Kolumbia jelenkori történetének egyik meghatározó szereplője a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia-Ejército del Pueblo, Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői), az 1964-ben kezdődő konfliktusokban aktívan részt vállaló, baloldali elveket valló fegyveres gerillaszervezet, amely ötven éven át az ellenállást képviselte a kormány erőivel szemben. A szervezet a működéséhez szükséges finanszírozást gyakran illegális tevékenységekből biztosította, köztük illegális bányászatból, emberrablásokból, drogcsempészetből.

A FARC és a hadsereg összecsapásai, valamint a gerillák és szélsőjobboldali erők terrorcselekményei során rengeteg ember veszítette életét, köztük civilek is: az áldozatok és családtagjaik kárpótlását végző CNMH (Centro Nacional de Memoria Histórica, Nemzeti Történeti Emlékezet Központja) 2018-as adatai szerint összesen 260 000 személy halt meg az évtizedeken át tartó konfliktusok során, és ennek 84%-a civilek közül került ki, bár maga a FARC a halálesetek kisebb részéért felelős, mint a szélsőjobboldali harcosok. A szervezet hivatalosan 2016-ban vetett véget a gerillaegységként való működésének, november 24-én írta alá az ország elnöke, Juan Manuel Santos és a FARC vezetője, a Timochenko becenéven ismert Rodrigo Londoño Echeverri a békeszerződést, a szervezetet pedig feloszlatták. Legalábbis papíron.

Gyakorlatban azonban a hosszú évek tárgyalásai után nehezen megszülető béke nem hozott azonnali nyugalmat és nem vetett véget az erőszaknak, mivel azok a korábbi tagok, akik ellenezték a kiegyezést, újabb csoportokat alapítottak és tovább folytatták a harcot és terrort. Néhány FARC vezető, köztük Timochenko pártot alapított és helyet kapott a kongresszusban, vagyis hivatalos politikai szereplővé vált, így a FARC neve már nem jelent egyet a gerillaharcokkal, olyannyira nem, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere, Antony J. Blinken tavaly november 30-án bejelentette, hogy a szervezet immár lekerült a Külföldi Terrorszervezetek (Foreign Terrorist Organization, FTO) listájáról, annak ellenére, hogy az általuk elkövetett emberiségellenes bűnök vagy a drogcsempész múltjuk nem merültek feledésbe.

A lista viszont egyúttal újabb tagokkal bővült: a FARC-EP-vel és a Segunda Marquetaliával, amelyeket a szervezet korábbi vezetői alapítottak. A kiegyezés ilyen hosszúra nyúló harcok után nem megy könnyedén, pedig a gerillák között már régebben is sokan voltak, akik mintegy kényszerből, vagy a kilátástalanság érzése által hajtva léptek a szervezet kötelékébe, a besorozás után pedig nehezen találták a kiutat, még akkor is, ha szerettek volna felhagyni a militáns életmóddal. Erre a gerillákban rejtőző érzelmi bizonytalanságra építette stratégiáját a kolumbiai kormánnyal szövetkező Mullenlowe SSP3 reklámügynökség, élén Jose Miguel Sokoloffal, amikor belekezdtek számos fronton zajló pszichológiai hadviselésükbe, amelynek egyik lépéseként a karácsony szellemét idézték meg, hogy kivezessék a fényre a sötétségben tévelygő lelkeket.

A Karácsony Hadművelet ötletét Sokoloff elmondása szerint az a megfigyelés adta, miszerint az ünnepek környékén sokkal nagyobb arányban szerelnek le a FARC katonái és térnek vissza a családjukhoz, ami a reklámszakemberek számára azt jelentette, hogy erre az "emberibb", hétköznapibb oldalukra kell hatniuk a velük való kommunikáció során. A kormány kommunikációs stratégiája újkeletű dolognak számított, korábban inkább a katonai műveletekre és politikai döntésekre helyezték a hangsúlyt a konfliktusok kezelésében, de új módszereket kellett keresni a tarthatatlan állapotok megfékezésére.

A Karácsony Hadművelet során először 2010-ben a dzsungelben található, gerillák által használt útvonalakon jelöltek ki 75 fát azzal a céllal, hogy ünnepi fényekbe öltöztessék őket, az izzósorokat mozgásérzékelők kapcsolták be, mikor valaki elhaladt a közelükben. A fák mellé kivilágított táblákat tettek, olyan felirattal, amely a reményeik szerint meghozhatta a harcokba belefáradt, vagy eleve nem annyira elkötelezett gerillák kedvét a családjaikhoz való hazatérésre.

