A Woods Hole Oceanographic Institution (WHOI) munkatársai 1949. március 7-én furcsa hangokat rögzítettek a víz alatt a Bermuda-háromszög közelében, a Bermuda-szigetek mellett, miközben megfigyeléseket végeztek az R/V Atlantis kutatóhajóval járva a térséget. A kutatások során szonárokat is használtak a víz alatti zajok feltérképezéséhez, de emellett bevetették a Gray Manufacturing Company hangrögzítő eszközét, egy ma már nagyon régimódinak tűnő, lemezzel működő diktafont, ami éppen műanyagalapú struktúrája miatt jobban kiállta az idők próbáját, mint modernebb társai, és hűen megőrizték az óceán hangjait. Az 1949-es felvételeket nemrégen azonosította a WHOI, mint az eddig ismert legkorábbi audiófelvételeket egy bálna hangjáról - a szokatlan zaj tehát egy hosszúszárnyú bálna éneke volt, amelyet annak idején, a felvétel készítésekor még nem ismertek fel a kutatók. A megfigyelési és adatgyűjtési módszerek azóta sokat fejlődtek, de a 77 évvel ezelőtti hangok igazi különlegességnek számítanak, hiszen az óceánok élete azóta sokat változott, és az élőlényeknek azóta teljesen más környezetben kell boldogulniuk a mindennapokban. (Fotó: Wikimedia Commons)