Álhír, dezinformáció – mind olyan kifejezések, amelyeket az elmúlt évtizedben rengetegszer hallhattunk. A szándékos álhírterjesztés, a dezinformáció kapcsán az első nagyobb esemény a Krím-félsziget 2014-es orosz inváziója volt, valamint ezt követően a 2016-os amerikai választásokba történő beavatkozás. Azóta számos transzatlanti szervezet dolgozik aktívan ezen fenyegetések ellen különféle stratégiákkal, beleértve a leleplezést, az ilyen híreket már eleve megelőző leleplezést, valamint a rosszindulatú kampányok deplatformálását. Úgy tűnik azonban, hogy hiába ezek az erőfeszítések – a félretájékoztatás egyre csak szaporodik, miközben az elkövetők taktikája egyre kifinomultabb.

Mindezen nyilván nem fog segíteni a mesterséges intelligenciával egyre könnyebben és egyre megtévesztőbbre generálható tartalomdömping, ezért talán nem árt megvizsgálni, hogy mit sikerült eddig elérni, és mit nem. Valamint, hogy mi lehet a (spoiler) sikertelenség oka.

TNI

Az álhírek elleni küzdelem egyik bástyájáról az átlagos hírfogyasztó valószínűleg nem igazán hallott annak ellenére sem, hogy a legnagyobb hírszolgáltatók és techcégek állnak mögötte – ez a Trusted News Initiative vagy röviden csak TNI. A TNI – mint az a szervezet honlapján olvasható – a BBC által vezetett koalíciót jelenti, amely számos globális partnert foglal magában, köztük olyan szervezeteket, mint például az AP, az AFP, a CBC/Radio-Canada, az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége, a Financial Times és az Information Futures Lab, valamint olyan technológiai óriásokat, mint a Google/YouTube, a Meta, a Microsoft és a Twitter.

A kezdeményezés azonban nem torpan meg az Egyesült Királyságban, sőt még Európán is túlmutat, mivel több prominens médium bevonásával immár valóban interkontinentális szervezetről beszélünk. Ilyen nagyobb médiumok közé tartozik a The Hindu, a The Nation Media Group, a Thomson Reuters, a The Washington Post, valamint számos elismert kiadvány és műsorszolgáltató olyan országokból, mint Indonézia, Pakisztán, India, Ausztrália vagy éppen Japán.

A TNI célja saját bevallása alapján, hogy erősítse az olvasóközönség bizalmát, és hatékony stratégiákat dolgozzon ki a dezinformáció terjedése ellen. A szervezet erőfeszítései sokrétűek: a félretájékoztatás legkárosabb esetei elleni gyors reagálásra, a félretájékoztatás tendenciáinak elemzésére, a médiaműveltség javítására, valamint a közvélemény jobb tájékoztatása érdekében értékes ismeretek megosztására összpontosít. A kezdeményezés célja a dezinformáció elleni küzdelem technológiai megoldásainak a fejlesztése is. A médiaszervezetek és közösségimédia-platformok egyesítése révén a TNI az egyetlen olyan fórum világszerte, amely a dezinformáció kihívásainak valós idejű megoldására törekszik, bemutatva kollektív elkötelezettségét az információk integritásának megőrzése iránt szerte az egész glóbuszon.

A TNI erőfeszítései kiterjednek egy korai figyelmeztető rendszer kifejlesztésére a szervezetek közötti gyors félretájékoztatási riasztások, médiaoktatási kampányok, szavazók tájékoztatása érdekében. A szervezet emellett olyan külső projekteket támogat, mint a Project Origin és a Coalition for Content Provenance and Authenticity (C2PA) a tartalommanipuláció elleni küzdelem és a digitális médiaforrások hitelesítése érdekében.

Mindez talán nem csak jól, de kifejezetten szükségesnek is hangzik, de akkor mégis mi a probléma? Erre a kérdésre három válasz is adható:

Először is, ahogy a cikk elején elspoilereztük, a Carnegie Endowment for International Peace, az ismert nemzetközi béketörekvésekkel foglalkozó nonprofit kutatóintézet 2022-es elemzése szerint a dezinformációt nem sikerült csökkenteni, másrészt kérdéses hogy mennyiben jó, ha kereskedelmi cégek mondják meg globális léptékben, hogy mi a megbízható hír, végül pedig kérdés az is, hogy éppen a TNI tagjai mennyire mentesek a dezinformáció terjesztésétől – magyarán Alan Moore-ral szólva:

Ki őrzi az őrzőket?

