Mi magyarázza az aktív galaxisok rendkívüli sugárzását, ami a galaxismagjukból indul ki? Mi is pontosan a sugárzás forrása? A NASA szerint erre a kérdésre legalább a 90-es évek óta keresik a választ a kutatók, de eddig mégsem tudták tisztázni a rejtélyt, most viszont egy új módszerrel, és egy mérföldkőnek számító képpel sikerült megoldást találni.
A galaxisok közepén rejtőző szupermasszív fekete lyukak folyamatosan nyelik el a körülöttük lévő anyagot, miközben tórusz, azaz fánkalakú porgyűrű alakul ki körülöttük, ami a fekete lyukat közvetlenül körbevevő akkréciós korongot táplálja. A fekete lyukakról készült képek (amelyekből egyelőre nagyon kevés áll rendelkezésre) ezt a forrongó, fénylő plazmát mutatják, nem magát a fekete lyukat, ami - ahogy a neve is mutatja - nem bocsát ki sugárzást, a belsejéből még a fény sem tud “megszökni”, így nem látható. Az adatok szerint az infravörös tartományban megfigyelt sugárzás egy része a tóruszból és az akkréciós korongból származik, de emellett további többletsugárzást is detektáltak, aminek eredetét homány fedte eddig.
A modellek alapján a kutatók feltételezték, hogy ennek a sugárzásnak a forrása az az anyagáramlás lehet, ami a fekete lyuktól kifelé löki az anyagot,
azonban a JWST képei, amelyeket a Circinus-galaxisról készítettek, teljesen más megvilágításba helyezik a történetet.
A James Webb Űrteleszkóp NIRISS (Near-Infrared Imager and Slitless Spectrograph) berendezésének interferométerével (Aperture Masking Interferometer) végzett megfigyelések felfedték, hogy a többletsugárzás valójában nem a kifelé, hanem a befelé haladó anyagból érkezik, vagyis abból az anyagból, amit elnyel a fekete lyuk.
A galaxis forró porának sugárzását 87%-ban a fekete lyuk legközelebbi régiója adja
- írja a NASA - a kiáramlás csupán a sugárzás 1%-áért felel.
A Circinus-galaxis vizsgálata révén nem csak a régi rejtélyt sikerült tisztázni, hanem elkészítették az eddigi legélesebb képet is egy szupermasszív fekete lyuk közvetlen környezetéről. A James Webb Űrteleszkóp és a jövőbeli utódjai olyan érzékenységű műszerekkel dolgoznak, amelyekkel könnyebbé válik majd megfigyelni a fekete lyukakat, és a segítségükkel fény derülhet a szupermasszív fekete lyukak most még titokzatos működésére és jellemzőire is.
(Fotó: NASA, ESA, CSA, Ralf Crawford/STScI)
