Andrew Latham, a nemzetközi kapcsolatok és hadügyek szakértője szerint ez nem filmelőzetes, hanem tudatos stratégia.

A hordozók katonailag úszó erődök: kísérő hadihajók külső védőgyűrűje, előretolt tengeralattjárók, a horizonton túlig látó radarplatformok, elektronikai zavarás és állandó vadászjárőrök nehezítik, hogy egyáltalán észre lehessen venni őket. A követésük így szinte lehetetlen, ráadásul ezek az eszközök és kísérő járművek látják el a hordozót céladatokkal is.

Ha mégis átjut egy fegyver, magának az anyahajónak a belső tartalékai és kármentő rendszerei sem véletlenül hírhedtek.

Irán így nem is feltétlenül elsüllyeszteni akar egy ilyen hajót (arra amúgy sem nagyon lenne képes), első körben inkább drónokkal, gyors csónakokkal, part menti rakétákkal, hajó elleni ballisztikus rakétákkal és aknákkal próbálja bizonyítani ezeknek az úszó erődöknek a sebezhetőségét.

A számításuk szerint már egy látványos sérülés is elég: ez is stratégiai sokkot okozna, ami nagyon rosszul festene a médiában, az energiapiacon és az amerikai belpolitikában egyaránt.

(Kép: US Navy)