Leonardo da Vinci Codex Atlanticusa (Atlanti Kódex) az olasz polihisztor munkáinak terjedelmes, 12 kötetes gyűjteménye, a számszeríjakkal, ejtőernyőkkel, vízikerekekkel, folklórral és mindenféle egyéb témával foglalkozó részekkel. A kódexet a 16. század végén gyűjtötte egybe Pompeo Leoni szobrász, aki a készítés során feldarabolta Leonardo jegyzetfüzeteit, és ezeket fűzte egybe.

Talán nem szükséges magyarázni, hogy mennyire értékes, történelmi műtárgyról van szó – épp ezért rémültek meg a kutatók, amikor 2006-ban fekete foltok tűntek fel hirtelen a kódex lapjain, és senki sem tudta, hogy miért. Mindez ráadásul úgy történt, hogy a kódexet természetesen szigorúan ellenőrzött és biztonságos mikroklimatikus környezetben tárolják a milánói Biblioteca Ambrosianában.

Szerencsére ezeket a sötét foltokat csak a 20. századi helyreállítási munkálatok során a kódexhez csatolt „passepartout” papíron figyelték meg – az eredeti lapok, amelyekre da Vinci írt, nem foltosak. A fefledezést követően egyébként a kódexet nem fűzték ismét össze, hanem a fóliókat külön-külön kezdték tárolni. Ettől független a furcsa pacák eredete több mint egy évtizeden át rejtély maradt, egészen mostanáig.

Korábbi vizsgálatok kizárták, hogy a foltok mikrobiológiai állapotromlásból származnának. Most azonban a Milánói Műszaki Egyetem (POLIMI) tudósai úgy gondolják, hogy végre megfejtették a különös esetet, miután kifinomult és nem invazív technikákkal elemezték a Folio 843 néven ismert lapot. A szóban forgó technikák a hiperspektrális fotolumineszcens képalkotás és UV-fluoreszcens képalkotás, és ezekkel keményítőt és vinilragasztót találtak. A csapat higanyból és kénből álló, szervetlen nanorészecskéket is azonosított a kódex lapjait egymástól elválasztó, fentebb említett passepartout papíron, amelyeket “metacinnabar”-ként azonosítottak. Ez utóbbi a higany-szulfid egy szokatlan fekete kristályos fázisú állapota, amely tehát ezekért a foltokért felelős lehet.

A kutatóknak arra is akad feltevésük, hogy miért jelent meg ez az anyag: szerintük ezek a a lerakódások a grottaferratai apátságban 1962 és 1972 között történt restaurálás eredményeként keletkeztek – ekkor választották el egymástól a kódex lapjait a passepartout lapokkal. Mint a kutatók írják:

“A higany jelenléte összefügghet egy anti-vegetatív só hozzáadásával a ragasztókeverékbe, amelyet a Grottaferrata restaurálási technikáinál használnak. Ezt csak a passepartout papír bizonyos területein alkalmazhatták, pontosan ott, ahol Leonardo foliója helyezkedik el, hogy biztosítsák a tapadást és megakadályozzák a mikrobiológiai fertőzéseket a Codexen. A kén jelenlétének az oka viszont a légszennyezés lehet (Milánóban az 1970-es években a kén-dioxid SO2 szintje nagyon magas volt) vagy a ragasztókhoz használt adalékanyagok, amelyek idővel reakcióba léptek a higany sókkal, és metacinnabar részecskék képződéséhez vezettek, amelyek felelősek a fekete foltokért.”

(Forrás: IFLScience, Vice, kép: wikimedia.commons/mcapdevila, CC-BY-SA-3.0)