Imádjuk és gyűlöljük a technológiát. A mesterséges intelligencia térnyerése okán egyre többen kételkednek benne, hogy a felgyorsult fejlődés kontrollálható. A másik oldalról pedig egymást érik a hírek a napfoltok tevékenységeiről, amelyek veszélyeztethetik a civilizált világunkat. És akkor most képzeljük el, hogy többé nem kell tartanunk attól, hogy az MI elveszi a munkánkat, mert megtörténik, amire senki sem számított – elérte a Földet egy napkitörés, és ezzel vége az elektromosság korának.

Napvihar

Egyáltalán mennyire valós egy ilyen forgatókönyv? Azt tudjuk, hogy 150 éve már érte egy ilyen kitörés a bolygót, csak akkor szerencsére alig akadt technológia, amiben kárt tehetett volna – egy ilyen esemény ma padlóra küldené az elektromos hálózatunkat, a műholdas kommunikációnkat és természetesen az internetet is. Az 1859-es napkitörés még nem is volt a legerősebb (az igazán erős napkitörés még DNS károsodást is okoz a földi élőlényekben, de ilyesmire 20 millió évente kerül sor), de a nyugati világ távíró rendszereit leültette, de úgy, hogy néhány operátort még áramütés is ért munka közben.

Ez volt az első hasonló esemény, amit valaha feljegyeztek. Korábbi tanulmányok szerint egyébként 12 százalék esély van arra, hogy hasonló napkitörés még a 2020-as években elérje a Földet. Egy 2017-es tanulmány pedig felvetette, hogy egy hatalmas vezető huzalból kellene hurkot építeni köztünk és a nap között – ez amolyan mágneses pajzsként működhetne, és elterelhetné a kitörés során felszabaduló részecskéket. Mivel azonban mindez olyan 100 milliárd dolláros befektetést jelentene, nem valószínű, hogy lesz valami a „kozmikus villámhárítóból”.

Az egyik SIGCOMM adatkommunikációs konferencián Sangeetha Abdu Jyothi informatikus pedig kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a Föld elektromos hálózatai és internetkábelei nem lennének képesek ellenállni egy napviharnak, ha az valaha is elérné a bolygót. Jyothi kiemelte azt is, hogy mivel a víz alatti kábelek nincsenek jól földelve, ezért ezek is károsodnának. Ezenkívül ha egy napvihar elérné a Földet, a GPS-rendszereink és műholdjaink valószínűleg megsemmisülnének.

Áram, te minden!

Rendben, de mit jelent ez a mindennapi életre? Nem fogunk TikTokozni? Nem fogjuk a Rakéta cikkeit olvasni? Sajnos ennél jóval rosszabbat (bár a Rakéta nyilván sokaknak hiányzik majd). A gyakorlati következményekből kaptunk némi kóstolót akár a közelmúltban is: 2021-ben Texasban ugyanis több napos áramkimaradásra került sor.

Azt a válságot ugyan nem napvihar, hanem az Egyesült Államokon február 10–11-én és 13–17-én végigsöprő két tényleges téli vihar okozta, de az eredmény szempontjából ez mindegy. Texasban több mint 4,5 millió otthon és vállalkozás maradt áram nélkül – néhány ezek közül több napra is. Február 19-ig legalább 32 ember halt meg olyan okok miatt, mint szén-monoxid-mérgezés, vízbefulladás, háztüzek, autóbalesetek és kihűlés. Február 21-re a halálos áldozatok száma 70-re nőtt. Ez talán nem tűnik soknak, de egyrészt pár napról beszélünk, másrészt egy relatíve elszigetelt eseményről, tehát még Texasban sem szűnt meg teljesen az elektromos ellátás.

Annyi viszont talán kiderül, hogy az egész életünk az elektromosságra épül, különösen igaz ez a városokban – még olyan dolgok hátterében is az elektromosság áll, amelyekről nem is gondolnánk. A lakásokba és házakba vizet szállító szivattyúk elektromos áramtól függenek. Ez azt jelenti, hogy áramszünet esetén a sokemeletes épületekben nem lenne víz. Az alsóbb szinteken, az alacsonyabb épületekben pedig a víz elérhetősége akkor romlana, amint a víztornyok kiürülnek. Sajnos a víztisztító rendszerek is elektromosak, vagyis nem folyna ivóvíz sem a csapból (ha egyáltalán folyna valami). A fűtési rendszerek is elektromos áramtól függenek, csakúgy, mint a hűtők és a fagyasztók. Áramszünet esetén a világítás, a szellőztető rendszerek és egyéb, napi rendszerességgel használt készülékek is mind leállnak.

