Viagra, szájvíz, láncfűrész - hét találmány, amit eredetileg egészen másnak szántak, mint amire használjuk őket
2021 / 02 / 24 / Perei Dóra
Viagra, szájvíz, láncfűrész - hét találmány, amit eredetileg egészen másnak szántak, mint amire használjuk őket
Ha vetünk egy pillantást közvetlen környezetünkre, jó pár olyan terméket felsorolhatunk, amelyek elég egyértelmű célt szolgálnak, gondolunk itt a szájvízre, a gabonapehelyre, a potencianövelő készítményre, vagy akár a Coca-Colára. Abba viszont talán bele sem gondolunk, hogy ezek a cikkek a véletlennek köszönhetik sikerüket. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk ezek közül hetet.

A Pfizer Viagrája szívgyógyszerként kezdte pályafutását

A viagra kémiai neve szildenafil, melyet a Pfizer két brit alkalmazottja szabadalmaztatott 1989-ben. Peter Dunn és Albert Wood azonban azt gondolták, hogy egy szívbetegség, magas vérnyomás és mandullagyulladás elleni készítményt fejlesztettek. Később aztán mégis a készítmény mellékhatásai keltették fel a tudomány képviselőinek figyelmét. Egészen pontosan Nicolas Terret, a gyógyszerhez kötődő kísérleteket vezető orvos vette észre, hogy a tabletta fokozza a szervezet véráramlását, emiatt úgy vélte, hogy képes kezelni a légzőszervi megbetegedéseket, bizonyos gyomorbetegségeket, és igen, a merevedési zavarokat. A klinikai vizsgálatok utóbbi esetén igaznak bizonyultak. Az 1990-es évek végére a Pfizer márkanevet adott a szildenafilnak, és 1998-ban erekciós zavarok elleni gyógyszerként szabadalmaztatta. Érdekesség, hogy a vállalat már az értékesítés első évében több mint egymilliárd dollár értékű tablettát adott el belőle.

Thomas Edison bizarr, beszélő “kis szörnyetegei” a feltaláló legnagyobb bukásához vezettek Edisont a világ egyik legsikeresebb inventoraként tartjuk számon, de mikor új területre merészkedett és az otthoni szórakoztatóipar szeszélyes vásárlóinak kedvére próbált tenni, hatalmas bukás lett a vége. Persze gyerekeknek ijesztő babákat árulni százezer forintos áron sosem volt a legjobb ötlet.

Coca-Cola, mint gyógyhatású tonik

John S. Pemberton atlantai gyógyszerész 1886-ban kezdte el értékesíteni napjaink egyik legkedveltebb üdítőitalát a fejfájás gyógyítására és a depresszió enyhítésére. A kóla alapjáraton nem volt szénsavas, viszont tartalmazott alkoholt, mivel egy kóladióval és a kokacserjelevél kivonatával dúsított bor volt, és szinte teljesen megegyezett az ihletforrásként használt francia Vin Marianival. Inspirációjához hasonlóan a kóla is tartalmazott némi kokaint, amit később koffeinre cseréltek a receptben. Az alkoholt közvetlenül a piacra dobás előtt vették ki belőle, amikor Atlantában alkoholtilalmat hirdettek. A szénsav viszont véletlenül került bele a kísérletezés során, és mivel akkoriban azt az egészségre különösen jótékony hatásúnak gondolták, Pemberton megtartotta – így már jóformán teljesen különbözött a hasonló funkciójú gyógytonikoktól. 1886-os bemutatása a kólát úgy hirdette,

mint a morfiumfüggőség mellett a migrént, impotenciát, emésztési zavarokat és mindenféle idegrendszeri problémát gyógyító szert.

A várva várt siker azonban elmaradt, ráadásul Pemberton ágynak is dőlt – kiderült, hogy gyomorrákja van –, és visszazuhant a morfiumfüggőségébe, amit nem sikerült kólával meggyógyítani. A receptet, és a Coca-Cola jogait 1888-ban eladta egy atlantai üzletembernek, Asa Candlernek poton ötszázötven dollárért. Candler megalapította a Coca-Cola Companyt, agresszív marketingstratégiájával pedig világsikerre vitte a kólát. Pemberton azonban ezt már nem élte meg, 1888 augusztusában meghalt, teljesen elszegényedve, morfiumfüggőként.

