A Voyager 1 és a Voyager 2 szondák a hetvenes évek óta távolodnak a Földtől folyamatosan körülbelül 56 000 km/h-ás sebességgel, és jó pár éve a csillagközi térből küldik adataikat a földi irányítóközpont számára. A két űrszonda több tudományos berendezését is lekapcsolták már az évek alatt az energiával való takarékoskodás céljából, de az eredeti tíz műszerből három-három még mindig üzemképes az űreszközök fedélzetén.

A szondák azonban egyre több problémával szembesülnek az idő múlásával, legutóbb pedig a Voyager 1-en kellett egy olyan hiba elhárítását megoldani, ami akár nagyon rosszul is elsülhetett volna.

A szondán több hajtómű is található, amelyek közül az egyik az antennák irányba állásért, és így a megfelelő kommunikációs kapcsolat fenntartásáért felelős, azonban ez a hajtómű 2004-ben leállt. A NASA csapatának döntése alapján ekkor, a probléma vizsgálata és javítása helyett inkább átváltottak a tartalékhajtómű használatára, többek között azért is, mert akkor még nem sejtették, milyen hosszú életű lesz majd a strapabíró űrszonda. A Voyager azonban azóta is száguld az űrön át, és a tartalékhajtóművének üzemanyagcsövei lassanként eltömődnek a melléktermékként keletkező szilícium-dioxid felgyülemlése miatt. Hogy még időben biztosítsák a Voyager további működőképességét és az antennáinak megfelelő irányzásához szükséges hajtóművek egészségét, a mérnökök úgy döntöttek, hogy újravizsgálják a 2004-ben rejtélyes módon csődöt mondó hajtómű ügyét, és megpróbálják feléleszteni, mielőtt még a tartalékhajtómű végleg eltömődik.

Az elképzelés szerint a hajtóműnek mindössze egy aprócska, könnyen kezelhető gondja akadt húsz évvel ezelőtt: az áramkörök zavara miatt a melegítő berendezések kapcsolója rossz pozícióba állt, így tulajdonképpen a probléma megoldásához csak egy kapcsolót kellett volna átkattintani. Ez azonban csak egy elmélet volt, a gyakorlatban nem is bizonyult olyan egyszerűnek a művelet. Amennyiben a javítási kísérlet alatt a szonda navigációs eszköze (ami az irányzékul szolgáló csillagot követi) véletlenül elmozdult volna, ezzel automatikusan beindítva a szonda hajtóművét, az robbanást generált volna a Voyageren, beláthatatlan következményekkel. Végül, március 20. előtt, a NASA mégis megpróbálta kivitelezni a tervet, és elküldték a parancsot a szondának. Az üzenet 23 óra alatt ért el a messzi űreszközhöz, majd ugyanannyi időbe telt a válasz beérkezése, de a jelek szerint a művelet sikerrel zárult: a Voyager 1 nem robbant fel, a kapcsoló átállt, a melegítő berendezések újra dolgozni kezdtek, így a hajtómű működése újra biztosítva van.

A Voyager 1 és a Voyager 2 jelenleg nem tud kommunikálni a Földdel, mert az egyetlen antenna, amin keresztül ezt megtehetnék, a Deep Space Station 43, május óta felújítás miatt szünetet tart, de augusztusban és decemberben egy rövid időre bekapcsolják, ekkor pedig kiderülhet, minden rendben zajlik-e a közel fél évszázada repülő szondákkal.

(Fotó: NASA/JPL-Caltech)