Helyszínünk a Funside School programozóiskola újbudai oktatóterme, ahol a gyerekek egy négyórás hétvégi workshop keretében elsők között próbálhatták ki Harry Potter programozható varázspálcáját, melyet a Time Magazin és a CES 2018 egyik legjobb találmányának választott. Magam is teljesen átszellemültem, miután elfoglaltam megfigyelőállásomat a frissen dekorált teremben, ahol két (természetesen varázslótalárba öltözött) tanár várta a csemetéket, hogy a lehető legkreatívabb módon bevezessék őket a programozás világába.

Játékba bújtatott tanulás

Egy rövid bemutatkozó-bemelegítő játék után minden gyermek megkapta saját varázspálcáját, amit a workshop végére talán még Harry-nél is magabiztosabban forgattak. Ám ne szaladjunk ennyire előre. Ami engem illet, borzasztóan furdalta oldalamat a kíváncsiság, miért pont ez a varázspálca kapta az év legjobb innovációjának járó díjat, ezért Vivenhez fordultam.

"Szuper a témája és a programozási blokkok is. Miután a gyerekek rájönnek működésére, tanulási lehetőségeik onnantól kezdve szinte végtelenek. Harry Potter lebilincselő világa, illetve a programon belüli számtalan választási lehetőség pedig annyira leköti és motiválja a őket, hogy közben észre sem veszik, valójában programozást tanulnak."

Csakugyan így is van, hiszen az eszközhöz tartozó -illusztrációkkal tarkított- leírás alapján még a legkisebbek is pár perc alatt összerakhatják. Bár a kézikönyv angol nyelvű, ezért minimális nyelvtudás szükséges hozzá, a fotók lényegesen megkönnyítik a dolgot. Ha pedig minden elem a helyére került, kezdődhet a varázslat. Maga a varázspálca, illetve a hozzá tartozó program a Kano startup fejlesztése, ami korábbi fejlesztéseihez hasonlóan ezúttal is szórakoztató módon tanítja a lurkókat. A gyerekek blokkok segítségével programoznak a workshopon, miközben a szoftverben lehetőségük van megnézni a blokkokat működtető JavaScript kódot is. A Funside-ban ezt úgy mondják, hogy a "blokkok mögé nézhetnek".

A pálca szenzorok révén kapcsolatba lép a laptopon, tableten vagy okostelefonon futtatható programmal (iOS-en és Androidon egyaránt fut), csak éppen érintés helyett suhintással működik. Mindezek mellett a Kano folyamatosan új tartalommal frissíti találmányát, így a ráunás veszélye sem fenyeget. Annál is inkább, hiszen új kódok generálásával a gyerekek is bővíthetik a tananyagot, amit megoszthatnak a többi felhasználóval. Ugyanakkor senkit ne tévesszen meg a képernyőkön felvillanó baglyok, tökfigurák vagy éppen Bagoly Berti féle mindenízű drazsék látványa: a feladat egyáltalán nem komolytalan, sőt, afféle ugródeszkaként szolgál a jövőbeli, bonyolultabb programozáshoz. Ha már a drazsénál tartunk, a gyerekek által létrehozott kódokban lévő blokkokban különböző parancsok szolgálnak arra, hogy kisebbek vagy nagyobbak legyenek a cukorkák. Ha a kód megfelelő, a varázspálcát a képernyőre kell irányítani, majd a betáplált varázsige szerint mozgatni: és huss, a következő pillanatban máris megváltozik az édesség mérete.

Az már más kérdés, hogy az egyszerű laikus (esetünkben én) eltévedt macskaként érezheti magát a kutyakiállításon, hiszen a gyerekek úgy beszélik egymás közt a programozói nyelvet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És bár a programozást alapvetően a fiúk asztalának gondolnánk, azért lányok is akadnak a csoportban, akik szintén rendkívül ügyesek, lelkesek, de legfőképp élvezik, amit csinálnak.

Egy iskola, ahová felnőttként is szívesen járnánk

A Funside története tizenhárom évvel ezelőtt, nyári táborokkal kezdődött, ma viszont már évközben is tanítanak robotikát, programozást és nyelvet. Mialatt a gyerekek tökéletesítették varázslás-tudományukat, Kittka Eszterrel, a Funside alapítójával beszélgettem élményalapú oktatási módszerükről, gyerekközpontúságról és természetesen a workshopról.

Mi inspirálta a workshop elindítását és mi a célja?

A workshopok remek kiegészítői egy informatikai, programozás vagy robotikai tanulmánynak, hiszen alapvetően ide tudunk elhozni olyan különlegességeket, melyek színesítik a gyerekek tudását, de nem feltétlenül szükséges beépíteni azokat egy folyamatos tanmenetbe. A workshop célja alapvetően a kedvcsinálás, hogy a gyerekek ne csak az iskolai korlátokat lássák, és jól érezzék magukat ebben a közegben.

Szükséges bármilyen előképzettség a részvételhez?

Nem, mivel csupa olyan lehetőségről van szó, ami egy négy órás workshop alatt kiaknázható, így nem igényel előképzettséget.

Miért pont Harry Potterre és varázspálcájára esett a választás?

Folyamatosan nyomon követjük a legújabb trendeket, hiszen az IT világa rohamtempóban változik, a Kanonak pedig alapvetően nagyon sok eszköze van a mozgásérzékelő szenzoroktól a programozható led-falakig a gyermekek tanításához, így amikor megláttuk ezt az újdonságot, nem volt kérdés a beszerzése.

Mennyi idős koruktól érdemes programozást tanítani a kicsiknek? Mit ad a workshop számukra azon túl, hogy belekóstolhatnak a programozás rejtelmeibe?

Alapvetően azt gondolom, hogy minél előbb elkezdünk valamit, annál jobb, nekünk pedig minden lehetőséget biztosítanunk kell számukra, hogy minél hatékonyabban és gyorsabban elérjék céljaikat tanulmányaik során. Általános iskolásként belekóstolni a programozás és a robotika világába nem feltétlenül azért jó, mert utána biztosan mindenkiből programozó lesz (nem is ez a fő célunk), sokkal inkább a későbbi boldogulásukhoz szükséges készségeket próbáljuk fejleszteni. Hiszen már nem elég a lexikális tudás, amit a suliban megkapnak, mert annyi információ rendelkezésükre áll, hogy az alapműveltség megszerzésén kívül azt is meg kell tanulniuk, hogyan találják meg egyrészt a valódi információkat és ne dőljenek be az álhíreknek, másrészt hogyan hasznosítsák azokat akár tanulmányaikhoz, akár munkájukhoz.

A tudásépítés szintén nagyon fontos, viszont a közoktatásban még mindig nem fektetnek rá elég hangsúlyt. A kurzusok során a gyerekek megtanulhatják, hogyan használják fel a rendelkezésünkre álló információkat: hogyan találják meg a számukra relevánsakat, majd hogyan építsék fel egy egésszé. Ugyanez igaz a problémamegoldó gondolkodásra, amit szintén fejleszt a programozás: ha előttük van egy feladat, azt először próbálják alfeladatokra bontani, és ezen az úton elindulni a megoldás felé. Adott tehát egy játék, amit nyilván nem lehet egy perc alatt megoldani, hanem minden egyes egységhez külön kell nyúlni, és szépen fokozatosan felépíteni. Másrészt foglalkozásaink keretében a csapatmunkát is fejlesztjük; robotikánál például párban építenek, ezáltal megtanulják, hogy a végeredmény nemcsak rajtuk múlik, hanem közösen kell megoldani.

A problémamegoldás, az önálló gondolkodás, a kooperáció, a digitális készségek ismerete és a tudásépítés mind-mind nélkülözhetetlen a felnőttkori boldoguláshoz.

Létezik arra megoldás, hogy a programozási nyelv kifejezéseit szórakoztató módon adják át a gyerekeknek?

Nem ugrunk egyből fejest a szövegalapú kódolásba, hiszen vannak már nagyon jó kicsiknek készült oktatói platformok; mi a programozás alapjait a Scratch nevű, kifejezetten gyerekeknek készült, blokkalapú programnyelv segítségével tanítunk. Ez egy vizuális, blokk alapú kódolás, melynek során a gyerekek parancsszavakkal ellátott színes kockákat pakolnak össze.

Ebből épül fel a kód, ők pedig egyből látják az eredményt, a képernyő jobb sarkában pedig megnézhetik, mit alkottak. Utóbbi megint csak sikerélményt jelent nekik, hiszen azonnali visszajelzést kapnak a játékról, meg tudják mutatni a tanárnak, majd hazavihetik, ahol a szülők is láthatják. A legfőbb cél nem a profi programozás, hanem az algoritmikus gondolkodásmód megértése és elsajátítása. Ha valaki több félévnyi sratch-et végigcsinál, akkor pedig akár tovább is mehet vele.

Mennyi idős kortól várjátok a gyerekeket? Mit javasoltok azoknak, akik még nem tanulnak a Funside-nál, viszont annyira megtetszett nekik a programozás, hogy később szívesen folytatnák?

A szülők általános iskola első osztályától kezdve hozhatják gyermekeiket kurzusainkra. Mindenekelőtt azt javasoljuk, hogy vegyenek részt egy nyílt órán, utána pedig egyéni érdeklődéstől függően bárki csatlakozhat a heti egyszer kilencven perces tanfolyamok valamelyikére. Első osztályban egyébként a robotikát javasoljuk, ami lényegében játékos bevezetés a programozásba: mindig egy életből merített problémával indítanak, például leprogramozzák, hogy a Lego-autó elkerülje a falnak ütközést. A programozás második osztálytól indul a már említett blokkalapú programozással, és onnan fokozatosan átvezetjük őket a szövegalapúba.

Van esetleg olyan kicsiknek szánt programozási könyv, amit jó szívvel ajánlanál?

Manapság rengeteg könyv elérhető, mi is beszereztünk párat, például a hivatalos Scratch könyvet, mégis azt gondolom, hogy egy igazi tanulási utat legyen az egy tanfolyam, egy iskola, ahol kézzel fogható tudást kapunk, semmilyen könyv nem helyettesíthet. A programozást muszáj gyakorolni, leülni a gép elé, hiszen így lehet elsajátítani. Persze más dolog, ha már van egy alaptudás, ami kiegészíthető gyakorlófeladatokkal, de hogy az elejétől így kezdeni, abban szkeptikus vagyok.

Jobb végszót azt hiszem keresve sem találhatnék, minthogy aki nem hiszi, járjon utána, és vigye el csemetéjét a következő Harry Potter workshop-ra, vagy akár egy nyílt órára. Így vagy úgy, de az biztos, hogy nehéz lesz majd hazaimádkozni.

(Fotó: Tóth István)