Phineas Taylor Barnum egy cirkuszi műsorvezető, később cirkusztulajdonos volt a 19. században, aki többek között arról volt ismert, hogy egy Joice Heth nevű vak rabszolganővel járta az országot, akiről azt híresztelték, hogy George Washington egykori ápolónője, és 161 éves. Barnum emellett azzal is szerette elkápráztatni a közönséget, hogy pontos jellemzést adott róluk. Ez nem okozott neki nehézséget, ugyanis rájött, hogy az emberek túlságosan hiszékenyek, így ha elég általános leírást ad valakiről, akkor az általában magára ismer.

A jelenséggel kapcsolatos első tudományos igényű kísérletet Bertram R. Forer pszichológus végezte el a saját diákjai körében, akikkel egy pszichológiai tesztet töltetett ki. Forer azt ígérte a diákjainak, hogy részletes elemzést fognak kapni a személyiségükről, ehelyett viszont mindenkinek ugyanazt a horoszkópokból összeollózott eredményt adta át, olyan megállapításokkal, mint hogy "Nagy szükségét érzed, hogy más emberek szeressenek és csodáljanak", vagy "Hajlamos vagy kritikusnak lenni önmagaddal szemben".

Forer ezután megkérte a diákjait, hogy egy egytől ötig terjedő skálán értékeljék, mennyire tartják igaznak a kapott jellemzéseket.

A végeredmény 4,3 lett, vagyis a diákok többsége tökéletesen magára ismert a teljesen általános kijelentésekben.

A kísérletet azóta több százszor megismételték, mindig hasonló eredménnyel.

A kutatók azt találták, hogy ha a megadott leírások elég pontatlanok, az emberek hajlamosak belelátni saját magukat a jellemzésekbe. A kísérletek során azt is megfigyelték, hogy a Barnum-hatást három tényező erősíti a legjobban:

• a személyre szabott értékelés, vagyis ha a válaszadó azt hiszi, hogy az eredmények kifejezetten róla szólnak
• az értékelő megbízhatósága, szaktekintélye
• valamint a pozitív és negatív jellemzők aránya. Minél több pozitív dolgot állítunk valakiről, annál hajlamosabb lesz hinni benne.

Ezzel ellentétes hatást vált ki az énvédő torzítás, ami annyit jelent, hogy az emberek a negatív jellemzéseket sokkal kevésbé tartják igaznak magukra, mint a pozitív vagy kevert jellemzéseket.

A Barnum-hatást számos területen használják fel, elsősorban természetesen az asztrológiában, valamint a jóslásokban, bűvészmutatványoknál, szerencsesütikben. De vannak más, kevésbé nyilvánvaló területek is, ahol előszeretettel aknázzák ki a jelenséget, például a marketingben, ahol a reklámoknak gyakran az a céljuk, hogy az emberek magukra ismerjenek bennük.

Ez a cikk eredetileg 2020. 02. 06-án jelent meg a Rakétán.

(Forrás: Curiosity, Wikipedia, Borítókép: Getty)

Tényleg vannak olyan emberek, akik inkább a látottak és akik inkább a hallottak alapján tanulnak? Bár Magyarországon nem igazán terjedt el, ám több nyugati országban, így például az USA-ban is évtizedek óta tartja magát a nézet, hogy az egyes emberek különböző módokon képesek a legjobban feldolgozni az információkat. Az elméletet learning styles-nak (tanulási stílusoknak) hívják, de leggyakrabban csak VAK-ként hivatkoznak rá.