A műholdjaink és a különböző megfigyelőrendszereink különös tárgyat érzékelnek, amely fura, megmagyarázhatatlan gyorsulásokat és pályamódostásokat produkál. Csakhamar vitathatatlanná válik: az ismeretlen objektum egy idegen faj űrhajója, és hamarosan ezt az eszközt szabad szemmel is meg lehet figyelni az égbolton. Az idegenek célját nem ismerjük, kapcsolatfelvételi kísérleteinkre nem reagálnak – ez még sokkolóbb, mint a puszta tény, hogy kiderült, nem vagyunk egyedül az univerzumban. Hamarosan megszületik akár az egyezség is a különböző hatalmi tömbök katonai együttműködéséről, miután egy ismeretlen fegyver megsemmisíti az egyik földi nagyvárost. Immár hivatalos: az emberiség háborúban áll egy földönkívüli civilizációval.

A filmekben legalábbis így néz ki körülbelül egy idegen-invázió, aminek több oka is van, de ettől független még jó eséllyel nem így festene mindez a valóságban. Erről Andrew Bustamante, a CIA korábbi tisztje beszélt a Shawn Ryan Show című podcastban, és a szóban forgó szegmenst lentebb lehet megtekinteni:

Bustamante szerint lényegében forgatókönyvírói szükségszerűség, hogy a Föld lerohanását Hollywoodban rendre frontális támadásként képzelik el. Vagyis így van lehetőség felvázolni az emberek reakcióját, érzelmi hatásokat előcsiholni a közönségből satöbbi. Ehhez mi még hozzátennénk azt is, hogy minderre hatással vannak a(z akár félreértésen alapuló) történelmi analógiák is. Természetesen az sem véletlen, hogy éppen milyen történelmi analógiák kerülnek kiválasztásra – amikor George Lucas a Stars Warst forgatta, az űrcsatákhoz az inspirációt a második világháború légicsatáiból merítette. Ennek oka, hogy Lucas a második világháború lezárásának a környékén született, így ezek a légi harcok ott voltak a fogékony gyerekkorában a köztudatban, valamint ezek a csaták igen látványosan festettek a gyöngyvásznon – mindez tehát felülírta, hogy jó eséllyel sosem nézne ki hasonló mód egy tényleges űrcsata, amit más tényezők alakítanak, mint egy légi csatát a Földön.

Ami az idegen invázió átlagos hollywoodi ábrázolását illeti, ennek a leginkább Hernán Cortés a forrása, pontosabban az, hogy a fejlettebb technológiával rendelkező spanyol konkvisztádorok miként hódították meg az Azték Birodalmat. Vagy legalábbis ezen történelmi esemény egyszerűsített képe az, ami tervrajzként szokott szolgálni: megjelenik az aztékok számára értelmezhetetlen, hatalmas spanyol hadihajó és a puskával, lemezvértekkel felszerelt konkvisztádorokból elég mindössze 600 fő a teljes Azték Birodalom legyűréséhez. Ami azonban mindebből a képből hiányzik, hogy a spanyolok dolgát segítette az is, hogy a birodalom, amellyel szembe találták magukat, korántsem volt egységes. Miként arról a Múlt-kor ír:

“A spanyolok az út során számos törzzsel kötöttek egyezséget: amennyiben hagyják a hódítókat nyugodtan haladni céljuk felé, visszanyerhetik függetlenségüket.”

Magyarán Cortés egy erősen fragmentált birodalommal harcolt, amelyben a vazallusok annyira gyűlölték az őket uraló aztékokat, hogy szóba sem jött egy egységes válasz az idegenekkel szemben. Bustamantére visszatérve: a volt CIA tiszt lényegében ugyanezt mondja: egy idegen invázió jó eséllyel nem egy direkt támadással kezdődne, hanem beszivárgással, valamint az emberiség minél kiterjedtebb megosztásával, mikrocsoportokra, sőt akár individuumokra történő morzsolásával.

Mint azt Bustamante elmondja ugyanis, létezik egy piramis a gondolkodásunkban a társadalmi szerveződések kapcsán – ennek alapja az individuum, a következő szint a “törzs”, végül a csúcs az állam. Ha az emberiség együttesen szembesülne egy fenyegető idegen fajjal, úgy épp a piramis csúcsa tűnne el, és az emberiség egyetlen hatalmas “törzsben” egyesülne. Na ez nem volt célja Cortésnek, ahogy nyilván nem lenne az egy hódító szándékkal érkező, ellenséges civilizációnak sem.

A létezésünket fenyegető erővel szembeni összefogás, és együttes fellépés pedig elég szentimentális elképzelés ahhoz, hogy működjön ideig-óráig a moziban, a valóságban azonban ha egy ilyen invázióra valaha sor kerülne, akkor egyrészt ilyen összefogás az előzetes “megdolgozásunk” miatt fel sem merülhetne, másrészt, mint Bustamante fogalmazott, az egész invázió jóval gyorsabban lezajlana ezt követően, mint azt a filmekben ábrázolni szokás.