A Krampusz az egyik legijesztőbb ünnepi démon, de létezik nála rosszabb is

2022 / 12 / 06 / Bobák Zsófia
A Krampusz az egyik legijesztőbb ünnepi démon, de létezik nála rosszabb is
A fény és az árnyék mindig együtt jár, nincs ez másképp az ünnepek alatt sem. A Mikulásnak a gyermekeket a pokolba hurcoló, kevésbé jókedélyű kísérője azonban a teóriák szerint egy még gonoszabb természetfeletti lény leszármazottja.

Jó zsaru, rossz zsaru

Minden ünnepnek megvannak a maga titokzatos, ijesztő, nem örömet, hanem büntetést hozó szimbolikus figurái, akik a rosszat képviselik a jó mellett, pontosabban a saját nem megfelelő viselkedésükre emlékeztetik az embereket. Ha az ünnep lényege az, hogy a résztvevők felidézzék a velük történt jó dolgokat, az életük és kapcsolataik pozitívumait és arra ösztönözzék magukat és egymást, hogy ezeknek a pozitívumoknak a szem előtt tartásával éljék életüket, vagyis egyfajta társadalmi, nevelő hatású célt valósítanak meg, akkor a sötétben bujkáló árnyalakoknak is megvan a maga fontos szerepe a történetben. Ők hozzák a tanulságokat, az önismeretet és önkritikát és figyelmeztetnek arra, hogy ha valóban jó dolgokat várunk a világtól, akkor meg is kell dolgoznunk érte. Ha nem, akkor akár élve fel is falhatnak.

Az ijesztő démonok között a Mikulás kísérője, a Krampusz különleges pozíciót foglal el a hagyományok tekintetében, egyrészről azért, mert nem egyértelmű, honnan is származik valójában, ősi gonoszról vagy a katolikus egyház által az ünnepekbe bevont lényről van-e szó az esetében, másrészt, mert annak ellenére, hogy sokáig főként német és osztrák területen kísértette az arra fogékonyokat, végül, főként a 21. században, mégis egyre nagyobb karriert fut be, nem utolsósorban az internetnek és Hollywoodnak köszönhetően.

A Krampusz neve feltehetően a német karom (krampen) szóból származik és az úgynevezett Krampuszfutás (Krampuslauf) hagyománya is leginkább ebben régióban, valamint a mai Ausztria, Magyarország, Horvátország és a környező területek vidéki részein örvendtek nagy népszerűségnek már évszázadokkal ezelőtt is. A feljegyzések nem mutatják pontosan, hogy a szokás mikor gyökeresedett meg, de a Krampusz kísérete egyértelműen a fagyos alpesi telek nehézségeit szimbolizálta, amikor a szarvakat viselő démoni figura felidézésével a lakosok a tél szellemeit próbálták megidézni és egyúttal elhessegetni.

A hátborzongató alak említése az 1600-as évektől szaporodott meg, mikor az egyház megpróbálta elejét venni a démon ünneplésével kapcsolatos részeg mulatozásoknak (egy időben a karácsonyt is ebből az okból tiltották be az amerikai gyarmatokon). Az, hogy ezután a Krampusz Szent Miklós, a későbbi Mikulás segítőtársává vált, már az egyház hatásával magyarázható, gyakorta előfordult ugyanis, hogy a helyi, nem keresztény szokások és az egyházi ünnepi rituálék összemosódtak és átvették egymás jellegzetes alkotóelemeit.

A fekete arcú vagy szőrű Krampusz nem minden országban jelent meg ugyanabban a formában, Hollandiában például Fekete Péter (Zwarte Piet) játszott hasonló szerepet, aki, társaival együtt, az ajándékot hozó Sinterklaas kísérője volt. Fekete Péter valószínűleg ugyanazokból az ősi pogány legendákból származtatható, mint a gonoszabb, szarvakkal és patákkal rendelkező verziója, és később vált a karácsonyi tradíciók részévé. A rossz gyerekeket a kosarában elrabló és megbüntető Krampusznak azonban létezik egy különösen rémisztő, sajátos nevelési módszerekkel dolgozó felmenője is: Perchta anyó.

Nincs kegyelem

Frau Perchta szintén német nyelvterületről származik és szintén az ünnepi időszakban kísért: karácsony tizenkét napja alatt jön el a komisz módon viselkedő gyermekekért, hogy kiszabja rájuk a lehető legkíméletlenebb büntetést. Míg a Krampusz vesszőnyalábbal, azaz virgáccsal ütötte a haszontalan kiskorúakat és csak a legrosszabb esetben ette meg vagy hurcolta a pokolba őket, addig Perchta nem finomkodott a módszerei megválogatása során és azokat, akik nem az előírások szerint viselkedtek, kibelezte és kövekkel töltötte meg a gyomrukat. A helytelen viselkedés meghatározását a helyi szokások diktálták: leggyakrabban azokat büntette a boszorkány, akik véletlenül szőni mertek az ünnepek idején, mivel ilyenkor ezt tiltott tevékenységnek számított.

Nem csak a gyerekek estek áldozatul a haragjának, hanem felnőttek is, de a gyerekek kedvelt célpontot jelentettek.

Perchta egyszerre képviselte a jót és rosszat, ezért időnként ajándékokat is osztott, különösen a keményen dolgozó emberek számára.

Perchta a szintén német származású Holle anyó alpesi "rokona" volt és ugyan a Krampusz nem egyenesen az ő legendájából alakult ki, de feltételezések szerint mégis van némi közük egymáshoz: mikor a Perchta ünneplésének szokását, a Perchtenlaufot be akarta tiltani az egyház, a hagyományhoz ragaszkodó lakosok lassan átformálták a Szent Miklóst kísérő Krampusszá a démont. A Perchtenlauf a túlzott italfogyasztás, hangoskodás és rendzavarás időszaka volt, de a jóságos alak bevonásával valamelyest megszelídült az ünnep. Perchta így, még ha fenn is maradt a legendákban az alakja, egy kevésbé ismert téli démonná redukálódott, a Krampusz viszont igazi fényes karriert futott be a világban.

A Krampuszfutásokat (Krampuszjárásokat) még ma is megrendezik bizonyos városokban, ahol ilyenkor ijesztő maszkokat húznak az emberek, hogy elijesszék a tél szellemeit, az elmúlt években készült filmek révén pedig az Egyesült Államok és sok más ország mai generációinak képviselői is megismerkedhettek a karácsony ördögi lényével.

(Forrás: LiveScience, PBS Fotó: Wikimedia Commons, Getty Images/Rykoff Collection/Fabio Lisotti/EyeEm)

Megtalálták a Mikulást ihlető Szent Miklós püspök eredeti temetési helyét A „Mikulás” eredeti sírhelye nem az Északi-sarkon található, hanem Törökországban.


Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Lassan már senkit sem lep meg, hogy egy intim segédeszköznek legalább olyan jól kell tudnia csatlakoznia a wifihez vagy egy telefonhoz, mint a viselőjéhez, használójához.
Az óceánok mélyén mérgező tengeri nyuszik élnek
Az óceánok mélyén mérgező tengeri nyuszik élnek
A Jorunna Parva valójában egy tengeri csiga fajta, melynek kémiai vegyületeket detektáló antennái nyuszifülekre hasonlítanak. Az apró, két centiméteres élőlények étrendjüknek köszönhetően rendkívül mérgezőek és mindössze néhány hónapig élnek.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.