Kihalás szélére került Magyarországon egy őshonos halfaj, a lápi póc, és ez csak a nagyobb baj kezdete
2020 / 12 / 08 / Justin Viktor
Kihalás szélére került Magyarországon egy őshonos halfaj, a lápi póc, és ez csak a nagyobb baj kezdete
A kutyahalnak is hívott lápi póc egykor mindenhol nagy mennyiségben jelen volt a Kárpát-medence vizeiben, még állati takarmányként is felhasználták. Ma védett állat, és egy példány értéke 250 ezer forint. Sajnos egyre kevesebb vízterületen találkozhatunk vele, és ez még nagyobb bajok jele lehet.

Ősi jószág

A több tízmillió éve kialakult faj eredeti élőhelyének a történelmi Magyarország lápos, mocsaras területei számítottak, és gyakorisága miatt számos népi elnevezésre tett szert, ilyenek a: békahal, bobály, ebhal, kutyahal, peczehal, rucahal.

A hazai tudósok évek óta figyelmeztetnek a fogyatkozó állományra, és a megmentésére kidolgozott tervek is készen állnak - számolt be róla a 24.hu. Dr. Takács Péter biológus, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, több tíz éve kutatja a fajt, és követi nyomon a sorsát.

“A hal legközelebbi, magyarországi rokona a csuka, bár a lápi póc testhossza alig 10 centiméter. Egy példány alig két-három évig él, fennmaradását a tömeges jelenlét biztosíthatná. Ahol tiszta vizű, szennyezetlen lápokban és mocsarakban, hatalmas tömegben fordulhat elő“

– mondta a 24.hu-nak adott interjúban Takács Péter.

Minimál-ragadozó

A lápi póc zooplanktonnal és a mederaljzatban található apró gerinctelenekkel táplálkozik. A faj a Közép- és Alsó-Dunai vízgyűjtő területeken endemikus, a Duna-deltában és a Dnyeszter vízgyűjtőjén is előfordul. Utóbbira oka az lehet, hogy a Fekete-tenger kialakulása előtt a Duna és a Dnyeszter kapcsolatban állhatott egymással.

A Kárpát-medence folyószabályozás előtti vízrajza szerint körülbelül 200 éve még jelentősen vízjárta területnek számított, melyen az áradások során több tízezer négyzetkilométer került víz alá. A lápi póc tökéletesen idomult ehhez a környezethez, az egyik megkülönböztető tulajdonsága, hogy a melluszonyait felváltva is tudja mozgatni, így képes közlekedni a sárban is vízhiány esetén.

Sűrű erezetű úszóhólyagja segítségével a légkörből is képes oxigént felvenni, így nem fullad meg extrém viszonyok között sem. Sokszor találnak élő halakat ott is, ahol már nincs szabad vízfelszín, csak sár és mocsár.

Töredező élőhelyek

A XIX. századi nagy léptékű folyószabályozást követően a mocsaras területek mérete több mint 95 százalékkal csökkent. A szabályozások előtti 26 ezer négyzetkilométernyi ilyen terület körülbelül hétszáz négyzetkilométerre csökkent. A lápi póc élőhelyei eltűntek, így először fokozottan védett fajjá nyilvánították. Az utóbbi években a folyamat úgy felgyorsult, hogy a faj talán már meg sem menthető. 

Mivel a területek zsugorodása a mocsaras, lápos területek térbeli szeparálódásával, feltöredezésével is járt, a megmaradt populációk elzáródtak egymástól, csökkent a hosszú távú túlélés zálogát jelentő genetikai sokszínűség.

Az élőhelyek feldarabolódása a klímaváltozás miatt is gyorsul, a kevés fennmaradt mocsaras terület pedig érintkezik a mezőgazdasági művelés alá eső környezetével, miközben a lápi póc kifejezetten érzékeny a szennyvízre, műtrágyákra, vegyszerekre.

Esernyőfaj

A lápi póc úgynevezett esernyőfaj, ami azt jelenti, hogy ha megfelelő életkörülményeket élvez, azzal számtalan hasonló környezethez kötődő, más állat- és növényfaj is biztonságban tudható.

