A kutatócsoport eredményei arra utalnak, hogy a hosszabb hullámhosszú fények kevésbé ártalmasak az élővilág számára: mindannyian láttunk már lámpák körül rajzó rovarokat, erre itthon a leglátványosabb példával talán a védett dunavirág tömeges rajzása szolgál évről évre.
Kriska György, az ELTE Biológia Intézet docense 2012 óta vizsgálja a kérészek életmódját és a közvilágítás életükre gyakorolt hatását.
"Horváth Gábor professzorral hamarosan arra jutottak, hogy a kérészek lámpák körüli haláltusájának egyik lehetséges ellenszere furcsamód maga a fény, amellyel a folyó vize felett lehet tartani a rajzó kérészeket, megakadályozva ezzel a peték szárazon történő pusztulását és az utódgeneráció sérülését" - írják a kutatók közleményükben.
Kutatótársaival innentől kezdve arra keresték a választ, hogy vajon milyen spektrumú fénnyel lehet ezt a leghatékonyabban elérni. A kísérleti adatok kiértékelése során arra az eredményre jutottak, hogy a dunavirág fényhez való vonzódása a hullámhossz csökkenésével nő.
Az Insect Conservation and Diversity szaklapban közölt új eredményeikből arra következtettek, hogy "kék-ultraibolya fénnyel lehet a rajzó kérészeket a legnagyobb hatékonysággal a híd alatt tartani és a kivilágított hídon történő tömeges pusztulásukat megakadályozni."
A fénysorompó a híd pilléreire folyásirányban felszerelt két nagy fényerejű, kék színű LED-es fényforrásból áll, amelyek alkonyatkor automatikusan kapcsolnak be négyórás üzemidőre
a rajzási időszak három-négy hetében minden este.
A hatás fokozása céljából a hídon lévő meleg fehér közvilágítási lámpák fényereje a fénysorompó üzemelése alatt automatikusan a hatóságok által még engedélyezett minimális szintre csökken.
Így a védő fénysorompók még feltűnőbbé válnak a rajban érkező dunavirágok számára, ezért a kérészeknek a lehető legnagyobb hányada a fénysorompókhoz vonzódik és nem repül fel a hídra. Ennek eredményeképp egyrészt
a dunavirág utódgenerációja nem szenved akkora kárt, másrészt pedig a hídon kisebb valószínűséggel alakul ki balesetveszélyes kérésztetem-takaró.
Habár a fényszennyezés káros ökológiai hatásairól számtalan tanulmány készült már, igen ritkán születik olyan, amelyben a megoldási javaslat egyszerre szolgálja az érintett állatfajok és az ember javát.
Megismerve a dunavirág fényhez való vonzódásának hullámhossz-függését, megállapíthatjuk azt is, hogy milyen a „kérészbarát” közvilágítás.
Általánosságban véve, amit mi emberek kékes színűnek látunk, az rövidebb hullámhosszakban gazdag fény, így vonzó a dunavirág számára. Az általunk sárgának látott fények pedig gyengébb vonzást váltanak ki e kérészekből a hosszabb hullámhosszak dominanciája miatt.
Ezt a tendenciát más, sötétben aktív rovaroknál is kimutatták már, így a dunavirág példája is erősíteni látszik azt az egyre inkább kialakuló képet, miszerint
ökológiai szempontból a hosszabb hullámhosszú mesterséges fények okozzák a legkevesebb kárt az élővilágban, így célszerű ilyeneket alkalmazni.
Kriska György és munkatársai tanulmányát a Science tematikus összefoglalója is idézte mint jó gyakorlatot a rovarok közvilágítás okozta pusztulásának megakadályozására.
A megelőző kutatások bemutatására korábban látványos film is készült, A dunavirág mentőakció 2017-ben első helyezést ért el a III. Nemzetközi Természetfilm Fesztivál Kárpát–medence természeti értékei – Dokumentumfilmek szekciójában.
(A cikket engedéllyel vettük, ami teljes egészében elolvasható az Élet és tudomány magazinban, ezen a linken. A fotók illusztrációk, forrásuk: Getty Images Hungary)