Ahonnan senki sem került ki élve: Tiltott emberkísérletek a XX. században
2019 / 12 / 01 / perei.dora
Ahonnan senki sem került ki élve: Tiltott emberkísérletek a XX. században
perei.dora
Josef Mengeléhez hasonló mészárosok nemcsak a náci Németországban léteztek; szinte nem volt olyan szeglete a világnak, ahol az orvosi etika és az emberi jogok ne sérültek volna a huszadik században.

Van egy sötét oldala a huszadik századnak, amit legszívesebben dobozba zárnánk és jó mélyre elásnánk. Elménkben talán száműzhetjük, de meg nem történtté akkor sem tehetjük azt az embertelen kísérletsorozatot, amin a világ (főként) a társadalom kémiai, biológiai és hadviselés iránti vágya miatt a század második felén keresztülment.

Unit 731

A titkos kódnak tűnő elnevezés valójában a japán hadsereg egyik telephelyét takarja, amit második kínai-japán háború kitörésekor nyitottak, 1937-ben. Bár a munkálatokat Kína kezdte még 1934-ben, a második világháború idején mégis a Japán Császárság kémiai,biológiai, harckutatási és fejlesztési egységét üzemeltették benne. A Red Baron bő negyvenegy perces dokumentumfilmje részletesen beszámol a UNIT 731 borzalmairól:

A Unit 731 felelős a háború évei alatt a japánok által elkövetett emberiség elleni bűncselekményekért, mivel hadifoglyok, (főleg kínai állampolgárok) tucatjain végeztek embertelen kísérleteket. Harbin külső kerületében létesített telephely eredetileg a japán katonai rendőrség felügyelte alá tartozott, de ez végül csak formalitás lett, mert a háború alatt szinte teljesen önálló működési egységgé vált. 1945-ig pedig körülbelül háromezer fogoly (köztük nők és gyerekek) váltak a japán orvosok kísérleti alanyává, bár némely források inkább tízezer főre becsülik az áldozatok számát.

Tettüknek olyannyira nem lett következménye, hogy a háborút követő japán fegyverletételkor az itt dolgozó orvosok amnesztiát kaptak, csupán minden meglévő kutatási adatot kellett átadniuk az Egyesült Államoknak. A telephely parancsnoka, Shirō Ishii később ráadásul Maryland államban kapott munkát az amerikaiak biológiai fegyverkísérletének tanácsadójaként. Az intézet falai közt borzalmas szexuális jellegű kísérletek folytak;

Találomra kiválasztott párokat kényszerítettek szexuális közösülésre, de előtte az egyik személyt megfertőzték szifilisszel, majd később, az aktusból születendő gyermeken vizsgálták a kórokozót.

Mindemellett Japán a háború utolsó évében pestissel szennyezett biológiai fegyver bevetését tervezte San Diegóban, ami végül meghiúsult, de a fejlesztéssel kapcsolatos kísérletek szintén a Unit 731-ben zajlottak.

Guatemala: szifilisz kísérlet

John Cutler vezető orvos felügyelte azt az 1946-ban induló, és két évet felölelő guatemalai kísérletet, melynek keretében a penicillin pontos hatását vizsgálták a nemi betegségek kezelése és megelőzése során. A kísérleti alanyok (katonák, prostituáltak, foglyok és mentális betegek) tudta és beleegyezése nélkül szifilisszel megfertőzték őket. Az áldozatok száma minimum nyolcvanhárom fő, ami viszont igazán felfoghatatlan, az a mód, ahogy kivitelezték a kórokozó átvitelét;

Előbb megfertőzték a prostituáltakat, majd fizettek nekik, hogy létesítsenek szexuális viszonyt a katonákkal úgy, hogy a lappangó betegségről egyik fél sem tudott.

Ezt követően kezelésképpen elkülönített csoportokban különféle terápiákat és gyógyszereket kaptak. A számadatok meglehetősen bizonytalanok; egy ezerháromszáznyolc fős csoportból mintegy hatszáz nyolcvanan legalább egyfajta kezelési módot kaptak, de későbbi feljegyzések arra utalnak, hogy Cutler egészséges embereket is belevett nyilvántartásába, hogy növelje a gyógyultak százalékos arányát.

Az ügy 2005-ig szinte teljesen zárt ajtók mögött maradt, akkor a Wellesley College professzora, Susan Mokotoff Reverby rántotta le a leplet a tiltott kísérletekről. Barack Obama nyilvánosan bocsánatot is kért Guatemala polgáraitól a nemzetközi botrány elkerülése érdekében, 2011 és 2015 között azonban az egykori kezeltek családtagjai közel nyolcszáz pert indítottak az USA ellen, és összességében több mint egymilliárd dollár kártérítést követelve szeretteik megpróbáltatásaiért.

A Holmesburg-program

A pennsylvaniai államban található Holmesburg-i börtön több mint húsz évig, 1951 és 1974 között titkos bőrgyógyászati kísérletek színtere volt; a vizsgálatokat dr. Albert Kligman irányította, az eredményekből pedig később többek között a Dow Chemical Company (Európában Johnson & Johnson-ként ismert cég), illetve az amerikai hadsereg is profitált.

A kísérletben eredetileg a dioxin rákkeltő vegyület élettani hatásait vizsgálták, de gyakran herpesszel és stapylococcust kiváltó kórokozókkal fertőzték a foglyokat. Kligman ámokfutásának több tucat, leginkább fekete bőrű elítélt esett áldozatul, akiket a mérgezés után nagyjából hét hónapon át egyáltalán nem kezeltek, hogy jól megfigyelhessék testük elváltozásait.

Kligmannék ugyan kikérték az elítéltek írásos beleegyezését, a lehetséges következményeit, és az adagolt szerek esetleges mellékhatásait viszont elhallgatták. Még ösztöndíjat is osztottak a raboknak részvételükért cserébe, miközben elhitették velük, hogy hamarosan piacra kerülő kozmetikai szerek tesztalanyai lesznek.

A vegyszerek az elítélek bőrén égő, fájó felhólyagosodását, lupuszt, valamint a kezelések elmaradása miatt maradandó mentális és pszichológiai sérüléseket okoztak. Miután az ügy kitudódott, közel háromszáz per indult a sarlatán doktor és csapata ellen, ő maga azonban a végsőkig tagadta, hogy bármiféle etikai normát sértett volna. Sőt azzal érvelt, hogy a Holmesburg-i börtön kutatásai segítségével lelt rá többek közt az akné ellenszerére. Végül Allen Hornblum újságíró 1998-as oknyomozó kötete tárta fel mindazt a rémséget, amit évtizedekig hét lakat alatt őriztek.

(Fotó: Knowledgenuts)


Milyen ajándékot vegyünk egy GEEK csajnak?
Ismered már a férfi legjobb barátját, a Mitvegyacsajomnak.hu oldalt? Mostantól nem vagy bajban, ha meglepnéd a csajod, de hiányzik a kreatív erő!
Ezek is érdekelhetnek