A Gyűrűs-ködöt 1779 óta szinte mindennel átvizsgáltuk, csakhogy a korábbi megfigyelések gyakran csak bizonyos hullámhosszakra vagy a köd egyes részeire fókuszáltak. A 4,2 méteres William Herschel-távcsőre frissen felszerelt WEAVE műszer LIFU üzemmódja viszont egyszerre a köd minden pontjáról gyűjt fényt, majd a színeire bontja azt (színkép: az anyag „ujjlenyomata”).

„Ha a teljes ködön folyamatosan veszünk színképet, bármely hullámhosszon képet készíthetünk róla, és bárhol megmondhatjuk a kémiai összetételt” – mondta Roger Wesson kutatásvezető.

Amikor az elemekre „szűrt” képeket végignézték, a köd közepén egy éles, keskeny sáv villant fel a vas fényében.

A rúd a belső, ellipszis alakú gyűrűn belül fekszik, és nagyjából a Plútó Nap körüli pályájának megfelelő távolság 500-szorosán húzódik. A vas tömegét a csapat a Marséval összemérhetőnek becsülte.

„Jelenleg nincs nyilvánvaló magyarázat a keskeny rúd jelenlétére” – írják a kutatók.

Hipotézisek azonban akadnak. Az egyik lehetőség szerint a rúd egy eddig észrevétlen lenyomatot őriz arról, hogyan lökte ki a haldokló csillag a külső rétegeit – és ezzel új részleteket tárhat fel a csillagok tömegvesztésének fizikájáról. Egy drámaibb elképzelés szerint viszont a vas egy kőzetbolygó maradványa lehet: a csillag tágulása közben túl közel merészkedett hozzá, elpárolgott, és forró plazmává rendeződve hagyott maga után egy görbült ívet.

A vizsgálat most nagyobb színképfelbontással folytatódik, és a WEAVE a következő öt évben sok más ködöt is feltérképez, hogy kiderüljön: egyszeri anomáliával van-e dolgunk, vagy csak eddig nem vettük észre, mi rejtőzik a szemünk előtt.

(Kép: A WEAVE által készített képek a Gyűrűs-ködről, forrás: UCL)