Az Ursa Major III rendszer felfedezését 2023-ban jelentették be, de a csillagászok azóta sem tudják biztosan, hogy mit is találtak pontosan: kérdéses, hogy egy apró galaxis vagy egy csillaghalmaz került-e a teleszkópok elé. A rendszert a UNIONS (Ultraviolet Near Infrared Optical Northern Survey) segítségével észlelték először, ezért teljes neve hivatalosan Ursa Major III/UNIONS 1 - a programban a CFHT (Canada-France-Hawaii Telescope, ami a Mauna Kea hawaii vulkánon található), a Subaru (szintén Mauna Keán), és a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System, Mauin) vesz részt, ezek összesített adatai alapján végzik a megfigyeléseket a kutatók.

Annyi biztos, hogy az Ursa Major III a Tejútrendszer kísérője, és nem mindennapi jellemzőkkel bír,

a rendszer egészen halvány fényű, a galaxis eddig ismert kísérői közül a leghalványabb. Emiatt a csillagászok úgy gondolták, hogy az Ursa Major III személyazonosságát illetően két opció merülhet fel: vagy ez a legsötétebb galaxis, amit valaha láttak, vagy a legsápadtabb csillagklaszter, ami a Tejútrendszer körül kering.

Az Ursa Major III életkorát 11 milliárd évre, tömegét körülbelül 16 naptömegűre becsülték, és a feltételezések szerint csak 60 csillagot tartalmaz, ami nagyon kevésnek számít. A rendkívüli tömeg-fényesség aránya miatt (tehát azért, mert szokatlanul sötét) a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a mikrogalaxis (amennyiben galaxisról van szó) nagy mennyiségű sötét anyagot tartalmaz, ami stabilizálja a mozgását - enélkül ugyanis a hozzá viszonylag közel lévő Tejútrendszer gravitációs hatása egy ilyen kis tömegű rendszert kibillentene a keringési pályájáról. Egy újabb kutatás azonban kimutatta, hogy mégsincs szükség sötét anyagra az Ursa Major III rejtélyének megoldásához, egy másfajta teória is magyarázhatja a rendszer különleges viselkedését.

Német és iráni kutatók bizonyítékot találtak rá, hogy a rendszer egy olyan csillagklaszter, amit fekete lyukak tartanak össze, ezért tud ellenállni a Tejútrendszer hatalmas erejének. A Tejútrendszer valószínűleg korábban már “elszippantott” jó néhány csillagot a klaszter külső területéről, a maradék kevés csillagnak pedig nincs elég fénye ahhoz, hogy jól látszódjon a teleszkópos felvételeken, emiatt sötét az Ursa Major III. A még meglévő csillagokra a középpontban lévő fekete lyukak gravitációs hatása olyan összetartó erővel bír, ami a Tejútrendszer hatását kompenzálni tudja, tehát az Ursa Major III sötét anyag nélkül is létezhet, csak éppen nem galaxisként.

A kutatók számítógépes szimulációkkal végezték a számításokat, és az eredmények jó eséllyel bizonyítják, hogy az Ursa Major III egy normál csillaghalmaz, “egzotikus komponensek” (mint amilyen a sötét anyag) nem játszanak szerepet a működésében.

(Fotó: CFHT/UNIONS/S.Gwyn, Graham Holtshausen/Unsplash)