A frizbit piteformának szánták

A Frisbie Pie vállalat 1871-ben nyitotta meg kapuit, az amerikai Bridgeport-ban, a cég névadója, tulajdonosa és üzemeltetője pedig William Frisbie volt. A pitegyártó cég eredetileg ónserpenyőkben értékesítette termékeit, amelyeket a közeli Yale Egyetem hallgatói játék gyanánt, hangos "Frisbie" kiáltások közepette egymásnak dobáltak, miután elfogyasztották annak beltartalmát. Walter Frederick Morrison és Warren Franscioni gyártotta le a serpenyőszerű lemez műanyag változatát, amely az ónhoz képest sokkal jobban repült. Az 1950-es évek során a Wham-O "Pluto Platters" néven kezdte el árusítani azokat - mintegy kamatoztatva a társadalom az űr és a földönkívüliek iránti egyre növekvő rajongását.

Volt élet a toalettpapír előtt, de milyen? Manapság ritkán kell a személyes higiéniánk miatt aggodalmaskodnunk, hiszen a vécépapír kéznél van, ha a szükség úgy hozza. Igen ám, de az élet korántsem volt mindig ilyen egyszerű, így elődeinknek mással kellett pótolniuk a tisztasági eszközt.  

A láncfűrészeket műtéti eszközként használták a szülés során

Történelmi feljegyzések szerint már az ősi civilizációk is rendelkeztek olyan eszközökkel, amelyek képesek forgácsolni és csontokat vágni, Berhard Heine német orvos azonban csak 1830-ban látta el lánccal az Osteotóma névre keresztelt csontvágó eszközt. Nagyjából ötven évvel korábban John Aitken és James Jeffray skót orvosok hasonló eszköz alkottak: kézi hajtású fűrészüket szimfiziotómia elvégzésére használták - ,

az eljárás az egyik fő medenceízület megcsonkításával, illetve a medence kiakasztásával járt a hüvelyi szülés megkönnyítés érdekében,

amit egykor széles körben alkalmaztak. Írországban például állítólag mintegy ezerötszáz alkalommal végezték el a beavatkozást az 1920-as és 1980-as évek között, gyakran az érintettek hozzájárulása nélkül. A túlélők szerint főként a katolikusok által működtetett kórházak egészségügyi személyzete alkalmazta ezt a módszert, mert vallási okokból el kívánták kerülni az olyan eljárásokat, amelyekből kifolyólag a nő esetleg nem szülhet több gyereket.

A Kellogg's gabonapehellyel megpróbálták elnyomni a pajzán gondolatokat

Azt gondolnánk, hogy a megrögzött egészséghajszolás a modern kor szüleménye, pedig az emberek már az 1800-as években is épp ilyen mániákusan kergették, többek között a kukoricapelyhes dobozok fenekén. A főkolompos nem volt más, mint dr. John Harvey Kellogg. Az 1852-es születésű férfi orvosnak tanult Amerikában, hírnevét pedig az hozta el, amikor kinevezték az adventista Battle Creek Szanatórium igazgatójává. Főorvosként tartotta magát a Hetednapi Adventista Egyház alapelveihez, amelyek az életmódra is kiterjedtek, valamint saját meglátásaival is kiegészítette őket. Maga az egyház üldözött mindent, ami élvezetet jelentett: az alkohol- és kávéfogyasztást, a dohányzást, a szexet, a lustálkodást, helyette szigorú húsmentes étrendet és rendszeres testmozgást írt elő. Kellogg-nál alkalmasabb vezetőt pedig keresve sem találhattak volna, hiszen ezen elvekkel ő maga is mélységesen egyetértett, sőt még azután is tiltotta a hús fogyasztását, miután kilépett az adventista felekezetből.

Ám egy ponton azonban beleőrült az egészségmániájába – és különös módon ez tette milliomossá.

No hús, no szex, no székrekedés

Kellogg szerint az egészség eléréséhez az embernek gyökeresen át kell alakítania a hagyományos étrendet. A dió- és mogyoróféléket kifejezetten preferálta, ahogy a gabonákat is, ezért is kezdett bele a mogyoróvaj előállításának szabadalmaztatásába és a róla elnevezett kukoricapehely gyártásába. Elvégre valamit adnia is kellett a nép kezébe, ha már letiltotta őket a húsról, a felvágottakról, a vajról, a tojásról, a teáról, a kávéról. És ugyan mi lehetne jobb reggeli a gabonapehelynél? Plusz, Protose elnevezésű húspótló készítménye is rendkívül népszerű volt, ami leegyszerűsítve pelyhesített, magas fehérjetartalmú gabonákból és mogyorómasszából állt. A szanatóriumban sorban álltak érte a vendégek, így Kellogg újító élelmiszerei sikeresen meghódították az egészségük iránt leginkább elkötelezettek szívét. A doki pénztárcája pedig egyre vaskosabb lett.

