Sokáig a rejtélyes Oumuamua égitestről feltételeztük, hogy ez az első olyan objektum, amiről sikerült bebizonyítanunk, hogy egy másik csillagrendszerből érkezett. Nem sokára azonban nem csak az derült ki, hogy az adatok alapján létezett egy ennél korábbi látogató, de az is, hogy ez utóbbi még mindig itt van a Földön, mivel becsapódott a Csendes-óceánba. A felfedezés részleteiről korábban mi is beszámoltunk:

Nem az Oumuamua volt az első – 2014-ben belépett a Föld légkörébe egy, a csillagközi térből érkezett meteor, de a Pentagon titkolózása miatt ez csak most derült ki Úgy tudtuk eddig, hogy az Oumuamua volt az első olyan égitest, amit az emberiség érzékelt és a csillagközi térből érkezett. Most kiderült, hogy évekkel korábban már akadt egy hasonló objektum, csak ez be is csapódott a Földbe, és az anyaga most is ott van az óceán mélyén. A tudományos munkát eddig hátráltatta az amerikai kormány titkolózása.

Fenti cikkünkben arról is írtunk, hogy a felfedezés mögött álló kutató, Amir Siraj csillagászhallgató elmondása alapján bár kicsi az esély a sikerre (mivel nagyon kicsi törmelékdarabokról lehet szó, amely az óceán nagy részén terült szét), viszont mindenképp meg kell próbálni a szóban forgó test felkutatását, mert hihetetlenül érdekes lenne, ha az emberiség először tanulmányozhatna a csillagközi térből származó anyagot. És bár költséges vállalkozásról van szó, ez még mindig jóval olcsóbb, mintha egy hasonló égitestet az űrben próbálnánk elkapni.

Siraj megemlítette azt is, hogy már kapcsolatba is lépett bizonyos személyekkel, hogy elkezdjék a kutatást – most pedig épp ez az expedíció kezd el körvonalazódni – számol be róla a LiveScience. Mint a kutató elmondta:

„Egy ilyen meteortörmelék megtalálása azt jelentené, hogy az emberiség először lépett kapcsolatba porszemnél nagyobb anyaggal a Naprendszeren túlról.”

A szóban forgó objektum, a CNEOS 2014-01-08 elnevezésű meteor nem túl méretes, mindössze fél méter széles lehet, és azért feltételezik erősen, hogy másik csillagrendszerből érkezett, mert a Naphoz képesti relatív sebessége 60 km/sec volt, ami egyszerűen túl gyors ahhoz, hogy a Nap gravitációs mezője „elfogja”. Miképp Siraj fogalmazott:

„A Föld és a Nap közti távon minden olyan objektum, amely körülbelül 42 kilométer/másodpercnél gyorsabban száguld a Naphoz képest, hiperbolikus menekülési pályán halad. Ez azt jelenti, hogy a CNEOS 2014-01-08 egyértelműen túllépte a kötött objektumok lokális sebességkorlátozását, és nem keresztezte az útját egyetlen másik bolygóval sem, tehát a Naprendszeren kívülről kellett érkeznie.”

Siraj egyébként – ahogy már arról is beszámoltunk – annak az Avi Loebnek a tanítványa, aki az Oumuamua kapcsán feltételezte, hogy az akár egy idegen technológiai objektum is lehet. Loeb hasonló húrokat amúgy a CNEOS 2014-01-08 kapcsán is megpendített:

Idegen technológia is lehet a csillagközi meteor, ami 2014-ben a Csendes-óceánba zuhant Ezt írja egy harvardi professzor, aki szerint épp ezért mindent meg kell tenni, hogy kihalásszuk CNEOS-2014-01-08 jelű meteort az óceán fenekéről, amelyről azután derült ki, hogy a csillagközi térből származik, hogy a vele kapcsolatos adatokról a Pentagon nemrég levette a titkosítást.

Akárhogy is, Loeb és Siraj együtt tervezik a meteor kihalászására irányuló „Galileo Project” elnevezésű vállalkozást, amely a számítások szerint 1,6 millió dollárba kerülne. Az expedíció lényege, hogy egy franciaágy méretű mágnest eresszenek le az óceánba 1,3 fok déli, 147,6 fok keleti irányba attól a ponttól, ahol az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma szerint a meteorit becsapódhatott. Ez a helyszín körülbelül 300 km-re északra található Manus-szigettől a Bismarck-tengerben, a Csendes-óceán délnyugati részén.

És hogy miért gondolják, hogy egy mágnessel ki lehet halászni a mélységből ezt a meteort (pontosabban a töredékeit)?

Ennek oka, hogy a számítások szerint a CNEOS 2014-01-08 nagymértékben meghaladta egy tipikus vasmeteorit anyagszilárdságát, ami Siraj szerint jóval könnyebbé teszi kutatást. Mivel pedig a legtöbb meteorit elegendő vasat tartalmaz ahhoz, hogy az óceáni expedícióhoz tervezett mágnes magához vonzza, így ennek esélye tehát a CNEOS 2014-01-08 esetén is fennáll. Mint Siraj fogalmazott:

„Tekintettel a rendkívül nagy anyagszilárdságra, nagyon valószínű, hogy a CNEOS 2014-01-08 darabjai ferromágnesesek.”

Pápua Új-Guineából indulva a Galileo Project hajója lényegében egy mágneses szánkót eresztene az óceán fenekére egy csörlővel, amelyet aztán 10 napig vontatnának végig az aljzaton 1,7 km távon keresztül. Ezzel a módszerrel remélhetőleg a mágnes képes magához vonzani a meteorit apró, akár 0,1 mm átmérőjű törmelékeit is.

Jelenleg egyébként a szükséges összegből 500 ezer dollárt már biztosítottak a vállalkozáshoz, de még minding szükség van további 1,1 millió dollárra ahhoz, hogy a kutatás megkezdődhessen.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/Willgard)