A Science folyóiratban augusztus 28-án megjelent tanulmányban a kutatók az InSight által 2018 és 2022 között rögzített marsrengések jeleit elemezték – a küldetés végül azon prózai okból ért véget, hogy az egység napelemeit beterítette a por, és így működésképtelenné vált. Addig azonban fény derült néhány érdekességre annak kapcsán, hogy mi is zajlik a Mars bendőjében. Nos, ez a “bendő” bár többnyire nyugodt, de a planéta felszínét érő különféle becsapódások során szeizmikus hullámok terjednek benne – ezek követésével pedig a csapat számos, korábban ismeretlen, a környezetüknél jóval sűrűbb struktúrát térképezett fel.

„Még soha nem láttuk egy bolygó belsejét ilyen finom részletességgel és tisztasággal” – mondta Constantinos Charalambous, a londoni Imperial College kutatója. „Amit látunk, az egy ősi töredékekkel teleszórt köpeny.”

A foltok különböző mélységekben fordulnak elő, és némelyikük akár 4 kilométer átmérőjű is lehet. A már említésre került köpeny 1550 kilométer vastag, szilárd kőzetű képződmény, melyben helyenként akár 1500 °C is lehet a hőmérséklet. A kutatók szerint pedig az ebben található, kompakt zárványok akkor keletkeztek, amikor hatalmas testek csapódtak a fiatal Marsba, és idegen, nagyobb sűrűségű anyagot juttattak a köpenybe, amely később a köpeny lehűlésével és megszilárdulásával beágyazódott. Néhány ilyen becsapódó test protobolygó lehetett – magyarán olyan „bolygóépítő Lego kocka”, amely végül sosem fejlődött teljes értékű égitestté.

A döntő nyomot a szeizmikus hullámok terjedésének a késései szolgáltatták: bizonyos marsrengéshullámok lelassultak, amikor a köpeny egyes részein haladtak át, ami eltérő összetételű, nagyobb sűrűségű zónák jelenlétére utalt. A hullámok útvonalainak visszakövetése olyan “buborékokat” rajzolt ki, amelyek nagy valószínűséggel nem ott helyben keletkeztek.

A Mars azért őrizhette meg ezeket az emlékeket, mert „egylemezes” bolygó – tehát a Föld kérgétől eltérően, amely tektonikus lemezekre tagolódik, és a konvekció folyamatosan süllyeszti, keveri és újrahasznosítja a köpeny anyagát – a Marson nincs tartós lemeztektonika, így a köpeny viszonylag statikus maradt. Ahogy Charalambous fogalmazott:

„Az, hogy mindmáig fennmaradtak, azt mutatja, a Mars köpenye évmilliárdok alatt lassan fejlődött. A Földön az ehhez hasonló képződmények nagy része eltűnhetett.”

Az InSight nagyjából négy év alatt 1319 marsrengést detektált. Ezeket lejtőomlások, kőzetrepedések és meteorbecsapódások idézték elő, és nemcsak ezeket a sűrű zárványokat segítettek feltérképezni, hanem más eltemetett struktúrákat is – köztük akár hatalmas, felszín alatti víztározókat.

„Tudtuk, hogy a Mars egy időkapszula, amely megőrzi a korai fejlődés lenyomatait, de nem számítottunk rá, hogy az InSight ennyire tiszta képet ad majd” – mondta Tom Pike, az Imperial College társszerzője.

(Kép: NASA/JPL-Caltech)