A szanatórium szigorú szabályai nem merültek ki az étrend megváltoztatásában: mindenkinek kötelező volt hideg vízben zuhanyozni, rendszeresen sportolni, légzőgyakorlatokat végezni a szabad levegőn, és bizarr kezelésekre járni. Az egyik ilyen a vizes-joghurtos beöntés volt, ami a beleket pucolta ki, a másik a mesterséges napfürdő, azaz a fényterápia, de nem volt ritka a körülmetélés sem, méghozzá az önkielégítés megakadályozása érdekében. Dr. Kellogg ugyanis semmit sem gyűlölt jobban a testiségnél.

Gyökerestül akarta kiirtani a világból a nemi vágyat annak minden hozadékával együtt.

Erre törekedett az étrendjének kialakításánál is, vagyis, hogy abból minden, bűnre csábító tényezőt kiiktasson. Büszkén hirdette, hogy feleségével, Ella Ervilla Eatonnal soha nem élnek nemi életet, emiatt nem született gyerekük sem – bár ez nem zárta ki, hogy szülők legyenek: több mint negyven gyereket fogadtak örökbe és neveltek fel. A doki olyan szenvedéllyel hirdette a teljes önmegtartóztatást, hogy az inkább már-már parancsnak hangzott. Szó szerint minden eszközt bevetett céljai elérése érdekében: nem mintha a körülmetélt férfiak nem tudnának örömet szerezni maguknak, de érzéstelenítés nélkül leműtötte a férfiak előbőrét (a fájdalom pedagógiai célokat szolgált), hogy a maszturbálás miatt ne menjenek testileg-lelkileg tönkre, sőt ne halálozzanak el. Meggyőződése volt ugyanis, hogy a tevékenység halálos. A nőkkel sem bánt kíméletesebben, csiklójukat karbolsavval vagy elektrosokkal kezelte, és akiknél ez sem hatott, azoknak bekötöztette a kezét, a kamaszoknak pedig azt ajánlotta, hogy viseljenek a nemi szerveiket hozzáférhetetlenné tévő kalitkát. Nemcsak az önkielégítést tartotta természetellenes, egészségtelen, ördögtől való tevékenységnek, de a szerelmesek vagy a házastársak közötti szexet is.

Kellogg egészséges életmódjának másik alappillére a belek tisztasága volt. Különböző beöntéseket vitt véghez, amikkel a normális étkezéstől és a szextől megvont betegeket sanyargatta, sőt továbbfejlesztette a berendezéseket, hogy minél nagyobb adagokat kaphassanak a páciensek. A meleg vizes beöntést általában joghurt követte: összesen félliternyi volt bekészítve, ennek egyik felét a beteggel szájon át itatták meg, a maradék pedig az emésztőrendszer másik végén jutott be, hogy javítsa a bélflórát. Kellogg szilárdan hitt a bélbaktériumok jótékony szerepében, és igyekezett étrenddel, illetve gyakori beöntésekkel szinten tartani mennyiségüket.

Vegyél inkább gabonapelyhet

A gabonapelyhet több formában is piacra dobták, ami minden szempontból megfelelt az alapelveknek: nem volt benne hús, sem olyan anyag, ami bűnös nemi vágyat gerjesztett volna (sőt, Kellogg nézete szerint még csökkentette is), és mivel teljes kiőrlésű gabonából készült, gazdag volt rostokban, azaz jót tett a beleknek is. John a testvérével kezdett bele a nagyüzemi gyártásba 1897-ben, a receptet illetően azonban komoly nézeteltéréseik támadtak. Az íztelen gabonát Will meg akarta cukrozni, hogy az emberek nagyobb kedvvel egyék és vegyék, míg a puritán John ezt hevesen ellenezte.

Végül 1906-ban Will saját üzemet nyitott, és gyártani kezdte a cukros gabonapelyhet – ez a cég volt a mai Kellogg Company elődje.

