Kaszparov a múlt héten tért vissza egykori veresége helyszínére, egy New York-i hotel báltermébe, hogy az Association for the Advancement of Artificial Intelligence által szervezett vitán beszéljen a mesterséges intelligenciáról. Itt készített vele interjút a Wired.

Kaszparov a saját bevallása szerint már megbékélt a huszonhárom évvel korábbi, legendás vereséggel. Nem nevezte kellemesnek a dolgot, de mára úgy érzi, hogy részese lehetett valami fontosnak: megértette az ember-gép együttműködés lényegét. Ma már a sakk, a Go, sógi, és más hasonló, stratégiára építő játékok mind a partvonolra szorultak az egyre erősebb mesterséges intelligenciák miatt, de Kaszparov szerint ettől még nincs vége a világnak.

Az egykori világbajnok mindig azt szokta mondani, hogy ő volt az első értelmiségi, akinek a munkáját veszélyeztették a gépek, de ma már ez csak segít neki, hogy hatásosabban célba juttassa az üzenetét, mivel róla aztán senki sem gondolná, hogy a számítógépek mellett foglal állást.

Ennek megfelelően Kaszparov szerint nagyon fontos, hogy felismerjük a változás elkerülhetetlen voltát. Amikor az orosz bajnok azt hallja, hogy jön az MI és tönkreteszi az életünk, és mindez túl gyorsan történik, Kaszparov azt mondja: nem, pont hogy túl lassan.

A nagymester úgy gondolja, hogy minden technológia munkahelyeket szüntet meg, mielőtt munkahelyeket teremtene. Ugyanakkor ha ránézünk a statisztikákra, az Egyesült Államokban a munkahelyek mindössze négy százaléka igényel emberi kreativitást. A többit Kaszparov zombi állásnak nevezi – olyan munkának, amely lényegében már halott, csak ezt még nem vette észre.

Kaszparov szerint ennek oka, hogy évtizedeken át úgy képeztünk embereket, hogy számítógépként viselkedjenek, most meg csodálkozunk, hogy ezeket a munkákat az egyre jobb komputerek veszélyeztetik.

A megoldás minderre, hogy olyan lehetőségeket keresünk, ahol a mi emberi erősségeink tudnak érvényesülni.

Az orosz nagymester úgy látja, hogy a munkahelyek eltűnésével párhuzamosan új iparágak születésére van szükség, és olyan alapokra, melyek segíthetnek az embereken. Ez utóbbi lehet például a feltétel nélküli alapjövedelem – a lényeg, hogy pénzügyi biztonságot teremtsünk a lemaradóknak. Ma ugyanis az MI kapcsán mindenki defenzívában van, és egyelőre csak próbáljuk kitalálni, hogy ez a technológia miként illeszkedjen bele a világba.

Holott Kaszparov szerint a mesterséges intelligencia is csak egy eszköz. Azzal pedig nincs bajunk, hogy gépek esgítségével leszünk erősebbek és gyorsabbak. Viszont hogy okosabbak is? Ez a nagymester szerint valami általános emberi félelem lehet. Pedig végső soron nincs nagy különbség: az ember mindig is feltalált gépeket, melyekkel bizonyos képességeit javította fel. Kaszparov szerint a mesterséges intelligencia is egy ilyen gép, egy eszköz, amely lehetővé teszi olyan célok megvalósítását, melyek tíz-húsz éve még lehetetlennek tűntek.

Hozzá kell tenni, hogy a sakkvilágbajnok bár saját bevallása szerint nem tudja, merre fog haladni ez a technológia, de nem hisz az AGI-ban (artificial general intelligence – általános mesterséges intelligencia), szerinte az MI inkább a zárt rendszerekben lesz domináns, legyen az játék, vagy valamiféle emberek tervezte világ.

Eszközként pedig az MI egy tükör, amely felerősíti a jót és a rosszat egyaránt. Kaszparov véleménye viszont az, hogy ezzel kapcsolatban is végletekben gondolkodunk. Az MI nem varázspálca, de nem is a Terminátor – önmagában nem hoz utópiát, de disztópiát sem. Ettől függetlenül ez a technológia persze egyedi eszköz, hiszen az elménket egészíti ki, de akkor is csak egy eszköz, egy szerszám.

Kaszparov elismeri, hogy jelenleg sajnos elég politikai bajunk akad a szabad világon belül és kívül, melyeket a mesterséges intelligencia felerősíthet.

Az egykori bajnok szerint, azonban gépek ide és oda, a nagyközönség a mai napig az emberek miatt kíváncsi a sakkra. Hiszen az autó is gyorsabb az embernél – és akkor mi van? Minket viszont mindig is az emberi tényező érdekelt.

(Kép: Wikipedia)