A beszámolók szerint a becsapódás energiája ugyanis százezerszer nagyobb volt, mint amit a Nagy Hadronütköztetőben valaha előállított legnagyobb energiájú részecske képviselt.

Az UMass Amherst kutatói (Physical Review Letters, 2025) azt vetik fel, hogy a forrás egy „kváziextremális” ősi fekete lyuk robbanása lehetett. Ezek a primordiális fekete lyukak elvileg az ősrobbanás utáni korai univerzumban születhettek, és sokkal kisebbek lehetnek a csillagok összeomlásából keletkező hagyományos fekete lyukaknál.

Hawking szerint a kisebb fekete lyukak részecskéket sugároznak (ez a Hawking-sugárzás), és ahogy „párolognak”, egyre forróbbá válnak. Andrea Thamm, a mostani kutatás társszerzője szerint:

„Minél könnyebb egy fekete lyuk, annál forróbb, és annál több részecskét bocsát ki.”

A csapat szerint ez önmagát gyorsító folyamat: a végén akár robbanásig is futhat. Ráadásul még csak nem is ritka jelenség: nagyjából évtizedenként egyszer akár elő is fordulhat.

Érdekes ugyanakkor, hogy a KM3NeT észlelte a jelenséget, az IceCube viszont nem erősítette meg: sőt, a szóban forgó energiának még a századrészét sem látta.

Joaquim Iguaz Juan és Michael Baker társszerzők szerint a magyarázat a „sötét töltés” lehet: az elektromosság egy rejtett párja, egy feltételezett, nehéz „sötét elektronnal”. Ha ez igaz, több ellentmondást is elsimíthat, és akár a sötét anyag felé mutató új nyomot is adhat.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay)