Naponta megdőlő melegrekordok, pusztító hőhullámok, aszály, árvíz, pokoli hőmérséklet: csak néhány az elmúlt hetek szalagcímeit uraló kifejezések közül. A meleget persze mindenki érzékeli, azonban az emberek hozzáállása a szélsőséges időjárási jelenségekhez közel sem egységes. Van, aki szerint nincs semmi különös abban, ha nyáron nagy a meleg, mások viszont folyamatosan a klímaváltozás visszafordíthatatlan következményeitől rettegnek. A klímaváltozásban jártas szakértőket kérdeztünk arról, kinek van igaza, mi az oka az extrém időjárásnak, mi az éghajlatváltozás rövid és hosszú távú hatása globálisan, illetve Magyarországot tekintve, és mi várható az elkövetkezendő években.

Dr. Kovács Erik, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója a Rakétának azt mondta, túlzás az emberiség közeljövőbeli kihalását vizionálni, azonban az éghajlatváltozás nagyon is valós és súlyos probléma, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az 1970-es, 80-as évekig a hőhullám fogalma is ismeretlen volt az emberiség számára. A manapság tapasztalható, napokon keresztül tartó, 30 fok feletti átlaghőmérséklettel járó időjárási jelenség régen szinte egyáltalán nem létezett, napjainkban pedig nem ritka a 10-15 napig is elhúzódó hőhullám sem, ami a városokban még inkább érezhető, a nagy, betonnal burkolt terek és a kevés zöldfelület miatt. A szakértő hangsúlyozta, hogy a hőhullámok gyakorisága mellett intenzitásuk is növekedett: az elmúlt 30 évben 200 százalékkal nőtt például az úgynevezett trópusi éjszakák száma, ami azt jelenti, hogy a hőmérséklet napnyugta után sem csökken 20 fok alá. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a nyári időszakban egyre szárazabb az időjárás, egyre gyakoribbak a hosszan tartó, csapadékmentes időszakok, amelyek aszályt okoznak.

Jelenleg Európa területének 42 százalékán figyelmeztetés van érvényben az extrém szárazság miatt,

még olyan országokban is, ahol eddig ismeretlen volt ez a fogalom, ilyen például Izland, vagy a skandináv térség. A hőhullámok, és az azokat kísérő szárazság egyértelműen a klímaváltozás eredménye.

Az előrjelzésekkel kapcsolatban meg kell említeni azt is, hogy a klímamodellek számos olyan, úgynevezett billenőpontot tartalmaznak, amelyek bekövetkeztükkor visszafordíthatatlan és veszélyes hatásokat váltanak ki, amelyeknek súlyos következményei lehetnek az emberiségre nézve. Ilyen billenőpont például az Alaszka, illetve Kanada északi, állandóan fagyos vidékeinek talaja, a permafroszt hirtelen és kiterjedt olvadása (ami szén-dioxid-kibocsátást vált ki), a grönlandi és nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása (ami tengerszint-emelkedést és part menti áradásokat vált ki), illetve az amazóniai esőerdők és az alacsony szélességű korallzátonyok pusztulása.

Intenzív, hosszan tartó hőség söpör végig Európán is, 48°C-ot is elérő rekord hőmérsékletet okozva. Cerberus, a görög mitológia szerint az alvilág kapuját őrző, többfejű kutya a névadója annak a hőhullámnak, ami miatt Görögország néhány órára még az Akropoliszt is lezárta a meleg miatt, Olaszországban pedig Kharón miatt rendeltek el tizenöt városban vörös színű, legmagasabb fokozatú hőségriasztást, Rómában 41,8 fokkal megdőlt a tavalyi melegrekord.

Dr. Kovács Erik elmondta, hogy a Kharón nevű anticiklon, ami a Szahara felett erősödött fel, száraz, forró levegőt hozd magával Európába, ennek eredményeképpen nem ritkák a 48 fok körüli hőmérsékletek, a talaj az Ibériai félsziget számos területén még ennél is forróbbá, több mint 70 fokosra hevült. Az alábbi videón is látható, extrém meleg okozta erdőtüzek a Kanári-szigeteken eddig 3500 hektárnyi területet perzseltek fel, és mintegy 4 ezer embert kényszerített otthona elhagyására.

A hurrikánokhoz hasonlóan a hőhullámokat is különböző nevekkel illetik, mégpedig intenzitásuk és az általuk okozott pusztítás mértéke miatt: 2003-ban az egyik első, kontinentális méretű, Lucifer elnevezésű hőhullám Európában a becslések szerint legalább 200 ezer ember halálát okozta, a Kharón esetében az elhunytak száma 35 ezer főre tehető.

A világ hőséghez szokott nemzetinél is komoly problémát okoz a rendkívüli meleg. Iránban néhány napja 66 fokot mértek, Indiában több százan haltak meg az elmúlt hetekben, mert a hőmérők higanyszála napokon át nem ment 40 fok alá. Egyes helyeken a hőség miatt iskolákat zártak be, de a meleg megrongálta a termést is, illetve nagy terhet rótt az ország kórházaira, és energiaellátására is, mivel akiknek lehetőségük van rá, azok a klimatizált épületekben keresnek menedéket. A szakértő szerint az ehhez hasonló és egyre súlyosbodó körülmények miatt egyre többen fognak elvándorolni a legnehezebb helyzetben lévő országokból. Indiában a maximum hőmérsékletek átlaga az elmúlt 30 évben 6 fokot emelkedett, de hasonlóan drasztikus emelkedés történt a Közel-Keleten és Afrika egyes régióiban is. Ez a tendencia a közeljövőben sem fog változni, sőt, a jelenlegi metán, szén-dioxid és dinitrogén oxid kibocsátási mennyiségeit nézve inkább gyorsulni fog.

A világ legnagyobb szén-dixoid-kibocsátó nemzetei, mint Kína, az Egyesült Államok és India továbbra sem mérsékli jelentős módon az üvegházhatású gázok kibocsátást, ez pedig hosszú távon még negatívabb hatással lesz az éghajlatváltozásra, és az ezzel járó hőhullámokra. Dr. Kovács Erik külön kiemelte Pakisztánt, ahol a himalájai gleccserek erőteljes olvadása komoly problémákat okoz a vízerőművek üzemeltetésében, ugyanis a hordalék gyakorlatilag működésképtelenné teszi azokat, így egyre gyakoribbak az áramkimaradások, és az infrastruktúrát érintő fennakadások az országban. Bár az Egyesült Államok és Kína is rendelkezik klímacélokkal, az Európai Unión kívül más közösség nem lépett a klímasemlegességhez vezető útra. Ez azért is nagy gond, mert a szén-dioxid a légkörben 50-150 éven át marad meg, ami azt jelenti, ha most azonnal, minden kibocsátás megszűnne, akkor is legalább 2100-ig éreznénk a mostani tevékenységünk hatását. Éppen ezért fontos, hogy a metán és a dinitrogén mellett a szén-dioxid-kibocsátást is jelentősen csökkentsük, ugyanis míg előbbiek a felmelegedés rövid távú mérséklését segítik, az utóbbi a most születő gyermekek, a következő generáció életében fejtené ki a pozitív hatását.

A klímakutató szerint 2100-ra a Kárpát-medencében a nyár nem 2-3, hanem akár 5-6 hónapig is tarthat, az intenzív hőhullámok hossza pedig akár a 40-45 napot is elérheti majd.

Globálisan az éghajlat ilyen mértékű változása komoly gazdasági kihívásokkal is jár majd, illetve az afrikai, közel-keleti és ázsiai térségben jelentős klímamigrációt is okozhat, az emberek tömeges vándorlását országokon belül, illetve azokon kívül is. A klímacélok komolyan vételével és betartásával azonban ezeket a hatásokat mérsékelhetjük, mondta Dr. Kovács Erik.