Csak hogy még nagyobb legyen a botrány, később az is kiderült, hogy nem a Kellogg testvérek találták ki a gabonákból készült pelyhek ötletét, hanem dr. James Caleb Jackson még 1863-ban. Az általa granulának elnevezett terméket másolták le először Kelloggék, csak ők elmésen granolának hívták. John Kellogg idővel elveszítette a szanatóriumi pozícióját, Floridába települt, és egy másik szanatóriumban vállalt igazgatói munkát. 1907-ben a Hetednapi Adventisták Egyházából is kizárták, másokkal pedig akkor került szembe, amikor fennen hangoztatta, hogy a „fajok keveredése” árt a génkészletnek, és a különböző rasszú embereket el kell különíteni egymástól. Kellogg 1906-ban Irving Fisherrel együtt létrehozta az eugenikával, emberi fajnemesítéssel foglalkozó Race Batterment Alapítványt, ami különösen annak fényében érdekes, hogy örökbe fogadott gyerekei közül hét afroamerikai volt.

A Listerine szájvíz sebészeti fertőtlenítőszerként szolgált

A Dr. Joseph Lawrence és a Lambert Pharmacal vállalat által 1879-ben kifejlesztett Listerine nevét Sir Joseph Lister-ről, az antiszeptikus orvoslás úttörőjéről kapta. Maga a termék sebészeti fertőtlenítőszerként indult, amit vagy műtét során, vagy sebtisztítóként használták. A Listerine hatékonyságára a tizenkilencedik század végén figyeltek fel, a fogorvosok pedig hamarosan a páciensek szájában megbúvó baktériumok eltávolítására használták. Az első Listerine szájvíz, megjelenése azonban 1914-ig elhúzódott.

A Segway feltalálója emberi szervek tömeggyártásába fogna A fővárosaiknak nem feltétlenül vannak szép emlékeik a Segwayről, pedig lényegében csupa jó szándékból született. A guruló-turistaszállító feltalálója pedig most emberi szerveket gyártana nagyjából úgy, ahogy Kínában az iPhone-okat.

A buborékfólia előbb zuhanyfüggöny, majd tapéta volt

A buborékfólia szó hallatán sokaknak bizonyára az a pár percnyi szórakozás jut eszébe, amit a csomagolóanyag kipukkasztása jelent. 1957-ben, az eszköz születésének hajnalán azonban sem játék, sem csomagolás gyanánt nem használták. Alkotói, Al Fielding és Marc Cavannes eredetileg ugyanis zuhanyfüggönynek szánták, ám miután nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, tapétaként is kipróbálták. Ez sem működött, így hát Fielding és Cavannes megpróbálták eladni üvegházak szigeteléseként. Sikerüket végül az IBM, azaz International Business Machines, egy egyesült államokbeli székhelyű, multinacionális informatikai cégnek köszönhették: az egyik marketingesük meggyőzte az IBM vezetőségét, hogy buborékfólia segítségével fedjék le számítógépüket a szállítás során, mondván, az majd megóvja a lehetséges sérülésektől. Így is lett, a termék pedig innentől kezdve mindenki kedvenc csomagolóanyaga lett.

További cikkek a témában:

Még feltalálójának sem sikerült végigvinni a híres Nokiás kígyós játékot Nehéz előre megjósolni, hogy egy projekt végül hatalmas siker vagy bukta lesz, a Snake, azaz kígyós játék azonban minden elképzelést felülmúlt, és örökre beírta magát a telefonos játékok történelmébe.

Edison és Westinghouse nagy áramháborúja Az 1880-as években felragyogott a világ az elektromos világításnak köszönhetően, de az árnyékban újfajta háború kezdte szedni áldozatait. Edison, Tesla, Westinghouse, Harold Brown, Topsy elefánt és három nagy magyar feltaláló mind a csatatéren találták magukat.

Halál után is növő haj, gumiemberek, évekig keringő lenyelt rágó: 8 abszurd mítosz az emberi testről Se szeri, se száma az emberi testről szóló legendáknak, például, hogy az alvajárókat tilos felébreszteni, egyedi az ujjlenyomatunk, a haj- és körömnövekedésünk pedig halálunk után is tart. A tudománynak köszönhetően persze ma már tudjuk, hogy mindez kacsa. De attól még bizarr.

(Fotó: Getty Images Hungary, MedicineAtMichigan)


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Kutyaszánozás Ausztriában: egy izgalmas kísérlet története
Zabolázatlan erő, végtelen szabadság és rengeteg friss levegő. Egy huskykaland során lehengerlő izgalmak és egyedülálló természeti élmények várnak a résztvevőkre.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.