"Ha a karácsony el tud jönni a dzsungelbe, akkor te is haza tudsz térni. Szerelj le. Karácsonykor minden lehetséges."

- szólt az üzenet.

A kampány hatására Sokoloff elmondása szerint 331 ember hagyta ott a FARC-ot, bár készültek később tanulmányok, amely szerint a leszerelések nem a karácsonyi taktikának voltak köszönhetőek. A stratégia mindenesetre bizonyíthatóan okozott néhány pálfordulást, ahogy az a szervezetből kivált ex-harcosokkal való beszélgetésekből kiderült, így az emberek nosztalgikus érzéseire apelláló kampányok folytatódtak más színtereken is. Mikor a reklámhadjáratért felelős szervezők tudomására jutott, hogy a gerillák már nem kimondottan az esőerdőkön keresztül vezető ösvényeket használják, helyette a folyókon közlekednek, akkor a fák díszítését vízen úszó világító gömbök bevetésére cserélték, amelyekbe a partmenti falvakban élő lakosoktól beszerzett kis ajándékokat rejtették el. Az összesen hétezer világító gömb, benne az édességekkel, ékszerekkel, játékokkal és üzenetekkel, könnyedén eljutott a rendeltetési helyére, a FARC tagjaihoz, mivel az arra hajózó gerillák jelentős mennyiségét begyűjtöttek belőlük.

A Fény Folyója kampány még a televízióban is megjelent, a taktika pedig olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy attól kezdve körülbelül hat óránként szerelt le egy-egy harcos az ünnepi időszak alatt. Ezután következett az Operation Betlehem, amelynek során stílusosan a levegőből érkező "hullócsillagok", és az erdőben elhelyezett világító matricák ösztönözték a békés élethez való visszatérést, amelyek a következő üzenettel próbálták elérni a kellő hatást:

"Kövesd a fényt. A családod már vár."

Az ezt követő évben még inkább a család felé terelték a figyelmet és az anyák szerepét erősítették: posztereket tűztek ki bizonyos pontokon, amelyek a gerillák gyermekkori fotóit mutatták név nélkül, így csak ők maguk tudhatták, hogy az üzenet nekik szól. A képeken a "mielőtt gerilla lettél, a gyermekem voltál. Ezen a karácsonyon otthon várunk téged" szöveg volt olvasható, az eddigre már megszokott, "karácsonykor minden lehetséges" szlogennel kiegészítve.

A 2013-as ünnepi szezon alatt 196 harcos szerelt le.

A kampányok tovább folytatódtak, nem csak karácsonykor, hanem ettől eltérő tematikával is, de az egyik legnépszerűbb és globálisan is hírnévre szert tevő programot a karácsonyi hadműveletek képviselték. A Lowe SSP3 taktikája mögött az a felismerés húzódott meg, hogy a gyakran még egészen fiatalon, tizenévesen besorozott szervezeti tagok gyakran azért nem merik a csoportból való kilépést választani, mert attól tartanak, hogy otthon kiközösítés várja őket, éppen ezért vonták be az anyákat, mivel Sokoloff szerint "az egyetlen olyan személy, aki elfogadja az embert, úgy, ahogy van, az az édesanyja."

Bár azt a reklámszakember is beismerte, hogy kézzelfogható bizonyíték nincsen a kampányok sikerével kapcsolatban, de úgy gondolta, az újítás mégis megváltoztatott valamit a kolumbiai hadsereg és a FARC viszonyában. A béke fontos kérdést jelentett, mivel addigra már ötven éve zajlottak a háttérben folyamatosan a harcok.

"Számunkra ez egy nagyon személyes kérdés. Kolumbiában fél évszázada tart ez a háború.

Ez azt jelenti, hogy amióta megszületettem, nem éltem át egyetlen napi békét sem az országomban. Remélem a gyerekeim már átélhetik." - mondta Sokoloff. A FARC végül néhány évvel később, 2016-ban feloszlott, 13 394 harcos, köztük 10 293 férfi és 3101 nő leszerelt, de egyelőre Sokoloff reménye, hogy elérkezzen a teljes béke Kolumbiába, még nem teljesült be. A harcok, igaz, hogy sokkal kevesebb emberrel, de folytatódnak, Imelda Daza közgazdász szerint egyelőre az erőszak ideje nem múlt el, mivel a békeszerződés nem oldotta meg azokat a problémákat, amelyeket elméletileg meg kellett volna, hogy oldjon.

Ez a cikk eredetileg 2021.12.24-én jelent meg a Rakétán.

(The Bogota Post Fotó: Wikimedia Commons, Getty Images/Carlos Villalon)