Ami Magyarországot illeti, mi 2007-ben a nyár közepén, július 20-án értük el az abszolút maximum hőmérsékletet, egészen pontosan 41,9 fokot Kiskunhalason, idén azonban a meteorológusok szerint jó eséllyel ez a rekord megdől. Sokszor hallani, hogy a Kárpát medence jó elhelyezkedésű, a természeti adottságai is jók, Dr. Kovács Erik szerint azonban a klímaváltozás szempontjából nem vagyunk szerencsés helyzetben, így sok mindenben kell majd alkalmazkodnunk a jelentősen változó körülményekhez. Mivel

hazánk hegységek által határolt, medencés területen fekszik, az itt lehulló csapadék 90 százaléka egyszerűen átfolyik az országon,

ami kifejezetten hátrányos. Klimatológiai szempontból Magyarország ütköző zónának tekinthető, ahol nyáron egyre erősödik a forróságot okozó mediterrán, télen pedig a fagyot és a hideget mérséklő óceáni hatás. Ez többek között a mezőgazdaságra gyakorol negatív hatást, az enyhe telek miatt ugyanis elszaporodnak a kártevők, a forró, száraz nyarak pedig csökkentik a talaj vízszintjét is.

De mit tehetünk az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási jelenségek, így például a hőhullámok és villámárvizek ellen?

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett más, azonnali eszközeink is vannak, amivel küzdhetünk a forróság ellen. Ilyen például a városokban a zöldfelületek növelése: a fás, növényes területeken ugyanis akár 5-6 fokkal is hűvösebb lehet, mint a betonnal, kővel burkolt utcákon, tereken. Kulcsfontosságú az épületek megfelelő szigetelése is, ami nem csak az energiahatékonyságot növelné, de a hideg és a meleg ellen is jelentős védelmet nyújtana, hangsúlyozta Dr. Kovács Erik. A villámárvizek elleni védekezésben fontos lenne a csatornarendszer felújítása és átépítése, ugyanis a legtöbb klímamodell azt mutatja, hogy például Budán egyre gyakoribbak lesznek majd a dombokról lezúduló villámárvizek, amelyek fölcsuszamlást, sárcsuszamlást okoznak.

Ami a mezőgazdaságot illeti, a jövőben az is át fog alakulni. Olyan területeken kell majd egyes gabonanövényeinket termeszteni, ahol korábban ez nem volt lehetséges. Az Alföldről a kevésbé szárazságtűrő növényfajokat - például a kukoricát - át kell majd vinni a Dunántúlra, emellett akár új növények is megjelenhetnek majd, ilyen lehet többek között a cirok, ami átveheti a kukorica helyét a jövőben. A szakértő szerint

egyre nagyobb szerepet kap majd a növények génfejlesztése, klónozása annak érdekében, hogy az új környezeti körülményekhez képesek legyenek hatékonyabban alkalmazkodni.

A 19. század során történt folyószabályozások miatt jelentős problémát okoz szinte egész Európában az országokban lehulló és átfolyó esővíz felhasználása. A Kárpát-medencében lehulló, évente körülbelül 9 köbkilométernyi víz 85-90 százaléka hasznosítás nélkül elfolyik, ennek a mennyiségnek legalább 50-55 százalékát vissza kellene tartanunk, például a csatornahálózat fejlesztésével és megfelelő víztározók létesítésével. Dr. Kovács Erik kiemelte, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás egyben a 21. század legjellemzőbb problémája is, mégpedig hogy a hatékony intézkedésekhez a döntéshozatalnak, a tudománynak és az egyénnek együtt kell működnie.

