Pierpaolo Petrone,  a Nápolyi II. Frigyes Egyetem törvényszéki antropológusa az elmúlt években több kutatást készített, melyekben egyebek mellett megemlíti, hogy Herclaneum kitörés utáni hőmérséklete elérhette az ötszázhúsz Celsius-fokot, ami nemcsak a belső szervek azonnali leálláshoz, de elpárolgásukhoz is elég.

Amikor szó szerint felforr az agyvíz

2018-ban Petrone és kollégái magas vastartalmú vegyületeket vizsgáltak pár fennmaradt, repedezett csonton: szerintük a perzselő hullámok elpárologtatták az emberek lágyszöveteit, vagyis az izmokat, inakat, idegeket és zsírt. Az agyban lévő folyadék pedig szó szerint felforrt, nyomást gyakorolt a koponyára, amitől az felrobbant. Egyes szakértők kétségbe vonják Petrone emlékeit, mondván ez esetben hamvasztásnál is hasonló reakciónak kellene történnie. Az ügy nem lett lezárva, sőt, egy másik -szintén Petrone nevével jelzett-, a New England Journal of Medicineben megjelent tanulmány még inkább olaj volt a tűzre.

Petrone ezúttal egy 1960-ban felfedezett áldozat megrepedt koponyáját vizsgálta, melynek belsejében fura, üvegszerű anyagot azonosított. A szakértő kizárta a vulkáni törmelék lehetőségét, az anyag ugyanis az emberi agyban fellelhető fehérjéket és zsírsavakat tartalmazott, ugyanakkor kísértetiesen emlékeztetett egy üvegszál szövetre.  Kiderült, hogy a különleges lelet alighanem az agy megüvegesedett maradványa. A  folyamatsorán az agy először magas hőfokon égett, majd hirtelen lehűlt, és üvegszerű anyaggá alakult.

„Ez az első alkalom, hogy hő által megüvegesedett emberi agyat találtunk.” Hozzátette: "Ilyen mértékű hőhatásnál könnyen előfordulhat, hogy „az extrém sugárzó hő meggyújtja a testzsírt és elpárologtatja a puhább szöveteket, még a hőmérséklet hirtelen lecsökkenése előtt” - olvasható a tanulmányban.

Petrone szerint lenyűgöző, hogy noha évtizedek óta modern eszközök segítségével pásztázzák Pompeji és Herculaneum területeit, de még egy hasonlóan ismert régészeti lelőhely is tartogathat számukra meglepetéseket.

Mi történt a folyóparton?

Egy másik, az Antiquity szaklapban megjelent tanulmányban Tim Thompson, az angliai Teesside Egyetem antropológusa és kollégái új megvilágításba helyezték a Herculaneum vízpartján elesettek halálának körülményeit. (A férfiak a folyóparton gyűltek, míg a gyerekeket és a nőket csónakokba terelték). Csontjaik eredetileg nem többek puszta megsemmisült maradványoknál, ám az elmúlt évtizedben kifejlesztett új tudományos technikák már a megégett leleteket is képesek elemezni.

"Az efféle maradványok valójában nagyon sokat elárulnak az adott személy életkörülményeiről." - mondja Thompson.

A kutatócsoport százötvenkét ember bordacsontjának kollagéntartalmát elemezte: ideális körülmények között a kollagén még a halál után is évekig kimutatható a csontokban, magas hőmérsékleten ugyanakkor jelentősen károsodhat. Thompson-ék összesen tizenkét esetben tapasztaltak erős kollagénkárosodást, elsősorban még fejlődésben levő gyerekeknél. Ellenben a csónakokban menekülők csontjainál nem tapasztaltak kristályosodást. Elzbieta Jaskulska, a Varsói Egyetem kutatója szerint ez azért lehetséges, mert ők haláluk után kevésbé voltak kitéve a lezúduló piroklasztnak.

(Fotó: Pixabay, Washington Post/The New England Journal Of Medicine/ Dr. Pierpaolo Pedrone)