A jura korszak, amely a földtörténeti időskála beosztása alapján a középidő középső, körülbelül 201-145 millió évvel ezelőtti szakaszát jelöli, a dinoszauruszok kora néven is ismert, ekkor indult igazi virágzásnak ugyanis a hüllők rendjébe tartozó ősi lények “társadalma”, és ekkor jelentek meg az igazán óriási példányok is a jurát megelőző triász kor viszonylag kis méretű dinoszauruszai után. Igaz, hogy már a triász idejének végére is kifejlődtek akár kilenc métert is elérő egyedek, de a jól ismert, óriási fajok megjelenése és uralma inkább a jura és a kréta kor jellemzője. A gigantikus és néha ragadozó életmódot folytató állatokkal benépesített világban a náluk sokkal apróbb, és kevésbé robosztus emlősök nagy része a dinoszauruszok árnyékában létezett, olyan helyeken és olyan életmódot folytatva, ami több esélyt adott számukra a túlélésre.

Egy új kutatás megerősítette a korábbi feltételezéseket, miszerint a korai emlősök sok esetben éjszaka élték életüket, nappal meghúzták magukat a nagyobb szomszédjaik figyelő tekintetét (és fogait) kerülve. A kutatók erre a következtetésre hat emlősfaj fosszíliáinak elemzése révén jutottak, aminek során a mezozoikumbeli, körülbelül 160 millió évvel ezelőttről származó maradványok melanoszómáit vizsgálták. A melanoszómák a melanin pigmentek raktározására szolgáló hólyagocskák az élőlények testében, és a struktúrájuk, valamint alakjuk árulkodik az egyed szőrének színéről, sőt, akár mintázatáról is. A megfigyelések szerint a gömb alakú melanoszómák a világosabb, vörösesebb bundával egyeztethetőek össze, míg a hosszúkás melanoszómák a sötét színű szőrzettel korrelálnak. A vizsgált fosszíliák a szőrzetet nem őrizték meg ugyan, de a kutatók találtak arra utaló jeleket, miszerint az állatok többségét tetőtől talpig bunda borította, a melanoszómák formája alapján pedig megállapították, hogy a bundájuk sötét színű lehetett. Ezt megerősítették azok az elemzések is, amelyek keretében az eumelanin jelenlétét jelző magas réztartalmat mutattak ki a maradványokban - az eumelanin szintén a sötétebb árnyalatú szőrzetért felelős. Az eredmények alapján elmondható, hogy az összes vizsgált egyed egyöntetűen sötét, világosabb részek nélküli, valószínűleg a mintákat teljesen nélkülöző bundát viselt élete során.

Az emlősök rejtőszíne arra enged következtetni, hogy nagyrészt éjszakai életmódot folytattak, nappal kevésbé voltak aktívak, szó szerint az árnyékban éltek. A színesebb, több mintázatot viselő fajok nagyobb számban valószínűleg csak 66 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok kihalása után kezdtek megjelenni a kutatók szerint, vagyis ekkor merészkedtek ki a fényre, és váltottak változatosabb életmódra az emlősök.

“Amint a dinoszauruszoknak vége lett, az emlősök szabadon ölthettek magukra számos színárnyalatot.”

- mondta el a kutatással kapcsolatban Matthew Shawkey evolúcióbiológus.

Az elkövetkező időkben a szakértők arra a kérdésre keresik a választ, hogy az ősi emlősök mikor, és hogyan váltak nappali életmódot folytató állatokká, és ezt a váltást hogyan lehetséges megállapítani a szőrzetük színe, illetve az anyagcsererendszerük módosulásai alapján.

(Fotó: Liliana D’Alba, Iffany/Pixabay)