Kerüljük el az elkerülhetőt, és alkalmazkodjunk az elkerülhetetlenhez, ez a klímapolitika két legfontosabb üzenete,

mondta a Rakétának Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet vezető környezet- és klímapolitikai szakértője. Ami Magyarországot illeti, hazánk speciális helyzetben van, ugyanis 1990-ben a rendszerváltás után gyakorlatilag összeomlott a nehéziparunk, így az üvegházhatású gázok kibocsátása is jelentősen csökkent - mára kicsit több, mint 30 százalékkal esett vissza -, azonban ez sajnos nem jelentette azt, hogy egy környezettudatos gazdaságra tértünk át. Az ország jelenlegi célkitűzése az, hogy 2030-ra 40 százalékkal csökkenti a kibocsátást 1990-hez képest, amit sok szakértő, kutató, és civil szervezet kritizált, hiszen ez rendkívül szerény vállalás, főleg ahhoz képest, hogy 2050-re saját klímavédelmi törvényünk és az Európai Unió által is meghatározott nettó nulla kibocsátási szint elérése a cél. Bárki által könnyen belátható, hogy ha 1990-től 2030-ig 40 százalék sikerül, akkor nem egy reális és fenntartható terv, hogy 20 év alatt további 60 százalékot tudunk csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátásán.

Hazánkban az épületekben történik a végső energiafelhasználásunk harmada, illetve a kibocsátás 40 százalékát is ez a szektor adja, ezért is lenne kulcsfontosságú a lakóházak szigetelése, energiahatékonyságának növelése. Mindezt a házak felújításával lenne szükséges elérni, és nem új épületek felhúzásával, mert az épületállomány megújulása rendkívül lassú. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi házak mintegy 80 százaléka 2050-ben is állni fog, hangsúlyozta a szakértő. Persze az újépítésű házak is sokat nyomnak a latban, az úgynevezett passzívházak technológiájával felhúzott épületek esetében a fűtési energiaigény egyharmadát a nyílászárókon át érkező napenergia, egyharmadát a bent tartózkodó személyek és a használt berendezések hőleadása, egyharmadát pedig a fűtési rendszer - valamilyen hőtermelő - biztosítja. A fentieknek köszönhetően egy passzívház fűtési energiaigénye 80–90 százalékkal kevesebb, mint egy hagyományos házé, továbbá évente több tonnával kevesebb szén-dioxidot termel, mint egy normál épület.

Ami az elkerülhetetlenhez való alkalmazkodást illeti, az legalább olyan fontos, mint a kibocsátás csökkentése, annál is inkább, mert utóbbi hatása évtizedek múlva lesz csak érezhető, míg az adaptáció már a jelenben, szinte azonnal segít a klímaváltozás okozta problémák kezelésében. Mivel az aszályos időszakok hossza és a hőhullámos napok száma egyre nő, az egyszerre lehulló, nagy mennyiségű csapadék, villámárvizek pedig egyre gyakoribbak lesznek, ezért Csernus Dóra szerint is a legégetőbb kérdés hazánkban a víz megfelelő módon történő megtartása. A burkolt, betonozott felületek csökkentése és a zöldfelületek növelése a városokban enyhíti az úgynevezett hősziget hatást. Ennek a mikroklimatikus jelenségnek az az oka, hogy a beton, a panel, a tégla vagy a bitumen a természetes felszínekkel (pl. zöldterületekkel) ellentétben sokkal jobban elnyelik a napsugárzást, és meg is tartják a hőt. A hőmérsékletszabályozás mellett a természetes talajrétegek, adott területhez leginkább illeszkedő növények és fák telepítése a vízmegtartásban is sokat segíthet.

Persze mindenki felteheti magának a kérdést, hogy mit tehet egyénként a fent említett globális és helyi klimatikus folyamatok ellen. A szakértő szerint bármilyen kisméretű legyen is egy embercsoport, vagy egy nemzet, ha része egy, az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét csökkenteni kívánó nagyobb, akár nemzetközi folyamatnak, amiben tevékenyen részt vesz, ez már jelentős eredménynek nevezhető.

(Borítókép: Getty Images/SimpleImages)