Az biztos, hogy a TNI-t magát elég sok kritika éri főleg a konzervatív oldalról – mint az Influence Watch, az amerikai konzervatív agytröszt, a Capital Research Center által működtetett honlap írja: 2020 decemberében a TNI a káros COVID-19 vakcinákkal kapcsolatos félretájékoztatás elleni küzdelemre helyezte a hangsúlyt, és figyelmeztette partnereit az életveszélyes dezinformációkra. Ez a fordulat azonban 2021 júniusában egy körülbelül 30 újságíróból álló csoport nyilvános ellánllásához vezetett a szervezettel szemben – ez volt a “Holding the Line: Journalists Against Covid Censorship” – magyarán újságírók a Covid-cenzúra ellen. Az említett újságírók szerint a TNI cenzúrát gyakorolt és ezenkívül a szervezetet félelem terjesztésével is vádolták, mivel szerintük a TNI büntette a hivatalos COVID-19 narratívától való eltéréseket, ami végül az igazság torzításához vezetett.

A TNI jelenleg egy trösztellenes perbe is keveredett az Egyesült Államokban – számol be róla a brit konzervatív Spectator. A pert különböző független hírszolgáltatók indították, akik azzal vádolják a BBC-t, a Reuterst, hogy többek között a Washington Post-tal és a New York Times-szal, valamint a TNI-partnereivel közösen – Facebook, Twitter, LinkedIn, Google és Microsoft – összefogtak a “helytelenített” tartalmak elnyomására olyan technikákkal, mint a shadow-banning, deplatformálás és a keresési eredmények manipulálása.

Az utóbbi két technika valószínűleg mindenki számára egyértelmű, a shadow-banning (magyarul árnyékblokkolás) pedig egy online olyan moderációs technika, amelyet a felhasználók tevékenységének rejtett korlátozására használnak – ennek segítségével a felhasználó által közzétett tartalom vagy hozzászólások láthatatlanná válnak mások számára anélkül, hogy a felhasználó erről tudomást szerezne. Magyarán ebben az esetben a felhasználó, mondjuk egy online magazin írója továbbra is képes bejelentkezni, híreket közzétenni, és úgy tűnik számára, mintha minden a megszokott módon működne, azonban a többi felhasználóhoz már nem jut el ez a tevékenység.

A perhez visszatérve: a felperesek szerint ezek a médiaipari óriásvállalatok visszaélnek a piaci dominanciájukkal, hogy megakadályozzák a fogyasztókat abban, hogy elhagyják “megbízható” márkáikat az épp feltörekvő online hírszolgáltatók kedvéért. A TNI szerint ez azonban nem igaz, hanem az állításuk szerint az egyetlen indítékuk a közegészségügy védelme, a demokratikus választások védelme, a Nyugat megvédése az ellenségeitől és a bolygó megmentése.

Önmagában persze egy ilyen per keveset jelent, de az tényszerűnek tűnik, hogy a hagyományos, ha úgy tetszik “mainstream” média zsugorodásnak indult. A Pew Research Center legutóbbi felmérése szerint egyre kevesebb amerikai felnőtt követi figyelemmel a híreket, miközben a hagyományosabb hírforrások – mint a helyi TV állomások, a legtöbb újság és a közszolgálati rádió – nézettsége csökken, ugyanakkor növekszik az újabb platformok, például a podcastok, valamint néhány konkrét médiamárka népszerűsége.

Mindennek természetesen az üzletmenetre is kihatása van, mint az Axios írja, közel egy tucat fősodratú médiavállalat fogott komoly leépítésekbe az USA-ban idén, miközben igyekszik megmenteni a nehéz helyzetben lévő üzletágait. Mindezt azt követően, hogy a kirúgási hullám a médiaiparban már tavaly is annyira jelentős volt, hogy 2024-re már nem vártak ilyesmit. Pláne nem ilyen mértékben. Mint a lap hozzáteszi, a médiaipar országos, állami és helyi szinten is zsugorodik – ez pedig egy ijesztő új valóság több ezer újságíró számára.

A közép- és hosszútávú trendek sem kedveznek a hagyományos sajtónak – egy felmérés alapján a 16-24 éves korosztály 37 százaléka például a közösségi médiát tekinti hírforrásnak, szemben azzal a 9 százalékkal, aki fogyaszt híreket a fősodratú médiához tartozó lapokból, oldalakból, tv csatornákból.

