A megoldást egy olyan tankban látták, amely már ötletszinten is hemzsegett a kibékíthetetlen ellentmondásoktól: közepes méretű tank, amely gyorsan halad, ugyanakkor elég páncélozott ahhoz, hogy kivédje a legerősebb találatokat is, és emellett ne falja a benzint.

A Chrysler válasza: nukleáris meghajtás.

A Chrysler TV-8 tanknak nem csak a meghajtása lett volna egyedülálló, de a dizájnja is: a lövegtorony maga lett volna a tank teste is. A jellegzetes cseppalaknak köszönhetően szemből nem is lehetett volna lövedékkel átütni a páncélzatot. A formának akadt egy másik nagy előnye is: a tank képes lett volna a vízben is közlekedni, sőt kisebb hajókkal akár harcba is bocsátkozhatott volna.

Az első prototípust 300 lóerős, V-8-as Chrysler motorokkal szerelték fel. A tervek szerint a 71 cm széles lánctalpakat a végső változatban egy-egy elektromos motor hajtja meg, és ezeket táplálja a nukleáris reaktor.

A lövegtorony (amely tehát egyben a tank teste is) 15 tonna, míg az alváz 10 tonna volt. Az egész harckocsi összesen tehát 25 tonnát nyomott, ami nehéz tankhoz képest könnyűnek számít. A fő fegyverzet egy 90 mm-es (T208) ágyú jelentette öntöltő megoldással ellátva (ez utóbbit szintén nukleáris energia működtette volna). Ezen kívül a torony tetejére szereltek  egy 50 kaliberes géppuskát, amit a tankparancsnok működtetett, illetve a járművet felszerelték még egy-egy 30 kaliberes puskával is.

A legjobb az egészben? A nukleáris motor nem szorult volna újratöltésre, legfeljebb csak évtizedenként. Vagyis ha a TV-8 partot ér Normandiában, simán elszáguld egészen a Vörös térig. Kérdés persze, hogy ebből a csodafegyverből miért nem lett semmi.

Az ok a TV-8-as két súlyos problémájában keresendő. Az első, hogy a benzinmotoros prototípus nem tudott sokkal többet egy hagyományos tanknál. Sőt mivel kicsit nehezebb volt a felső része az alsónál, ezért valamivel kevesebbet is. Ez már önmagában is elég aggasztó lehetett, hiszen egy tank esetén a hatótáv kisebb probléma annál, mint hogy nevetve kilövik a csatában.

A második, és talán mindenki számára egyértelmű malőr pedig éppen a tank fő erőssége: a nukleáris meghajtás.

Ha egy hagyományos tankot lőnek ki a csatában, akkor elveszett egy tank, amennyiben viszont egy TV-8-ast, az olyan mintha ledobtak volna egy atombombát.

Ez pedig nem csak a baráti egységek számára kellemetlen, de az adott területet sem lehet elfoglalni, hiszen az úgy fog sugározni, mint Csernobil '86-ban. Nukleáris meghajtású hajóknál ez a gond nem áll fenn, hiszen azok elsüllyednek, és a víz valamelyest elnyomja a sugárzást. Szárazföldön azonban ilyesmire nem lehet számítani. Ráadásul hiába védte a tank elejét a jellegzetes cseppforma, a reaktor hátul kapott volna helyet egy 200 mm-es acéllemez mögött, amit viszont – mivel lapos volt, mint az Alföld – a megfelelő lövedék könnyen átlyukaszthatott.

A Chrysler TV-8-as tehát a hatótávolságon kívül nem sok mindent tudott felmutatni egy hagyományos tankhoz képest, cserébe viszont mobil atombombaként száguldott volna fel és alá. A hadsereg 1956-ban le is állította a fejlesztést, így a végső, nukleáris meghajtású változat nem is készült el soha.

(Kép: wikipedia, forrás: medium.com, warhistoryonline, wearethemigthy, wikipedia)