A Semmelweis Egyetem kutatóinak a Clinical Oral Investigationsben márciusban publikált tanulmánya szerint a különféle, kereskedelmi forgalomban széles körben megjelenő szájvizek alkalmazásakor érdemes, ha nem is óvatosnak, de mértéktartónak lenni, ugyanis a termékek túlzott mértékű használata akár az egészséges hámsejtek működésére is negatív hatással lehet.

A kutatók nem a szájvizek elsődleges célját, a szájüregben található káros baktériumok elpusztításának hatékonyságát vizsgálták, hanem kifejezetten az egészséges szövetekre koncentráltak: azt mérték, hogy a szájvizek hatóanyagai tudják-e károsítani az ínyt, hosszú távon problémákat okozva vagy akár programozott sejthalált, apoptózist előidézve.

"Mivel a szájöblítőket otthon mindenki szakmai felügyelet nélkül használhatja, szerettük volna megvizsgálni, hogy a túlhasználatuk károsíthatja-e a száj egészséges hámsejtjeit”

- mondta el a kutatással kapcsolatban dr. Kőhidai Zsófia, a Semmelweis Egyetem Orális Diagnosztikai Tanszékének klinikai orvosa, az egyetem beszámolója szerint.

A vizsgált hatóanyagok között a termékekben leggyakrabban megtalálható és a káros baktériumok mennyiségét (úgynevezett patogén flórát) csökkentő vegyületek, a klórhexidin, a cetilpiridinium-klorid és a hipertiszta klór-dioxid hatását elemezték, ehhez az íny hámsejteket a vegyületekbe helyezték és ezután folyamatosan ellenőrizték a sejtek állapotát. Ezt a folyamatot szájvizekkel is megismételték: összesen nyolc terméket teszteltek, köztük a jól ismert Listerin két változatát (Fluoride Plus és Cool Mint), valamint a Gum Paroex, a Perio Aid, a Perio Aid Maintenance, a Vitis Gingival, a Vitis Orthodontic és a Dentaid Xeros mintáit. Ezek eltérő mennyiségben tartalmazzák a cetilpiridinium-kloridot és a klórhexidint, van olyan termék is köztük, amely összetevői között nem található egyik vegyület sem, de nátrium-fluorid három termékben nagyobb mennyiségben is előfordul.

A teszt során ahhoz, hogy a hatásokról pontosabb képet kapjanak, a kutatók a gyakorlati felhasználástól eltérő módon egészen sokáig tartották a hámsejteket a folyadékokban: 48 órán át tartott a vizsgálat, vagyis eddig "fürödtek" a sejtek a vegyületekben. Bár a hétköznapi szájöblítés során a szövetek alig pár másodpercig/percig vannak kitéve a hatóanyagoknak egy-egy alkalommal, de ezzel a radikálisabb módszerrel lehetett egyértelműen felmérni a hosszú távú hatásokat, amelyek a sejteket a mindennapos kezelés következtében előbb-utóbb módosíthatják.

A szájban idővel lebomlanak ugyan a szájvizek vegyületei, de az öblítés után még órákig a szájüregben maradnak

a tanulmány leírása szerint. Ennek a folyamatnak a szimulálására a vizsgálatban alacsony koncentrációban is használták a vegyületeket, de emellett a magasabb hatóanyagszintet is mérték összehasonlítás céljából.

A potenciális mérgező hatást, ami a sejteket érte 24, 48 vagy bizonyos esetben 72 óra után (az alkoholt is tartalmazó Listerine-eket hosszabb ideig tesztelték), az impedancia (váltakozó áramú ellenállás) változásának megfigyelésével mérték fel: az eredmények pedig arra utaltak, hogy a szájvizek esetében, alacsony koncentráció mellett, az első 20 órában nem alakult ki káros hatás, később azonban megkezdődött a sejtek burjánzása, illetve néhány esetben 30 óra múltán konzisztens citotoxikus, sejtekre mérgező befolyást figyeltek meg.

A klórhexidin hatásával kapcsolatban érdekes eredményre jutottak a kutatók: a mérések szerint, noha elsőre a 0,1%-os koncentráció toxikus hatása erősebb volt, de hosszú távon az alacsonyabb (0,01%-os) koncentráció károsabbnak bizonyult, igaz, hogy ezt a hatást csak 25 óra elteltével mutatták ki a műszerek. A cetilpiridinium-klorid a kísérletben a maximális toxicitását 24 óra elteltével érte el.

"A legtöbb vizsgált alapvegyület és szájvíz kisebb vagy nagyobb fokú pusztítást végzett az egészséges hámsejtekben a 48 órás, folyamatos tesztidőszakban.

A legbiztonságosabbnak a hipertiszta klór-dioxid bizonyult, a sejtélettani változások érintettségét jól mutató, legnagyobb morfológiai változásokat pedig a klórhexidin és a cetilpiridinium-klorid tartalmú szájöblítők okozták az egészséges sejtekben, a vizsgálati idő alatt" - összegezte a Semmelweis Egyetem.

A kutatók arra is kérdésre is keresték a választ, hogy vajon apoptózist, vagyis programozott sejthalált okozhatnak-e a szájvizekben található vegyületek és a nyomok arra utaltak, hogy az élő sejtek csökkenő száma és alakjuk módosulása, amit a kísérlet alatt figyeltek meg, lehet az apoptózis következménye, de csak a klór-dioxid esetében. Az azonban egyértelműen kiderült, hogy a hámsejteket egészségét, túlélési képességeit és morfológiai jellemzőit is befolyásolja a termékek használata, minél nagyobb a vegyületek koncentrációja, annál inkább, márpedig a hatóanyagok nagyobb mennyisége jobb hatást tud elérni a káros baktériumok ellen.

A szájvizek patogén flóra elleni hatékonyságának és a hosszú távú használatuk biztonságának kiegyensúlyozására a kutatók azt javasolják, hogy a termékeket mindig csak az ajánlások szerint alkalmazzuk, és ne essünk túlzásokba a hatás fokozása érdekében.

"A kutatás legfontosabb konklúziója, hogy a szájvizeket csak a csomagoláson szereplő ajánlásnak megfelelően, és a fogorvossal egyeztetve szabad használni."

- mondta el Kőhidai - "Túlhasználat esetén persze nem arra kell gondolni, hogy az emberek elvesztenék a fogaikat, hiszen a szájvíz az evéssel-ivással kimosódik a szájüregből, de a kellő figyelem ezek folyamatos használatánál sem mellőzhető, mert hosszabb távon az egészséges hámsejtek károsodása sem kizárt."

A szakemberek az alkoholt nem tartalmazó verziókat ajánlják inkább és azt, hogy a fogmosás után legalább fél órát várjunk az öblögetéssel a megfelelő hatás érdekében, valamint, hogy a folyadékokat csak a gyártók által javasolt ideig és gyakorisággal alkalmazzuk.

(Fotó: Kovács Attila/Semmelweis Egyetem, Unsplash/Towfiqu barbhuiya, Getty Images/AndreyPopov)

Mit tud egy csúcskategóriás fogkefe? Megsértődik, de csak miattad teszi! Nem feltétlenül gondolkodik az ember abban, hogy 100 000 Ft-ot adjon ki egy fogkefére. Pedig van értelme. Teszteltük az Oral-B iO 9N-et, és meglepődtünk.