A Türkmenisztánban található Kara-kum sivatag egyik veszélyes, de rendkívül híressé vált látványossága a Derweze-kráter, hivatalos nevén Kara-kum Ragyogása, nem hivatalosan pedig a Pokol Kapuja, ami körülbelül hatvan éve keletkezett az elhagyatott területen. A lángoló üreg kialakulásának körülményei a hivatalos feljegyzések hiányossága miatt nem egyértelműek, egyes vélekedések szerint a kráter a hatvanas években omlott be, majd a nyolcvanas években gyújtották be a belőle előtörő gázokat, más adatok szerint 1971-ben nyílt meg az alvilág kapuja, miután a szovjetek lángra lobbantották a helyet egy félresikerült tesztfúrás után.

A Türmengaz nemzeti gázszolgáltató kutatóintézetének munkatársai a Derweze-kráter történetének kezdetét 1963-ra teszik, amikor a Zeagli-Derweze gázmezőkön található Chaljulba struktúra területén kutat fúrtak, ám a munka közben kiderült, hogy a felszín alatt egy különösen sekély, gázzal teli üreg helyezkedik el. Az üreg feletti talaj beomlott, kialakítva a krátert, amit később begyújtottak, hogy elkerüljék a szivárgó metán által okozott problémákat.

Az eredeti elképzelés szerint a metán pár nap alatt elégett volna, de a történet máshogy alakult

- a folyamatosan szivárgó gázok évtizedeken át életben tartották a tüzet a mélyben, amit hamarosan már a Pokol Kapujaként emlegettek. Bár a helyszín a sivatagban található, 270 kilométerre a fővárostól, Asgabattól, de az égő gázok mégis kockázatot jelentenek: egyrészt az állandó szivárgás káros a környékbeliek egészségére, másrészt a kiszabaduló metán jelentősen hozzájárul Türkmenisztán üvegházhatásúgáz-kibocsátásához, emellett más célokra felhasználható, értékes energiaforrás megy kárba állandó jelleggel évtizedek óta.

A probléma megoldását már 2022-ben elkezdte sürgetni ország akkori államfője, Gurbanguly Berdimuhadenow, az elmúlt években pedig valóban sikerült is nagyban csökkenteni a szivárgó gáz mennyiségét, olyannyira, hogy a Kara-kum Ragyogása lassan pislákoló parázzsá változik át. Az eredményekről a Tükmengaz kutatói számoltak be egy frissen megjelent jelentésben, amelyben részletezik a megoldás felé tett lépéseket: eszerint a helyszín alapos felmérése után több, régen elzárt, vagy újonnan fúrt kutat is megnyitottak a kráter szomszédságában, amelyekből megkezdték a metán kinyerését.

A módszer működöképességét jelezte, hogy a 2023 szeptemberétől 2024 februárjáig tartó időszakban a Derweze-kráter égésének mértéke kevesebb mint felére redukálódott

- ez egybeesett azzal az időszakkal, amikor a környékbeli kutak kényszerített kitermelése zajlott. A metán kinyerése mellesleg gazdaságilag is kifizetődő, mivel a gázt így a céltalan elégetés helyett praktikus célokra tudják fordítani. A türkmén kormány elmondása szerint a program nemrégen már a második szakaszába lépett, és az eredmények látványosak: 2013-ban a Derweze-kráter lángjai még kilométerekre látszódtak, ma már csak a közvetlen közelben lehet észrevenni, hogy még mindig nyitva áll a Pokol Kapuja.

A kutatók egyelőre nem becsülték meg, hogy mikorra zárulhat be teljesen a “kapu”, de annyi biztos, hogy a probléma kezelése, több más projekt eredményeivel együtt, hozzájárul Türkmenisztán kitűzött céljainak megvalósításához, ami szerint 2030-ig 30%-kal csökkentik az üvegházhatású-gázok kibocsátásának szintjét a 2020-as állapotokhoz képest.

(Fotó: Freda Bouskoutas/Iwanami_Photos/Getty Images)

Türkmenisztán ismét megpróbálja bezárni a pokol kapuját A Kara-kum sivatagban ötven éve lángoló gázlelőhely népszerű turistalátványosság, de rossz hatással van a környezetre és a közelben élők egészségére.