A Gaia űrszonda egy ősi kozmikus ütközés maradványait fedezte fel a Tejútrendszerünkben, felfedve egy, a Tejútrendszer által elnyelt, korábban ismeretlen galaxist, amit a kutatók Pontusnak neveztek el. A Pontus szerencsétlenségére túl közel merészkedett a Tejúthoz, és ezzel bekerült a galaxisunk gravitációjába körülbelül 8-10 milliárd évvel ezelőtt – áll a Gaiát üzemeltető Európai Űrügynökség csütörtöki (február 17-i) közleményében.

A galaxisunk, a Tejútrendszer körülbelül 12 milliárd évvel ezelőtt kezdett kialakulni. Azóta tömege és mérete egyaránt növekszik a más galaxisokkal történő egyesülések sorozata révén. Ez a folyamat azonban még nem fejeződött be, és az ESA Gaia űrszondájának adatai alapján a csillagászok azt is megfigyelhetik, hogy mindez miként zajlik. A hasonló vizsgálódás pedig lehetővé teszi a galaxisunk történetének rekonstruálását, felfedve a kisebb galaxisok „családfáját”, amelyek hozzájárultak a Tejút mai formájának az elnyeréséhez. A mostani vizsgálat a Gaia korai harmadik adatközlésére (EDR3) alapszik, és a kutatók az adatok közt a sajátunkkal egyesülő kisebb galaxisok maradványait keresték. Ezek a Tejútrendszer úgynevezett halójában találhatók – ez utóbbi veszi körül a fiatalabb csillagok korongját és az idősebb csillagok gömbhalmazait is, amelyek a Tejútrendszer világosabb részeit alkotják. A Tejútrendszer ugyanis három főbb részből áll: mag, korong és végül az említett halo – a halo esetén pedig már rendkívül kicsi a csillagsűrűség.

Mindez szép és jó, de nyilván mindenki a „vérengzésre” kíváncsi, tehát miként fest, amikor a Tejútrendszer felzabál egy másik galaxist? Amikor egy idegen galaxis túl közel kerül hozzánk, akkor a gravitációs erők egyszerűen széthúzzák azt. Amennyiben ez a folyamat lassan megy végbe, úgy az egyesülő galaxis csillagai hatalmas csillagfolyamot alkotnak, amely könnyen felismerhető. Ha viszont a folyamat gyors, akkor az egyesülő galaxis csillagai jobban szétszóródnak, és ezért az egykori galaxis nehezebben lesz beazonosítható. Szerencsére a galaxisok nem kizárólag önálló csillagokból épülnek fel, hanem körülvehetik őket kisebb szatellitgalaxisok, valamint a Tejútrendszeréhez hasonló csillagok gömbhalmazai is. A Gaia adatai közt pedig épp ezért ezek után nyomoztak a tudósok.

A kutatók a Tejútrendszer 170 gömbhalmazát, 41 csillagfolyamát és 46 szatellitgalaxisát tanulmányozták, és ezek energiája és lendületének kiszámítása során kiderült, hogy a szóban forgó objektumegyüttesek negyede 6 különálló csoportba sorolható. Magyarán ez 6 korábbi, „galaktikus ütközés” lehetőségét vetette fel (egyébként az adatok alapján nem kizárható egy 7. hasonló esemény sem). Ezekből 5-öt, tehát 5 olyan galaxist, amit a Tejútrendszer bekebelezett, már korábban is ismertek – ezek: Sagittarius, Cetus, Gaia-Sausage/Enceladus, LMS-1/Wukong és Arjuna/Sequoia/I'itoi néven ismertek. A hatodik azonban a mostani bejelentés apropója – egy eddig ismeretlen ősi galaxis nyoma a Tejúton belül. Ezt az egykori galaxist a kutatók Pontusnak keresztelték, mivel a görög mitológiában Pontus Gaia, a Föld istennőjének volt az egyik gyermeke – ezzel is utaltak arra, hogy az eddig ismeretlen galaxist a Gaia adatai alapján azonosították. A becslések szerint a Tejútrendszer a Pontust 8-10 milliárd éve falhatta fel, ami egyébként az az időintervallum, amikor a másik – eddig tehát ismert – 5 fúziós eseményből 4-re szintén sor került. A 6. esemény, a Sagittarius elnyelése viszont újabb keletű – ez valamikor az elmúlt 5-6 milliárd évben történhetett, és ennek megfelelően a Sagittarius relatíve intakt maradt.

(A cikkhez használt kép illusztráció, azon nem a Tejútrendszer látható, valamint két galaxis együttállását mutatja, nem ütközést, forrása: Flickr/European Space Agency)