A középkorról sok minden juthat az eszünkbe, a keresztes háborúktól a romantikus lovagtörténeteken át a jelentős képzőművészeti alkotásokig, azonban a legtöbb ember fejében legalább ennyire szorosan kapcsolódik ehhez a korszakhoz az ekkor pusztító, halálos betegség, a pestis.

Bár az írásos emlékek hiányossága miatt pontos számot nem tudunk, az viszont biztos, hogy több millió volt az európai áldozatok száma, akik 1347-től 1351-ig belehaltak a fekete halálnak is nevezett kórba. Leggyakoribb változata a magas lázzal, fejfájással, és fájdalmas tályogokkal, kinövésekkel, "bubókkal" járó bubópestis volt. A betegségért felelős yersinia pestis nevű baktérium jellemzően rágcsálókon, például patkányokon fészkelő bolhák harapásával terjedt át az emberre, és ilyen módon terjedt el világszerte. Legalábbis eddig ezt hitték.

Az elmúlt évek során végzett kutatások azonban más képet mutatnak. Egy 2017-ben végzett tanulmány során például három lehetséges modellt vizsgáltak a kutatók, hogy kiderítsék, mi okozta a pestis rendkívül gyors terjedését. Az egyik forgatókönyv a sokak által ismert, kizárólag patkányok által okozott fertőzés volt, a másik a levegőben terjedés lehetősége, a harmadik pedig az a feltételezés, hogy a kórt okozó baktériumot az emberek a saját testükön, és ruhájukon hordozták és adták tovább másoknak, ezzel elősegítve a pestis hatékony, és gyors burjánzását világszerte. Ez utóbbi volt a szimulációk közül az, ami a legvalószínűbb magyarázattal szolgált a járvány terjedésének okaira, a kutatók tehát a rendelkezésre álló adatok alapján arra jutottak, sokkal inkább okolhatóak az emberek a középkori pandémiáért, mint a patkányok.

Egy friss tanulmány alátámasztja a a fentieket, ugyanis úgy tűnik, a korabeli európai időjárás, illetve talajösszetétel nem tette lehetővé a baktérium számára, hogy tartósan életben maradjon az olyan állati hordozókon, mint a patkányok. A kutatók az európai, amerikai, illetve kínai rágcsálók fajtáit összehasonlítva azt a következtetést vonták le, hogy Európában túl kevés olyan faj létezett akkoriban, ami ideális otthonul szolgált volna a pestis kórokozójának. Az elemzés alapján elmondható, hogy az alapvetően lassan mozgó patkányok nem játszottak kulcsszerepet a fertőzésekben, főleg azért nem, mert a mai szimuláció, a korabeli dokumentáció, és feljegyzések alapján

a pestis sokkal gyorsabban terjedt, mint ahogy a rágcsálók képesek lettek volna mozogni a városok között.

Jellemző a járvány sebességére, hogy arányosan több megbetegedést okozott egy nap alatt, mint a mai fertőző betegségek egy év alatt.

Abban az időben egyébként nem a patkányokat hibáztatták, viszont elterjedt hiedelem volt, hogy a pestist a madarak terjesztik. Úgy gondolták, hogy madárszerű maszkba öltözve viselője magához "csábíthatja" a kórt, ezzel eltávolítva azt a betegről, a pestisdoktor által viselt ruhára. A maszk vörös üveg szemvédőket is tartalmazott, amelyekről azt hitték, hogy viselőjét sérthetetlenné teszik a gonosz szellemekkel szemben. Az álarc csőrét gyakran megtöltötték erősen illatozó gyógynövényekkel és fűszerekkel, a többek között fahéjat, mézet, és mirhát tartalmazó teriákkal, hogy legyőzzék a „rossz levegőt”, amelyről tévesen azt hitték, hogy a pestist is hordozza. Valójában ez kettős célt szolgálhatott: tompította a temetetlen holttestek, és a pestis által okozott, felszakadt tályogok szagát.

A pestis különböző hullámokban ütötte fel a fejét, és ezen időszakok körülményei is arra utalnak, hogy nem a patkányok a járvány első számú okozói. Az első tömeges fertőzések a hatodik századtól a nyolcadik századig történtek, a második járvány a 14. századtól az 1800-as évekig tartott, a harmadik hullám kezdete pedig 1894-re tehető. A 19. században a legtöbb megbetegedés párás, 10 és 25 fok közötti hőmérsékletben történt, míg a korábbi, második hullámban a legszárazabb és legmelegebb körülmények között tudott leginkább terjedni a baktérium, ezzel egyáltalán nem követve a patkányok szaporodási időszakát. A kutatók virtuális modellei azt mutatják, a pestis terjesztői nem elsősorban a patkányok voltak, hanem az a -statisztikailag is - legvalószínűbb forgatókönyv, hogy

a kór, és az azt hordozó bolhák, illetve tetvek emberről emberre kerülve tudták csak ennyire gyorsan megfertőzni egész Európát.

Azt mindenesetre nem tudni pontosan, honnan származik a járványért kizárólag a patkányokat hibáztató elmélet, ugyanis szinte semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá. Néhány történész szerint az is gyanús például, hogy a középkorban sem feljegyzéseket, sem régészeti leleteket nem találtak arra vonatkozóan, hogy az említett rágcsálók tömegesen hullottak volna el, márpedig a modern járványokat gyakran a kórokozót hordozó állatok nagymértékű pusztulása előzi meg.

Sok még a tisztázásra váró kérdés a témával kapcsolatban, így a szakértők folytatják a kutatásokat, nem csak azért, hogy jobban megérthessük a múlt egyik legpusztítóbb járványát, de azért is, hogy az eredmények felhasználásával a jövőbeli pandémiákat is hatékonyabban tudjuk kezelni.

(Borítókép: Getty Images/D-Keine)