A University College London (UCL) antropológusai egy éven keresztül, kilenc országban vizsgálták az okostelefon-használatot és a kutatás eredményeképp létrejött tanulmány szerint az okostelefonjaink iránti érzéseink megegyeznek azokkal, melyeket az otthonunk iránt táplálunk. "Emberi csigákként az otthonunkat a zsebünkben hordjuk" és mindenki mást elhanyagolunk miatta, a barátainkat és a családunkat is.
"Az okostelefon már nem pusztán egy eszköz, amit használunk, hanem olyan mint egy hely, ahol élünk. Az emberi kapcsolatokban ennek hátránya az lehet, hogy bármikor - egy közös étkezés, találkozó vagy közös program során - bárki egyszerűen csak eltűnhet, kvázi hazamehet az okostelefonjához. Ezt a viselkedést és az általa kiváltott csalódottságot, csalódást vagy akár sértődést nevezzük a közelség halálának."
"Megtanulunk együtt élni azzal a kockázattal, hogy még akkor is, amikor fizikailag együtt vagyunk szeretteinkkel vagy ismerőseinkkel, társas szempontból, érzelmileg vagy szakmailag valójában egyedül maradhatunk"
- mondta Daniel Miller a kutatást vezetője. A kutatás célcsoportjában azok az idősebb felnőttek álltak, akik "sem fiatalnak, sem idősnek nem tartják magukat". "Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy az idősebb embereket vizsgáltuk, hiszen egykor a fiatalokra gondoltunk úgy, mint az okostelefonok természetes felhasználóira. Azonban az idősebb emberekre összpontosító fókusz segített rámutatni, hogy az okostelefon-használat tanulságai ma már nem pusztán egy konkrét demográfiai szegmensre vonatkoznak, hanem az egész emberiségre" - írták a kutatók.
"Az okostelefon talán az első olyan tárgy, amely puszta létével kihívást intéz az otthon (és esetleg a munkahely) hagyományos fogalma ellen, annak az időnek a fényében, melyet éber óráinkban eltöltünk benne" - írták a kutatók, bevezetve egyben a jelenségre az „útközben-otthon” kifejezést is. „Az okostelefonunkon mindig otthon vagyunk ”
A kutatók felhívták a figyelmet arra is, hogy az okostelefon reprezentálta otthon nem a pihenés helyszíne, mint az elődje, a fizikailag is létező volt, hiszen az itt töltött időt bármikor megszakíthatja a munka vagy a közösségi média aktivitása.
„Más módokon az okostelefon csökkentheti az otthon menedékhely-jellegét. Az alkalmazottaktól ma már elvárják, hogy kapcsolatban maradjanak a munkájukkal, a munkahelyük elhagyása után is. De nem csak tőlük. Az a gyermek például, akit más diákok az iskolában bántalmaznak, most alig vagy egyáltalán nem talál menedéket azáltal, hogy hazatér az otthonába. Ugyanakkor az okostelefon hasznos mechanizmusok kialakításában is segít, a nagycsaládok visszaállításától az egészségügyi és politikai viták új terének létrehozásáig” foglalta össze Miller.
(Forrás: TheGuardian Kép: Unsplash)