Induláskor az EAST-ben nem mindegy, mennyi üzemanyagként szolgáló gázt engednek be a kamrába: a kezdeti nyomás lényegében megadja, mennyi „alapanyagból” épül fel a plazma. Ha túl sokkal kezdenek, a plazma pereme könnyebben instabillá válik, és széteshet; ha túl kevéssel, nem lehet elég sűrűre „felduzzasztani”. Ezért már a rajtnál finoman belövik a megfelelő értéket.

Ezután célzott mikrohullámú fűtéssel úgy melegítik és hangolják a plazma peremét, hogy a plazma és a reaktor fala közti „kényes kapcsolat” stabilabb legyen. A trükk az, hogy a mikrohullámok olyan ütemben adnak energiát az elektronoknak, amit azok a mágneses térben különösen jól elnyelnek: így nemcsak fűtenek, hanem a perem viselkedését is rendezettebbé teszik. Ettől kevesebb anyag és energia szökik el, kevesebb zavar érkezik a fal felől, és a plazma sűrűsége a szokásos Greenwald-határ fölé tolható úgy, hogy közben nem omlik össze.

„Az eredmények gyakorlati és skálázható utat jeleznek a sűrűséghatárok kitolására” – mondta Ping Csú, a tanulmány vezető szerzője.

A tanulmány 2026. január 1-jén jelent meg a Science Advancesben; az ITER franciaországi óriástokamakja egyébként 2039-re várhatóan a teljes léptékű fúziós reakciók felé lépne tovább.

(Kép: EAST)