Ez még túlélhető, hiszen majd veszünk ásványvizet a boltban. A probléma az, hogy „bolt” sem lenne. Nem csak az elektronikus fizetés állna le, de az élelmiszerek hűtése és tárolása, sőt ahogy azt mindjárt látjuk, elbúcsúzhatnánk az ellátási láncoktól is – vagyis senki sem töltené fel az üzeletek árukészletét.

A másik amire ritkán gondolunk, hogy áram nélkül nincs modern egészségügyi ellátás, mivel leállnak a kórházak: lámpák nélkül nem lehet műteni, nem működnének az altatáshoz használt gépek, a képalkotó készülékek, a lélegeztetőgépek, sőt a kórház higiénéjét sem lehetne szavatolni. Arról is akad tapasztalat, hogy ez miként fest ténylegesen – 2019-ben Venezuelában például 5 napos áramkimaradás volt, amely a kórházakat is érintette. Az orvosok és a személyzet tehetetlenek voltak. A szinte teljes sötétségben alig tudtak bármit tenni az előttük haldokló betegekért. Elektromos áram nélkül a felvonók nem működtek, és ami még fontosabb, sok életmentő eszköz is leállt. Mindennek következtében 26 ember halt meg. Néhányan azért, mert nem kaphattak létfontosságú dialízist és egyéb kezeléseket, mások pedig azért, mert a sebészek nem tudtak sötétben operálni.

Persze akadnak egyéb kellemetlenségek is. A hulladékkezelésnek annyi, mivel ez nagynyomású csövektől függ, amelyek működéséhez szintén elektromos áramra van szükség. Az infrastruktúrát is érintené az áramszünet: a forgalomirányító rendszerek és az üzemanyag-elosztó hálózatok leállnának. A nem hatékony, sőt idővel teljesen hiányzó szivattyúzás miatt víz öntené el az utcákat. A szántás és az utak tisztítása is ellehetetlenülne, ez utóbbi nagymértékű problémákat okozna különösen a téli időszakban.

Végül pedig a közlekedés és szállítmányozás is leállna, ami miatt tehát szétesnének az ellátási láncok. Ennek oka, hogy maguk a járművek sem működnének: a gázmotorok és az összes hajtómű elektromos szikrát igényel a gyújtáshoz, a dízelmotorok egy része talán tovább működhetne, de a modern járművek többsége elektromos rendszertől függ. Nem mellesleg az összes repülőgép azonnal lezuhanna, amint a kitörés eléri a bolygót. A sugárhajtóművek ugyan képesek áram nélkül is működni, de elektromos működtetésű vezérlő-, kommunikációs és navigációs rendszereik nélkül, tehát bármiféle kommunikáció nélkül ezek a gépek halálra lennének ítélve. Végül leállna az információszolgáltatás, a tévé, a rádió, és sajnos ez a weboldal is, amit épp olvas. Vagyis a hírek megosztása leállna, és nehéz lenne bármilyen központi intézkedést végigvinni.

Most pedig nézzük, hogy nagyjából mi történne, ha ez a napvihar elérné a Földet!

A kapcsolók utáni kor rövid és véres történelme

Az első napon az emberek kétségkívül meglepődnének, különösen ha valahogy megtudnánk (bár ez már nehézségekbe ütközne tehát), hogy globális eseményről van szó. Talán sokan megijednének, mások esetleg viccelnének, hogy mennyivel kellemesebb az élet végtelen online meetingek nélkül. Egy nap áram nélkül viszont nem a világ – a legtöbb létfontosságú intézményt felszerelték tartalék generátorral, vagyis ha ezek működnek, és amíg működnek, addig nincs igazán nagy baj.

