Az Ukrajnában pusztító háborúnak mára több emblematikus eszköze is akad, ilyen a traktor, a kilőtt tank, a drón, valamint a különböző tankelhárító rendszerek. Ez utóbbira ráadásul a háborúban álló országnak rendkívül nagy szükséges van, és ezeket gyorsan fel is használja az ukrán hadsereg. Két egymástól nem elválaszthatatlan kérdés akad azonban ezzel kapcsolatban: ezek a fegyverek nem fognak-e hiányozni az adományozó országok arzenáljából, illetve ezek pótlása milyen gyorsan oldható meg Európában. Ezekre a Breaking Defense próbált válaszolni a RAND Europe kutatásvezetőjének, James Blacknek a bevonásával – ezt a telefonos intejút foglaljuk össze röviden.

A szakértő elmondása szerint az európai tankelhárító eszközök iparával jelenleg két probléma van: egyrészt önmagában sem beszélhetünk számottevő szegmensről sem a legyártott mennyiség, sem pedig a kutatás-fejlesztés szempontjából. Másrészt (az előbbivel összefüggésben) megfelelően képzett szakemberből sem akad túl sok, mivel ez a terület az elmúlt időszakban nem jelentett különösebben csábító mérnöki karriert. A szakemberek kinevelése pedig időt vesz igénybe. Emellett azonban új gyárakat is kellene építeni, gépeket szerezni stb. Vagyis a kapacitásnövelés nem egyszerűen pénzkérdés, és nem fog csettintésre megtörténni.

A szektor Európában a hidegháború lezárását követően némileg feleslegesnek tűnt, épp ezért is sorvadhatott el ilyen mértékben. Ennek másik velejárója, hogy egyéb országokhoz, például az USA-hoz vagy Izraelhez képest az európai tankelhárító ipar erősen fragmentált – a Saab, az MBDA, a Thales és az Instalaza mind gyártanak ilyen eszközöket, de új, több céget és országot összefogó fejlesztésre évek óta nem került sor. A legutóbbi új eszköz a Euro-Spike volt, ami a német Rheinmetall és Diehl Defence, valamint az izraeli Rafael közös fejlesztése volt. Ukrajna egyébként nagyon szeretne ilyen Euro-Spike rendszereket, de mivel Izrael szeretne jobb viszonyt megőrizni Oroszországgal, ezek küldésére belátható időn belül nem nagyon lehet számítani.

Ami a már meglévő rendszereket illeti, országonként változik, hogy az adományozott rendszerekről mennyire osztanak meg információkat. Franciaországban mindez például szigorúan titkos besorolást kapott, ami annyiban nem meglepő, hogy sok ország tart attól, hogy az adományok listája alapján következtetni lehet arra, hogy a hadseregük milyen eszközökkel van felszerelve. Egy francia szakértő szerint viszont a jelenlegi helyzet nem mutat túl a szóban forgó eszközökkel kapcsolatban a normál mértékű keresleten, így kapacitásnövelésre sincs szükség. Az Oryx weboldal, amely nyilvánosságra került fényképek alapján követi mind az ukrán, mind az orosz fegyverzetet, egyébként egyáltalán nem találta francia katonai eszközök nyomát.

Mindennek szöges ellentétét jelenti például az Egyesült Királyság – Ben Wallace védelmi miniszter március 16-ai bejelentése alapján az ország 4,000 NLAW-t (következőgenerációs könnyű tankelhárító-rendszer) küldött Ukrajnának. A britek épp ezért arra kérték a Thales UK-t és egyéb gyártókat, hogy növeljék a kapacitást.

James Black mindezt úgy látja, hogy ha az ipar úgy ítéli meg, hogy a kereslet növekedése tartós, akkor szívesebben fektetnek be a gyártási kapacitás növelésébe, és a szakértő szerint ez így is lesz, tehát a kereslet csökkenésére nem igazán lehet számítani a közeljövőben. A szakértő azt is hozzátette, hogy a NATO nagyon is figyeli, hogy miként teljesítenek ezek a rendszerek Ukrajnában, mivel az elmúlt időszak konfliktusaiban nem igazán akadt példa a tankok és a hasonló tankelhárító eszközök összecsapására – vagyis Ukrajnában épp kiderül az is, hogy egyáltalán mely rendszerek hatásosak.

(Kép: az amerikai hadsereg katonája egy AT4 tankelhárítóval, forrás: Flickr/The U.S. Army)