Az al-Ahli kórház

A Spectator véleménycikke ezután rátér arra, hogy a dezinformációtól amúgy a BBC és a TNI partnerei sem mentesek, példaként pedig a gázai al-Ahli kórházat ért támadást hozza fel. Mint arra talán még emlékezhetünk, kezdetben úgy szóltak a hírek, hogy a robbanást izraeli légicsapás okozta. Később azonban kiderült, hogy ezeket a beszámolókat sebtében, ellenőrzés nélkül vették át a Hamász által ellenőrzött gázai egészségügyi minisztériumtól, és nem is volt igaz minden elemében, ideértve a legfőbb panelt, az izraeli légicsapást is. A bizonyítékok alapján ugyanis a robbanás sokkal kevesebb áldozatot követelt, mint amiről az első jelentések szóltak, ráadásul közvetlenül nem érintette a kórház szerkezetét sem. A hír legfőbb állítása sem volt tehát igaz: nem Izrael állt ezen támadás mögött, hanem a robbanást egy Gázából származó rakéta okozhatta.

Ez a dezinformáció azonban valóban jelentős geopolitikai és társadalmi következményekkel járt, beleértve a tiltakozáshullámokat, az antiszemita incidensek növekedését és a békecsúcs kisiklását.

Magyarán a TNI mögött álló szervezetek sem épp kikezdhetetlenek, ha dezinformációról van szó, miközben a piaci részesedés és a gazdasági szempontok irányából nézve a motivációjuk sem feltétlen egyértelmű.

A kérdés azonban ettől még kérdés marad: mit tehetünk a dezinformáció, illetve általában az álhírek terjedése ellen?

Komplex küzdelem az álhír ellen

A Carnegie Endowment for International Peace elemzése alapján a dezinformáció elleni küzdelemről szóló diskurzus gyakran már a terminológiánál elakad, amin csak ront hogy rengeteg olyan kifejezés jelenik meg, mint a “félretájékoztatás, “számítógépes propaganda” és “befolyásolási műveletek” – és ezek mind bonyolítják a beszélgetést. A fő probléma azonban továbbra is a hazugságok gyors és szándékos terjesztése, ami, mint kihívás, nem igazán újdonság, ugyanakkor a digitális kor mindezt felnagyította.

A téves információk meghatározásának és kezelésének ez a problémája lényegében a információ természetével kapcsolatos történelmi vitákig nyúlik vissza. Claude Shannon, az információelmélet kiemelkedő alakja, az információ mennyiségi aspektusaira összpontosított, ezzel lerakva a digitális forradalom alapjait. Azonban ezt a megközelítését többen is kritizálták az emberi kommunikáció szubjektív elemeinek figyelmen kívül hagyása miatt – hasonlóképpen, a dezinformáció elleni erőfeszítések gyakran a téves információk kampányainak mérhető aspektusaira helyezik a hangsúlyt a narratívák emberi viselkedésre és társadalomra gyakorolt finomabb megértése helyett.

A dezinformáció, mint “gonosz probléma” komplexitása abban rejlik, hogy szélesebb rendszerbeli kérdésekkel függ össze – magyarán nincsenek számszerűsíthető, könnyű megoldások. A téves információk elleni küzdelem gyakran nehézségekbe ütközik az emberi kogníció sokrétűsége és a narratívákat tápláló szociopolitikai környezetek miatt. Az azonnali megoldásokra való törekvés és az akcióorientált metrikákra való összpontosítás pedig néha épp azokat a redukcionista hajlamokat tükrözi vissza, amelyeket Shannon információelméletének kritikusai kiemeltek – vagyis figyelmen kívül hagyják a téves információk virágzásának a szélesebb kontextusát.

Mindezek alapján nem a Meta vagy a Google fogja egy huszárvágással megszüntetni a dezinformációt, mint problémát – mivel a technikai megoldások túlhangúlyozása épp azzal jár, hogy leegyszerűsítjük a problémát, mivel figyelmen kívül hagyjuk a mélyebben meghúzódó társadalmi tényezőket. A dezinformáció elleni küzdelem nem csak a hamis narratívák ellensúlyozásáról szól ugyanis, hanem arról is, hogy megértsük és kezeljük az alapvető okokat, amelyek miatt ezek a narratívák egyáltalán visszhangot találnak az emberek körében.

Ez az megközelítés egy jóval átfogóbb problémaelemzést igényel, amely nem csak a téves információk terjesztését foglalja magában, hanem az emberi és társadalmi dinamikákat is, amelyek elősegítik terjedésüket – és ezt sem technológiával, sem pedig erővel nem lehet megkerülni.

(Kép: Pixabay/geralt)