A helye már ki van jelölve, megkezdte az adatgyűjtést, és az építkezés is elindulhat jövőre – a Föld Fekete Doboza (Earth's Black Box) éppen úgy működik, mint a hasonló, a repülőgép-katasztrófákból ismerős fekete dobozok – azaz a strapabíró szerkezet feladata, hogy összegyűjtse, elraktározza és megőrizze az utókornak mindazokat az információkat, melyek a jelenleg zajló klímakatasztrófához vezettek. A Fekete Doboz végső célja azonban ennél összetettebb – de erre mindjárt rátérünk.

A doboz Tasmania, Ausztrália legnagyobb szigetének nyugati részén helyezkedik majd el, és egy 10×4×3 méteres monolitot kell elképzelnünk. Erre a helyszínre a geológiai, valamint a geopolitikai stabilitás okán esett a választás – írja az ausztrál ABC. Tasmania egyébként olyan jelölteket előzött meg, mint Málta, Norvégia vagy Katar. Az elképzelés szerint ezen a helyen a fekete doboz képes lesz megőrizni az eltárolt adatokat abban az esetben is, ha bekövetkezik a legrosszabb, és a jelenlegi civilizációnk összeomlik a klímakatasztrófa miatt.

Az ABC megemlíti azt is, hogy ez a forgatókönyv sajnos nem feltétlen a földtől elrugaszkodott, mivel jelenleg abba az irányba tartunk, hogy az évszázad végére a bolygó átlaghőmérséklete 2,7 Celsius-fokkal fog emelkedni. Ez pedig nem jó hír, mivel ennél kevesebb is okozta már birodalmak és civilizációk bukását. A NASA egyébként még 2014-ben közölt egy összeállítást arról, hogy milyen régi birodalmak buktak el épp ezen ok miatt. A kutatók ennek kapcsán azt is megemlítették, hogy nemcsak a változás volt a probléma, de az is, hogy a fennmaradt nyomok alapján ezek a civilizációk meg sem próbáltak adaptálódni a változásokhoz. Mindebből pedig mindenki levonhatja a következtetéseket magának.

A Föld Fekete Doboza semennyire sem kereskedelmi projekt, ugyanakkor a tervezésekor az elsődleges szempont a funkcionalitás volt, mivel a doboz elsősorban egy olyan eszköz, amely az emberiség tetteit rögzíti ezen fenyegetés árnyékában (illetve mindazt, ami ehhez a fenyegetéshez egyáltalán elvezetett). A Doboz fala 7,5 cm vastag acélból készül, és úgy tervezték, hogy mindannyiunkat túléljen. Még az sem gond, ha az áramszolgatatás megszakad, a Doboz akkor is működik.

Újabb klímamegállapodást fogadtak el a világ országai, de a felmelegedés megállításához ez önmagában nem lesz elég A Glasgow-ban megtarott COP26 klímacsúcson a résztvevő országok megegyeztek abban, hogy csökkentik a szén mennyiségét az energiatermelésben, jobban támogatják a fejlődő országok megújulókra történő átállását és világosabb szabályokat hoznak a karbonkreditek elszámolására. Sokan ugyanakkor azt kifogásolják, hogy az egyezmény sok esetben nélkülözi a konkrétumokat, és nem ad semmilyen lehetőséget az ENSZ kezébe, hogy betartassa a megállapodásban foglaltakat.

Az eszközben belül adattárolókat találunk, melyeket rákötnek az internetre. Az energiát a tetőn elhelyezett napelemek szolgáltatják, de tartalékforrásként akkumulátorok is akadnak. A működés a civilizáció fennállásakor a következőképp zajlik majd: napsütéskor a Fekete Doboz elkezdi letölteni a klímaváltozással kapcsolatos adatokat az internetről egy algoritmus segítségével. Az eszköz alapvetően kétféle adat után fésüli át a világhálót – egyrészt minden környezettel kapcsolatos mérési eredményt rögzít (a szárazföldek, tengerek hőmérséklete, légköri CO2, az óceánok savasodása stb.), de emellett az emberi populáció változását, a hadászati célú kiadásokat és az energiafelhasználást. Az előbbiek tehát a tiszta, objektív számok. Az adatok másik típusa az újságok címlapjai, melyek érintik a klímaváltozást, de közösségi médiában olvasható posztok, valamint az olyan eseményekről történő híradások, mint amilyen legutóbb az ENSZ éghajlatváltozási konferenciája (COP26) volt, szintén archiválásra kerülnek.

Sőt bár magát az épületet csak jövőre kezdik el felhúzni, a merevlemezek már elkezdték az említett archiválást az utókor számára (a projekt honlapján jelzik is, hogy az adattárolók már rögzítik a szóban forgó információkat), és az első adatok épp az előző havi COP26-tal kapcsolatosak. Egyébként tömörítéssel és egyéb megoldásokkal a fejlesztők szerint a szabad kapacitás az elkövetkező 30-50 évre is elég lesz. Ebben az időben tovább folyik majd a Doboz frissítése, amely mind a tárhelykapacitást, mind az egyéb, hosszú távú tárolási megoldásokat is érinti.

Nagyobb kérdés, hogy mit hoz a jövő, mármint, ha tényleg eltűnik a jelenlegi civilizációnk. Egyelőre még dolgoznak azon, hogy az utókor miként tudja majd az adatokat dekódolni, mivel lehetetlen megjósolni, hogy ki (vagy esetleg: mi) követ majd minket a bolygó történelmének a színpadán. Jelenleg úgy építkeznek, hogy már a bejutás a Dobozba is igényeljen némi találékonyságot, míg a felfedőzőknek szükségük lesz arra, hogy képesek legyenek megérteni és a saját nyelvükre lefordítani az alapvető szimbolikára épülő megoldásainkat. Magyarán a Rosette-i kőhöz hasonlóan több formátumot is használnak a kódolásra a fejlesztők elmondása szerint.

Más kérdés, hogy az említett kő esetén már ismert nyelvből (a görög) sikerült visszafejteni egy addig ismeretlen „kódot”, a hieroglif írásmódot – ami kapcsolat nem biztos, hogy fennáll majd a Doboz és annak felfedezői között. Tehát ezen nehézség áthidalása egyelőre kidolgozás alatt áll, de a Doboznak amúgy sem feltétlen (és remélhetőleg) a jövőre lesz nagy hatása. A Doboz ugyanis megőriz minden klímával kapcsolatos adatot – így a politikusok és az üzleti vezetők döntéseit is: tehát egy esélyt ad arra, hogy örökre, de legalábbis nagyon hosszú ideig fennmaradjon a felelősök neve. Ahogy pedig azt Jonathan Kneebone, a projektben résztvevő egyik csoport vezetője elmondta:

„Amikor az emberek tudják, hogy épp felveszik őket, az hatással van arra, amit tesznek és mondanak. Ha pedig más nem, hát ez a szerepünk, hogy ott legyünk mindenki gondolatai közt.”

(Fotó: earthsblackbox.com)