A magyar törvényi szabályozás a vizek visszatartása helyett azok lehető leggyorsabb elvezetésére törekszik, emiatt pusztulnak a vizes élőhelyek, a klímaváltozás erre terhelődő forró időszakainak plusz hatásait már nem tudják túlélni.

A halak manapság a mocsarakból a lecsapolásukra és öntözésre szolgáló csatornákba szorultak vissza, de ezek a vizek huzamosabb időre is kiszáradhatnak, karbantartásuk során pedig gyakran kikotorják belőlük a halakat.

Takács Péter kollégáival 2010 óta 70-80 helyszínen vizsgálta a faj előfordulását. A szakértők szerint ahol egy éve nem találtak egyetlen halat sem, ott a következő években még felbukkanhat, mindenesetre az utóbbi években a Felső-Tisza vidékéről már szinte teljesen eltűnt, és ez várható rövidesen a Közép-Tisza-vidéki élőhelyeken is.

Lenne megoldás csak pénz nincs rá

A helyzetre javasolt megoldások szerint az élőhelyek kezelőinek, a vízügyi igazgatóságoknak, és a kutatók együttműködésére lenne szükség. A gyakorlati teendőkre rátérve, óvatos kotrással és zsilipek építésével a biztosítani kellene a lápi póc még meglévő élőhelyein a megfelelő minőségű és mennyiségű vizet. Másrészt lenne teendő az őshonos állományok emberi segítséggel történő felszaporításában is, az eredeti vagy újonnan kialakított élőhelyeken. Ezeken a helyeken felügyelet melletti szaporítással lehetne növelni az állományt, és innen lehetne kitelepíteni a halakat más helyekre. Erre a munkára egyelőre nincs forrás. “A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a lápi póc jelenleg a skála közepén helyezkedik el, hivatalosan a sebezhető kategóriában.

A hazai kutatók szerint a faj Magyarországon már a veszélyeztetett kategóriába sorolható. Ezzel egyébként olyan pályázati lehetőségek is megnyílhatnának melyekkel el lehetne kezdeni a konkrét fajtamentési munkákat.”

“A kategóriaváltást azért nem lehet keresztülvinni, mert a faj az összesített előfordulási adatok alapján több százezer négyzetkilométeres elterjedési területtel bír, és a Száva mellékén, a volt Jugoszláv államokban több populációt is felfedeztek, melyek a terület teljes aknamentesítése után kerültek a kutatók látóterébe” - mondta el Takács.

Ezek az adatok frissek, nem tudni, hogy az állomány stagnál, csökken vagy nő, Magyarországon viszont kétségtelenül szinte mindenhol visszaszorulóban van. A hazánkhoz köthető halfaj talán utolsó kűzdelmét folytatja a túlélésért.

(Forrás: 24 Kép: Tiszatóélővilága)

Ez is érdekelhet:

Az év természetfotósa 2020 díjazott képei Egy tigrisről készült kép nyerte az Év természetfotósa 2020 versenyt. Szergej Gorskov képének címe “Az ölelés”, a díjat pedig London Természettudományi Múzeumában adták át.

A drakula-papagájok valóban léteznek, és nagyon veszélyesen néznek ki A drakula-papagáj egy papagáj testével és egy keselyű fejével a egyszerre félelmetes és gyönyörű. De vajon valóban igazak a Jamaica esőerdeiben élő vad törzsek legendái, az éji órákban szabadban alvók nyaki vénáit feltépő, és onnan lakmározó vérivó papagájokról? (Majdnem, csak ilyen törzsek, legendák, és szörnyűségek nincsenek, bár a drakula-papagájok tényleg léteznek.)

A parazitizmus csúcsán egy állat megeszi a gazdatest nyelvét és a helyére tapad, hogy még többet egyen Csak egy rövid pillanatra gondoljunk bele: egy reggel arra ébredünk, hogy nem igazán érezzük a nyelvünket, de a szánk azt mondja, ott van az. Bár mintha kicsit furcsán túlmozgásos lenne, akaratunkon kívül. Nem, inkább ne gondoljunk bele.


 


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.