A Biology Direct folyóiratban megjelent cikk egy olyan hipotézist vázol fel, amely szerint bizonyos parazita állatok eredetileg rákos sejtburjánzásokból alakulhattak ki – majd idővel önálló fajként kezdtek viselkedni.

A horrorfilmből szalajtott teória alapját a myxosporeák néven ismert, különös tengeri paraziták adják. Ezek az apró lények szokatlan életciklusukról és rendkívül leegyszerűsített örökítőanyagukról ismertek. Noha eleinte egysejtű protisztáknak tartották őket, az 1990-es évek genetikai vizsgálatai kimutatták, hogy valójában erősen leegyszerűsödött csalánozók – vagyis a medúzák és korallok távoli rokonai. A myxosporeák különlegessége azonban a jelentősen csökkent genomjukban rejlik. Például a Kudoa iwatai nevű faj genetikai állománya mindössze 22,5 millió bázispárból áll – ez jóval kisebb, mint bármely más ismert csalánozóé. Ami viszont igazán érdekes, hogy hiányoznak belőlük azok a kulcsfontosságú gének, amelyek a többsejtű élethez szükségesek, például azok, amelyek az apoptózis – a sejtek programozott pusztulása – szabályozásáért felelősek. E gének hiánya még más parazitákhoz képest is szokatlanul extrém.

Alexander Panchin, az Orosz Tudományos Akadémia vezető kutatója és munkatársai szerint ezek alapján elképzelhető, hogy a myxosporeák eredete maga a botrány. Ez a meglepő kijelentés valójában egy magyarra nehezen átültethető rövidítést, az angol Scandals szót fedi, amely a "speciated by cancer development animals" összevonásából született. Ez pedig azt jelenti, hogy ezek a lények rákos sejtekből fejlődtek ki, amelyek végül új állatfajjá váltak. A feltételezés lényege, hogy egy fertőző daganat idővel képes lehet fajok között is terjedni, majd fokozatosan egy egyszerű, többsejtű élőlénnyé alakulni. Bár ez rendkívüli feltételezés, nem példa nélküli: valóban ismertek olyan fertőző rákos betegségek, mint például a tasmán ördögöknél terjedő DFTD vagy a kutyák nemi úton terjedő daganata (CTVT), amelyek generációkon át fennmaradnak.

Sőt, akadnak olyan ritka esetek is, amikor a rák átlépi a fajok közti határokat. Egy HIV-fertőzött betegnél például galandféregből származó rákos sejteket azonosítottak. Ezek az esetek arra utalnak, hogy bár a rák fajok közötti terjedése rendkívül ritka jelenség, elméletileg lehetséges – és megfelelő körülmények között akár egy új parazita faj kialakulásához is vezethet.

A „botrányhipotézis” azonban messze nem elfogadott. A kritikusok szerint a rákos sejtek instabil genomja miatt valószínűtlen, hogy olyan összetett rendszerré fejlődhetnének, amely képes a többsejtű élet fenntartására. Mások úgy vélik, hogy az apoptózisért felelős gének hiánya önmagában nem elegendő bizonyíték arra, hogy valóban rákos sejtek állnak a szóban forgó fajok evolúciós létrájának legalján.

Azt pedig még maga Panchin is elismeri, hogy az elmélet nem biztos, hogy megállja a helyét a myxosporeák esetében – de szerinte a lehetőséget akkor sem szabad elvetni.

„Megpróbáljuk megcáfolni a hipotézist” – mondja –, „de eddig nem sikerült.”

Akár bebizonyosodik a myxosporeák rákos eredete, akár nem, az biztos, hogy az evolúció még annál is meglepőbben működik, mint ahogy azt akár a legelvetemültebb rémálmainkban elképzeltük.

(Forrás: Quanta Magazin, kép: A myxosporea nevű élősködők életük egyik szakaszában halakban, egy másikban pedig vízi férgekben élnek. Ha pedig az új elmélet helytálló, akkor eredetük igencsak bizarr: egy olyan fertőző rákos megbetegedésből alakultak ki, amely idővel önálló állatfajjá fejlődött, forrás: Ivan Fiala, CC BY-NC 3.0)