Ősi jószág

A több tízmillió éve kialakult faj eredeti élőhelyének a történelmi Magyarország lápos, mocsaras területei számítottak, és gyakorisága miatt számos népi elnevezésre tett szert, ilyenek a: békahal, bobály, ebhal, kutyahal, peczehal, rucahal.

A hazai tudósok évek óta figyelmeztetnek a fogyatkozó állományra, és a megmentésére kidolgozott tervek is készen állnak - számolt be róla a 24.hu. Dr. Takács Péter biológus, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, több tíz éve kutatja a fajt, és követi nyomon a sorsát.

“A hal legközelebbi, magyarországi rokona a csuka, bár a lápi póc testhossza alig 10 centiméter. Egy példány alig két-három évig él, fennmaradását a tömeges jelenlét biztosíthatná. Ahol tiszta vizű, szennyezetlen lápokban és mocsarakban, hatalmas tömegben fordulhat elő“

– mondta a 24.hu-nak adott interjúban Takács Péter.

Minimál-ragadozó

A lápi póc zooplanktonnal és a mederaljzatban található apró gerinctelenekkel táplálkozik. A faj a Közép- és Alsó-Dunai vízgyűjtő területeken endemikus, a Duna-deltában és a Dnyeszter vízgyűjtőjén is előfordul. Utóbbira oka az lehet, hogy a Fekete-tenger kialakulása előtt a Duna és a Dnyeszter kapcsolatban állhatott egymással.

A Kárpát-medence folyószabályozás előtti vízrajza szerint körülbelül 200 éve még jelentősen vízjárta területnek számított, melyen az áradások során több tízezer négyzetkilométer került víz alá. A lápi póc tökéletesen idomult ehhez a környezethez, az egyik megkülönböztető tulajdonsága, hogy a melluszonyait felváltva is tudja mozgatni, így képes közlekedni a sárban is vízhiány esetén.

Sűrű erezetű úszóhólyagja segítségével a légkörből is képes oxigént felvenni, így nem fullad meg extrém viszonyok között sem. Sokszor találnak élő halakat ott is, ahol már nincs szabad vízfelszín, csak sár és mocsár.

Töredező élőhelyek

A XIX. századi nagy léptékű folyószabályozást követően a mocsaras területek mérete több mint 95 százalékkal csökkent. A szabályozások előtti 26 ezer négyzetkilométernyi ilyen terület körülbelül hétszáz négyzetkilométerre csökkent. A lápi póc élőhelyei eltűntek, így először fokozottan védett fajjá nyilvánították. Az utóbbi években a folyamat úgy felgyorsult, hogy a faj talán már meg sem menthető. 

Mivel a területek zsugorodása a mocsaras, lápos területek térbeli szeparálódásával, feltöredezésével is járt, a megmaradt populációk elzáródtak egymástól, csökkent a hosszú távú túlélés zálogát jelentő genetikai sokszínűség.

Az élőhelyek feldarabolódása a klímaváltozás miatt is gyorsul, a kevés fennmaradt mocsaras terület pedig érintkezik a mezőgazdasági művelés alá eső környezetével, miközben a lápi póc kifejezetten érzékeny a szennyvízre, műtrágyákra, vegyszerekre.

Esernyőfaj

A lápi póc úgynevezett esernyőfaj, ami azt jelenti, hogy ha megfelelő életkörülményeket élvez, azzal számtalan hasonló környezethez kötődő, más állat- és növényfaj is biztonságban tudható.

A magyar törvényi szabályozás a vizek visszatartása helyett azok lehető leggyorsabb elvezetésére törekszik, emiatt pusztulnak a vizes élőhelyek, a klímaváltozás erre terhelődő forró időszakainak plusz hatásait már nem tudják túlélni.

A halak manapság a mocsarakból a lecsapolásukra és öntözésre szolgáló csatornákba szorultak vissza, de ezek a vizek huzamosabb időre is kiszáradhatnak, karbantartásuk során pedig gyakran kikotorják belőlük a halakat.

Takács Péter kollégáival 2010 óta 70-80 helyszínen vizsgálta a faj előfordulását. A szakértők szerint ahol egy éve nem találtak egyetlen halat sem, ott a következő években még felbukkanhat, mindenesetre az utóbbi években a Felső-Tisza vidékéről már szinte teljesen eltűnt, és ez várható rövidesen a Közép-Tisza-vidéki élőhelyeken is.

Lenne megoldás csak pénz nincs rá

A helyzetre javasolt megoldások szerint az élőhelyek kezelőinek, a vízügyi igazgatóságoknak, és a kutatók együttműködésére lenne szükség. A gyakorlati teendőkre rátérve, óvatos kotrással és zsilipek építésével a biztosítani kellene a lápi póc még meglévő élőhelyein a megfelelő minőségű és mennyiségű vizet. Másrészt lenne teendő az őshonos állományok emberi segítséggel történő felszaporításában is, az eredeti vagy újonnan kialakított élőhelyeken. Ezeken a helyeken felügyelet melletti szaporítással lehetne növelni az állományt, és innen lehetne kitelepíteni a halakat más helyekre. Erre a munkára egyelőre nincs forrás. “A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a lápi póc jelenleg a skála közepén helyezkedik el, hivatalosan a sebezhető kategóriában.

A hazai kutatók szerint a faj Magyarországon már a veszélyeztetett kategóriába sorolható. Ezzel egyébként olyan pályázati lehetőségek is megnyílhatnának melyekkel el lehetne kezdeni a konkrét fajtamentési munkákat.”

“A kategóriaváltást azért nem lehet keresztülvinni, mert a faj az összesített előfordulási adatok alapján több százezer négyzetkilométeres elterjedési területtel bír, és a Száva mellékén, a volt Jugoszláv államokban több populációt is felfedeztek, melyek a terület teljes aknamentesítése után kerültek a kutatók látóterébe” - mondta el Takács.

Ezek az adatok frissek, nem tudni, hogy az állomány stagnál, csökken vagy nő, Magyarországon viszont kétségtelenül szinte mindenhol visszaszorulóban van. A hazánkhoz köthető halfaj talán utolsó kűzdelmét folytatja a túlélésért.

(Forrás: 24 Kép: Tiszatóélővilága)

Ez is érdekelhet:

Az év természetfotósa 2020 díjazott képei Egy tigrisről készült kép nyerte az Év természetfotósa 2020 versenyt. Szergej Gorskov képének címe “Az ölelés”, a díjat pedig London Természettudományi Múzeumában adták át.

A drakula-papagájok valóban léteznek, és nagyon veszélyesen néznek ki A drakula-papagáj egy papagáj testével és egy keselyű fejével a egyszerre félelmetes és gyönyörű. De vajon valóban igazak a Jamaica esőerdeiben élő vad törzsek legendái, az éji órákban szabadban alvók nyaki vénáit feltépő, és onnan lakmározó vérivó papagájokról? (Majdnem, csak ilyen törzsek, legendák, és szörnyűségek nincsenek, bár a drakula-papagájok tényleg léteznek.)

A parazitizmus csúcsán egy állat megeszi a gazdatest nyelvét és a helyére tapad, hogy még többet egyen Csak egy rövid pillanatra gondoljunk bele: egy reggel arra ébredünk, hogy nem igazán érezzük a nyelvünket, de a szánk azt mondja, ott van az. Bár mintha kicsit furcsán túlmozgásos lenne, akaratunkon kívül. Nem, inkább ne gondoljunk bele.