Az örök fagy (permafroszt) felengedése több káros következménnyel is jár – környezetvédelmi szempontból nem túl jó hír, hogy a visszafordíthatatlan olvadás során szén-dioxid és metán kerül az atmoszférába, két olyan anyag tehát amelyek erősen fokozzák a bolygó további felmelegedését. Járványügyi szempontból pedig aggasztó lehet a fagyos talajban található, onnan kiszabaduló vírusok. Hogy ezek mennyire fertőzőképesek több tízezer évvel később, az derül ki egy új tanulmányból, amelyről az Indepedent írt.

A bolygó északi féltekének a negyedét borítja a permafroszt – tehát olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van. Most a French National Centre for Scientific Research kutatói a szibériai permafrosztból vettek mintákat, és ezekből sikerült 13 úgynevezett vírust is „feltámasztani”. A feltámadást azért kell idézőjelesen érteni, mert a vírus amúgy sem a klasszikus értelemben vett élőlény, tehát önállóan nem mutat életjelenségeket (nincs anyagcseréje, önálló mozgásra képtelen), „élő anyagként csak gazdaszervezetben, annak folyamatait felhasználva viselkedik”. A kutatást tehát inkább úgy kell érteni, hogy a tudósok arra voltak kíváncsiak, mennyire őrizték meg ezek a kórokozók a fertőzőképességük.

A 13 úgynevezett „zombi vírusból” akadt egy olyan is, amely a környező talajminta radiokarbonos elemzése alapján 48500 éves lehetett, és ennyi idő után is képes volt a fertőzésre. A tanulmány (amely még nem esett át a tudományos kritikai elbíráláson) hangsúlyozza azt is, hogy eddig csak korlátozott számú kutatások folytak a permafrosztban található „élő” vírusokkal kapcsolatban. Emiatt az a téves következtetés vonható le, hogy az ilyen „zombi vírusok” ritkák, és ezért nem jelentenek közegészségügyi veszélyt.

A kutatás során Acanthamoebát, egy gyakori egysejtűt próbáltak a vírusokkal megfertőzni. Az Acanthamoeba-fajok egyaránt megélnek a talajban, az édesvízben és egyéb élőhelyeken is, a kutatók választása pedig épp azért esett erre az organizmusra, mert a gyakorlatban az elterjedtségük azt jelenti, hogy az emberi környezetben is mindenhol ott vannak – az egysejtű megtalálható többek közt medencékben, csapokban, lefolyókban, akváriumokban, szennyvízben, valamint hidroterápiás fürdőkben, hűtőrendszerekben, lélegeztetőgépekben és intenzív osztályokon is. Mint a kutatók írják:

„(Az egysejtűt támadó) vírusok kimutatása így hasznos tesztet jelenthet bármely más élő vírus jelenlétére adott környezetben”

Mindez talán aggasztóan hangzik, de a kutatók hangsúlyozzák, hogy a kísérleteik – tehát a prehisztorikus amőbákat fertőző vírusok feltámasztása „teljes mértékben elhanyagolható” egészségügyi veszéllyel járnak. Fontosak viszont a most levonható következtetések, tehát hogy a permafrosztból szabadult vírusok a jövőben mind az állatvilágra, mind az emberekre veszélyt jelenhetnek, különösen ha a megjelenésüket a klímaváltozás okozta váratlan és gyors változások is kísérik.

(Kép: Pixabay/13741502)