Eltelt még egy nap, de hiába próbálgatjuk a kapcsolókat az áram nem jött vissza. Ha az előző nap megőriztük a nyugalmunk, így a második nap már kezdünk feszültek lenni. Évszaktól függ, de nem lenne fűtésünk vagy épp klímánk, a víznek is annyi. Nem mellesleg leálltak a fagyasztóink is, így tehát az étkészletünk egy részétől is kezdhetünk könnyes búcsút venni. A boltok talán még működnének, de ekkor már valószínűleg a hadsereg biztosítaná ezeket (habár a hadsereg koordinálása sem lenne egyszerű feladat ilyen körülmények között, de erre akadnak régebbi módszerek – például lovas futárok –, amiket ismét elő lehet venni), és valamilyen korlátozott formában adnának ki árut.

Elérkezik a harmadik nap, és az áram még mindig nem jött vissza. Ekkor már alapvető, esszenciális szolgálatatásokat érint az áramkimaradás – néhány kiemelt kórház valószínűleg még működne, de a többi esetében jócskán visszametszenék a szolgáltatásokat. Ez főleg akkor lenne probléma, ha mi vagy valamely családtagunk műtétre szorulna. Nagyjából eddig elég egy átlag városi háztartás étkészlete, ami most tehát már elfogyna vagy erősen fogyóban lenne. A tömeges pánik ekkorra garantált – különösen azért, mert nincs semmilyen csatorna, amely segítségével széles tömeget lehetne elérni és megnyugtatni. Hiába működik még a kormányzat, kommunikálni nem tud. A legtöbb ország ekkor már valószínűleg vészhelyzetet vezetne be, és botladozó kommunikációval, de a hadsereg venné át az irányítást.

Ugorjunk két hetet előre: a civilizációnak ekkorra a ma ismert formájában valószínűleg vége. Ennek oka elsősorban az élelmiszerellátás teljes megsemmisülése; kisebb mértékben pedig, ám az előbbitől nem elválasztható módon az úthálózatok összeomlása. Ekkor már a hadsereg sem nagyon tudna úrrá lenni a káoszon, részben mert a katonák is éheznének, részben mert járható utak híján a csapatmozgások is teljesen ellehetetlenülnének, hiába is működne egyfajta kommunikáció postagalambokkal vagy akárhogy. Az biztos, hogy sokféle reakció akadna, nyilván lennének helyek, ahol a hadsereg átvenné teljesen az uralmat a központi kormányzattól leszakadva, máshol kisebb regionális háborúk törnének ki a maradék élelmiszerkészletekért.

Falun, tanyán mindez talán átvészelhető lenne, de biztosan lehetne számítani pár éhes és valószínűleg igen kellemetlen látogatóra. Ez persze a családi gazdaságokat jelenti, az ipari léptékű agrárium ugyanis összeomlana, ami immár az ellátási lánc megroppanásán túl is fokozná az élelmiszerhiányt. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) adatai szerint a világon például 1,468 milliárd szarvasmarha él, és ezek az állatok nem tudnak túlélni elektromosság nélkül – magyarán ezek nagy része elpusztulna. A szarvasmarhák (és persze az emberek) tetemei pedig világszerte hozzájárulnának a különböző betegségek kialakulásához, ami csak felgyorsítja a társadalom teljes összeomlását. Különösen mivel nincs immár semmiféle közegészségügyi ellátás.

Mivel pedig a modern mezőgazdaság nélkül nem lehet a világot jóllakatni, világméretű éhezés ütné fel a fejét. Ezen kívül világszerte az úthálózat is szinte teljesen összeomlott, mivel ezt egyrészt nem lehet karban tartani, másrészt az emberek az utcán hagyták a működésképtelen autóikat.

Nagyjából tehát két hét áram nélkül és a civilizáció úgy omlik össze, mintha csak álmodtuk volna az egészet. A változás sok ember számára kezelhetetlen lenne – a bűnözés sosem látott rekordokat érne el (áram nélkül egyébként a börtönök sem működnének, vagyis a foglyok kiszabadulnának jó eséllyel), de az öngyilkosság is elég gyakori lenne. A régi élet évszázados távolságokra sodródna tőlünk, egy olyan világba térnénk vissza, amelyben egyébként az emberiség történelmének eddigi java részét tengette – egy olyan világba, ahol az életben maradás a küzdelmes mindennapok örök része.

Azért hogy valami jót is mondjunk, a vadon élő állatok és növények számára jó világ jönne el, és hát a klímacélokat is biztosan tudnánk így teljesíteni.

(Források: Curiousmatrix, Inverse, New Scientist, Medium, Swecogroup, Science.howstuffworks, kép: Pixabay/icheinfach)