Az Indiai-óceán a világtengerek egyike, valamint a harmadik legnagyobb vízfelület a Földön. Emellett akad egy érdekessége is: az óceán egy nagyon nagy része 100 méterrel alacsonyabb a globális átlagos tengerszintnél. Ennek okát már eddig is ismerték: a Föld gravitációja itt alacsonyabb, mint a bolygón átlagosan – a jelenség pontos magyarázatára azonban mostanáig kellett várni.

Bár a Föld nem lapos, ahogy nem is banán-, esetleg lyukas fánk alakú, azért nem is tökéletes gömb – ha az lenne, akkor a gravitáció a felszínén minden pontján pontosan azonos lenne. A valóságban azonban a Földnek akadnak laposabb részei az Északi- és a Déli-sark körül, bolygónk pedig az Egyenlítő közelében kidomborodik. Ezenkívül a különböző régiók eltérő gravitációs erőt fejtenek ki a közvetlen alattuk található földkéreg, köpeny és a mag tömegétől függően.

Mára a földi szenzorok és a műholdak által végzett helyi gravitációs mérések kombinálhatók, így kiszámítható, hogyan nézne ki az óceán felszíne, ha azt kizárólag a változó gravitációs erő alakítaná – tehát kiküszöbölték az olyan egyéb hatásokat, mint például a szeleket és az árapályt. Az így kapott modell a bolygónk gravitációs magas és mélypontjainak a megjelenített eredménye, amelyet globális geoidnak neveznek. Az egyik leghíresebb ilyen modell a „potsdami gravitációs burgonya”.

Az Indiai-óceán alatti geoid – az úgynevezett Indiai-óceáni alacsony geoid (IOGL) – pedig a Föld legszembetűnőbb gravitációs anomáliája, ami a kiterjedésének köszönhető: több mint hárommillió négyzetkilométeren terül el, és India déli csücskétől mintegy 1200 km-re délnyugatra helyezkedik el. Mivel óriási területről beszélünk, így ez a változás a felszínen szabad szemmel nem látható természetesen. Az viszont biztos, az Indiai-óceán tengerszintje a “gravitációs lyuk” felett 106 méterrel alacsonyabb a globális átlagnál, aminek oka a lyuknál mért alacsonyabb gravitációs erő és a környező területek nagyobb gravitációs vonzásának a kombinációja.

Az anomáliát először 1948-ban fedezte fel Felix Andries Vening Meinesz holland geofizikus, és ezt azóta más hajós expedíciók és műholdak mérései is megerősítették. Az anomália okával azonban a tudomány adós maradt – és mint arról a Scientific American beszámol, egy új tanulmány éppen ezt válaszolja meg.

A kutatók számítógépes modellekkel tanulmányozták, hogyan mozogtak és változtak a Föld tektonikus lemezei évmilliók során. Azt találták, hogy az IOGL a Föld köpenyének egy speciális szerkezete miatt alakult ki – ez a köpeny a Földkéreg alatt közvetlen található réteg. A köpeny itteni, speciális szerkezete pedig egy Afrika alatt található anomálival párosul, amelyet "afrikai foltnak" (African blob) neveznek. A kutatók úgy gondolják, hogy ezt az afrikai foltot egy ősi óceán fenekének a régi darabjai alkotják – ezek a darabok vagy „Tethyan-táblák” a Tethys-óceán tengerfenék ősi maradványai, amely Laurasia és Gondwana szuperkontinense között feküdt több mint 200 millió évvel ezelőtt. Mind Afrika, mind India Gondwana része volt, de a mai India területe mintegy 120 millió évvel ezelőtt északra költözött a Tethys-óceánba – létrehozva az Indiai-óceánt.

Ezen táblák, tehát az egykori óceán maradványai, a süllyedésük folyamán elérték a Földkéreg és a köpeny határát, és ekkor egyéb szerkezeti adottságokkal párosulva alakult ki az Indiai-óceánban tapasztalható gravitációs anomália.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/Pexels)