Nagyjából a Fantomas csodálatos szárnyas Citroën DS-e óta várja toporogva az emberiség a valódi repülő autó, mint megvehető, hazavihető termék piaci megjelenését. Sajnos mindmáig hiába. A filmipar ugyan fel-feldobta a témát a Vissza a jövőbével, az Ötödik elemmel, a Blade Runnerrel meg millió egyébbel, de a repülő autó csak nem jött. Mostanáig.

A korábbi koncepcióval, miszerint megy egy autó, majd kinyújtja a szárnyait, nekifut és felszáll, majd elegánsan elrepül, számtalan probléma volt, technikai is, jogi is. Csak néhányat említek: egyrészt egy olyan benzines vagy dízelmotoros autó, ami megfelel az egyre szigorúbb biztonsági és emissziós előírásoknak, eleve túl nehéz ahhoz, hogy gazdaságosan repülővé alakítható legyen. Másrészt egy repülő hosszú szárnyait, légcsavarját elég nehéz összehajtogatva eldugni egy autóban úgy, hogy ezek az elemek kellően merevek, erősek legyenek a repüléshez. Harmadrészt a légügyi és a közúti közlekedési szabályok nem igazán állnak átfedésben; közútra leszállni repülővel csak úgy a legtöbb országban nem igazán szabad, városi környezetben futópályát igénylő konstrukcióval fizikailag nem is igazán lehet. Negyedrészt pedig a szóba jöhető vevőkör, a pilótajogsival is rendelkező vásárlók köre elég szűk ahhoz, hogy a repülő autó fejlesztői tömeggyártásban gondolkodjanak.

Ez volt eddig: STOL

A fenti nehézségek ellenére azért igenis készültek ilyen, a klasszikus repülő autós elképzelésnek megfelelő prototípusok. (A szakzsargonban ezek technikailag STOL, azaz Short Take Off and Landing, a fel- és leszálláshoz rövid futást igénylő repülőgépek.) Ezek közül az egyik legfejlettebb, a szériagyártáshoz meglepően közel álló modell itt van a szomszédban: ez a szlovák Aeromobil, ami jelenleg is előrendelhető. A prototípus már repül is, a behajtható szárnyú és propellerű, a levegőben a kétliteres, négyhengeres, turbós benzinmotorral közvetlenül forgatott légcsavarral, a földön benzines-elektromos hajtással közlekedő gép rendszeresen szerepel autós és repülős kiállításokon is. A mindössze 960 kilós maximális felszálló tömegű, kétszemélyes Aeromobil 4.0 valószínűleg tényleg eljut odáig, hogy elkészüljön néhány példány belőle.

Ez jön most: VTOL

Az utóbbi két-három évben viszont új irányt vett a repülő autó fejlesztésének mainstreamje. Ezt az új irányt három izgalmas technológiai trend határozta meg. Az egyik az elektromos mobilitás gyors fejlődése: hirtelen lettek viszonylag könnyű nagy kapacitású akkumulátorok, erős villanymotorok. A második a hidrogénalapú tüzelőanyagcellás járművek fejlesztésének felpörgése, ami azért ígéretes, mert hidrogénben tárolva egyrészt sokkal kisebb súly mellett lehet magunkkal cipelni azt az energiát, ami akkumulátorban tárolva a repülésben eléggé hátrányos nagy súlyt jelent, másrészt a kiürült hidrogéntartály gyorsabban feltölthető, mint amilyen gyorsan a lemerült akkut újra lehet tölteni. (A hidrogénalapú mobilitásról itt írtunk bővebben.) A harmadik pedig a dróntechnológia fejlődése. Részint az önvezetés képessége, részint a több függőleges tengelyű légcsavarral megoldott, nekifutást nem igénylő emelés-hajtás  (VTOL: Vertical TakeOff and Landing, függőleges irányú fel- és leszállás) annyira biztonságossá és egyszerűvé teszi a repülést, hogy megnyílhat az út a tömeges rövidtávú légi közlekedés felé.

Ez az új repülőautós koncepció persze valahol tulajdonképpen csalás. Nem is igazán egy autóról van szó, ami repülni is tud, ha kell, hanem egy olyan utaskabinról, ami egy kerekes alvázra illesztve autóként, egy légcsavarokkal felszerelt keretbe pattintva viszont már repülőgépként funkciónál. Az autó-jelleg ott is elveszni látszik, hogy ezek az elképzelések már nem elsősorban fogyasztói termékek akarnak lenni, sokkal inkább egy új típusú közösségi közlekedési lehetőség látszik kibontakozni.

Ezt a megoldást alig néhány éve kezdte mutogatni nagy nemzetközi kiállításokon elsőként talán az Airbus, az Audi és az Italdesign triója:

Ma már legalább féltucatnyi ilyen vagy hasonló fejlesztés illetve dizájnkoncepció létezik. Itt van például a korábbi, kihajtható szárnyas repülő autós fejlesztési irányban is régóta jelen lévő Terrafugia legújabb elképzelése, ami autónak ugyan ronda, de repülőnek már szép:

Ami viszont a legkínosabb ebben az új trendben (legalábbis azok számára, akik a sci-fiken felcseperedve hozzám hasonlóan lelkesen várnak már gyerekkoruk óta a repülő autóra), hogy az autós rész jó eséllyel teljesen ki is maradhat a dologból. Ezt mutatja az egyik legfrissebb hír a témában, a Hyundai és a Uber közös vállalkozása, amit a CES-en mutattak be. A koreai autógyártó és a nemzetközi taxis cég koncepciójának kiötlői rájöttek, hogy ha van egy helyből felszálló, bárhova elrepülni képes utasszállító eszközünk, akkor a kereken gurulós részt igazából el is lehet hagyni...

Ez pedig már egy amerikai-magyar(!) koprodukció, a SKAI hatrotoros repülő busza. Tüzelőanyagcellákkal, hidrogénüzemre tervezték, és hogy még vonzóbbá a rövid távú repülést, többszörösen biztosították lepottyanás ellen. A gép akkor is repülhet, ha a hat légcsavarból egy kiesik, hidrogéncellából pedig három is van, ha egy elromlik, a gép még mehet tovább. De ha hirtelen minden megáll, akkor is lefékezi a zuhanást egy ejtőernyő.

Azért talán mégis lesznek igazi repülő autók a VTOL-korszakban is. A fent említett Aeromobil például simán csak megrándította a vállát, amikor látta, hogy korábbi munkáját talán teljesen okafogyottá teszi az új technológia, és elkészítette az 5.0 modell vázlatát is, amiben azért még mindig elég masszívan ott az autós jelleg a repülő alatt: