Tényleg létezik a Mikulás? A mai értelemben vett Mikulást egy valódi szent, Szent Miklós, Müra püspöke ihlette, aki nem csak a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, de nyugaton is megemlékezünk róla a 10. Század óta – mint azt a Múlt-kor írja. Szent Miklós gazdag kereskedőcsalád sarja, aki a kis-ázsiai Patarában született a 3. században. Miklós még gyerekként árván maradt, ezt követően hamar megtért, és a vagyonát szétosztogatta a rászorulók közt. Még börtönbe is vetették őt a keresztényüldözések idején, de ezt túlélte, sőt részt vett 325-ben a niceai zsinaton is. Mint azt a Múlt-kor írja ennek kapcsán:

„Érdekesség, hogy Jézus Istennel való egylényegűségéről szóló vita hevében Miklós állítólag felpofozta vitapartnerét, Ariust.”

Több csoda is fűződik a nevéhez, a legérdekesebb talán az, hogy amikor Mürát éhínség sújtotta, egy hentes megölt három gyereket, hogy a húsukat eladja. Miklós amolyan antik Sherlock Holmesként azonban nem csak a hentest leplezte le, de még a gyerekeket is feltámasztotta (na, ebből a sztoriból kellene egy egész estés Disney-film) – a szent végül 343-ban december 6-án halt meg. Miklós maradványainak nem kevésbé volt kalandos sorsa: miután a szeldzsuk törökök 1087-ben bevették Mürát, Miklós testét a hívek az itáliai Bariba szállították, ahol még egy bazilikát is emeltek a tiszteletére – az ereklyét maga Orbán pápa helyezte el a főoltáron. Mint az ebből talán világos: Miklósnak két nyughelye is volt – idén pedig török régészek rábukkantak Szent Miklós eredeti sírhelyére – számol be róla a Live Science.

A Törökország déli partján található, az egykori Müra helyén álló mai Demre városában magasodott az a Szent Miklós-templom, amelyet 520-ban építettek egy régebbi templom alapjain – ez utóbbi volt az eredeti templom, ahol Miklós is szolgált püspökként. Müra Miklós halála után egyébként népszerű keresztény zarándokhely lett. Maga a demrei Szent Miklós-templom több mint egy évezreden át fennmaradt Miklós halála után – és ennek a régészeti feltárása a 20. század végén kezdődött. A munka során a kutatók felfedezték az eredeti mürai templom alapjait, amelyet homok és iszap borított. Osman Eravşar, az Antalya Kulturális Örökségvédelmi Regionális Testület elnöke pedig idén októberben bejelentette, hogy megtalálták a Jézus-freskó tövében Szent Miklós eredeti sírhelyét is.

Eravşar egy interjúban elmondta, hogy megtalálták az első templom eredeti padlóját is, amit Szent Miklós lába is érintett. Mindez önmagában is érdekes, de ennél is fontosabb tehát, hogy a kutatás során ráakadtak a szent eredeti temetési helyére. Müra elestekor Bariból érkezett emberek törtek be a sírba, hogy kimenekítsék (a török olvasat szerint egyébként „ellopják”) Miklós maradványait – ennek során több szarkofágot is elszállítottak az eredeti helyéről. Mint azt Eravşar elmondta:

„Miklós szarkofágja eredetileg biztosan egy különleges helyre került, és ez lehet az a rész templomban, ahol három apszis található felettük kupolával.”

Az apszis az ókeresztény templomépítészetben a szentély félköríves végződése, így valóban speciális hely. Itt a régészek egy freskót is felfedeztek, amely Jézust ábrázolja, aki a bal kezében Bibliát tart, jobbjával pedig az áldás jelét mutatja. Található itt egy padlólap is, amelyen a görög „kegyelem” szó olvasható. Vagyis a feltevések szerint jó eséllyel ez lehetett Szent Miklós nyughelye. A hipotézist további bizonyítékok is alátámasztják, többek közt maga az épület is. A jeruzsálemi Szent Sír-templom (Ecclesia Sancti Sepulchri) a feltételezett Golgota helyén épült, és akad rajta egy befejezetlen kupola – és épp egy ilyen akad a mürai templomban is. Amikor az 1860-as években II. Sándor orosz császár helyreállította a Szent Miklós templomot, a kupolát akkor sem fejezték be, ami tehát tudatos utalás lehet, és azt a kapcsolatot hivatott kifejezni, ami Szent Miklós és Jézus keresztre feszítésének és az égbe emelkedésének a története közt fennáll.

(Kép: Pixabay/Willgard)