A George Herbig és Guillermo Haro csillagászokról elnevezett Herbig-Haro objektumok olyan speciális, forrongó régiói az űrnek, ahol a keletkező csillagokból kilövellő plazmasugár eltalálja a környező molekuláris felhőt, és a becsapódás helyénél rendkívüli anyagsűrűségű zóna alakul ki. A Herbig-Haro objektumok létrehozásához szükséges jet sebessége, ami a protocsillagokból indul ki, elérheti a több száz kilométeres másodpercenkénti sebességet, és hőmérséklete a 10 ezer Celsius-fokot is, a kiterjedésük pedig néhány fényévnyi a bipoláris jetek mindkét irányában. Az 1940-es években, mikor a csillagászok részletesebben feltérképezték ezeket az objektumokat, még ritka jelenségek számítottak, de azóta sikerült több százat felfedezni belőlük, most pedig a James Webb Űrteleszkóp készített felvételt egy extrém méretű jetről és a belőle kialakuló HH objektumról. A 8 fényév hosszú jetek a Tejútrendszer szélén találhatóak, és a HH objektum igazolja a feltevést, hogy a “plazmát kilökő legmasszívabb csillaghajtóművek eredményezik a legnagyobb jeteket.” (Fotó: NASA, ESA, CSA, STScI, Y. Cheng /NAOJ, J. DePasquale/STScI)