Az élet azonban nem áll le: az emberek dolgoznak, a gyerekek iskolába járnak – csak épp minden mozdulat egy mini expedíció.

A túlélőshow már a lakásajtó előtt kezdődik: két réteg leggings, tevegyapjú térdvédő, vastag zokni, bélelt nadrág. Felül egy könnyű kabát, arra pedig egy libatollas, sarkvidéki télre tervezett nagykabát kerül. Öltözni olyan, mintha lassan magadra húznál egy űrruhát.

A fej, a kéz és a láb külön projekt. A gyapjúsapka itt már kevés: bundasapka kell, yakut mintás ujjatlan és prémcsizma. Aki elszúrja a rétegezést, percek alatt átfagy.

A buszmegálló csak nagyjából 300 méterre van, mégis már útközben zsibbadni kezd az arc. A szabadon maradt orr elfehéredik – ez a fagyás első jele. Nem véletlenül vannak fűtött buszmegállók, kis meleg „dobozok”, hogy az emberek ne fagyanak meg, amíg megérkezik a járat.

Jakutszk útjai, házai, közművei eleve az extrém hidegre készülnek, a lakásokban 0–24-ben megy a központi fűtés. Az autózás macera: a motoroknak szinte folyamatosan járniuk kellene, ezért sokan inkább buszoznak és gyalogolnak.

A helyi szőrmeboltok nem luxusbutikok, hanem túlélőpontok. A bundakabát sokaknak az egyetlen esély –50, –60 °C körül, egy jó darab ára viszont akár 17 000 dollár is lehet. A kinti hideg annyira extrém, hogy a forró víz a levegőben azonnal jégkristállyá porlik.

Itt senki sem pörgeti a telefont séta közben: azt csak vészhelyzetben veszik elő, mert a hideg pillanatok alatt lemeríti az akkumulátort.

Jakutszkban a tél nem évszak, hanem teljes embert kívánó életforma.

(Forrás, kép: Kiun B)