Mint kiderült, a Föld és a Mars egyfajta kozmikus keringőt járnak, és a vörös bolygó így a Föld óceánjaira is hatással van. Ezen keringőt a két bolygó közötti gravitációs vonzás tartja egyben, ahogy a táncosok is fogják egymás kezét, ám a ritmus számunkra felfoghatatlanul lassú: 2,4 millió éves ismétlődésekre épül. A felfedezés a mélytengeri geológiai adatok részletes elemzésén alapul.

Adriana Dutkiewicz geotudós és kollégái a Sydney-i Egyetemen az üledékadatok elemzését követően jutott ezekre a következtetésekre, és a fent említett 2,4 millió éves ciklusok pedig a Föld és a Mars közötti gravitációs kölcsönhatások következményei – mindez azonban nem csak puszta érdekesség, de fontos adalékot jelent a Föld éghajlatával kapcsolatos égi hatások megértéséhez is – írja a Science Alert.

A csillagászati nagy ciklus fogalma, amely a Föld és a Mars pályáinak az összehangolásából származik, az utóbbi évek felfedezése, és a mostani tanulmány pedig összekapcsolja ezeket a ciklusokat a Föld éghajlatára gyakorolt kézzelfogható hatásokkal, különösen tehát a mélytengeri áramlatokkal. Mint azt Adriana Dutkiewicz kifejtette:

“Meglepődtünk, amikor ezeket a 2,4 millió éves ciklusokat találtuk mélytengeri üledékadataink között. Csak egyféleképpen lehet megmagyarázni őket: a Mars, valamint a Nap körül keringő Föld kölcsönhatásainak a ciklusaihoz kapcsolódnak.”

A nagy ciklus tehát az elmúlt évek felfedezése, és egy 2,4 millió éves mintázatot jelent, amely az Föld és a Mars pályáinak összehangolódásával kapcsolatos. A Föld geológiai adataiban az ilyen típusú kölcsönhatások közvetlen bizonyítékait eddig nem találták meg, de az eddigi megfigyelések alapján ennek a ciklusnak a csúcspontja összefügg a Földre érkező magasabb napenergiával és a melegebb klímával. Ez a jelenség viszont nem kapcsolódik a jelenleg is tapasztalható, ember okozta klímaváltozáshoz.

Ismert az is, hogy más bolygók befolyásolhatják a Föld Nap körüli pályáját az úgynevezett Milankovitch-ciklusok során – ezek pedig a jégkorszakok kezdeteivel és végével függnek össze. Ezek a ciklusok sokkal gyakoribbak, mint a nagy ciklus: tízezeréves skálán jelentkeznek és elsősorban a Jupiter és a Szaturnusz – a Marsnál tehát jóval nagyobb bolygók – közötti kölcsönhatásokból erednek. Mint azt Dietmar Müller geofizikus, a Sydney-i Egyetem munkatársa elmagyarázta:

“A Naprendszer bolygóinak gravitációs mezői kölcsönhatásba lépnek egymással, és ez a kölcsönhatás, amelyet rezonanciának nevezünk, megváltoztatja a bolygók excentricitását, vagyis azt, hogy mennyire közelítik meg pályáik a kör alakot.”

A Milankovitch-ciklusokat 1976-ban igazolták az óceánfenék üledékeinek vizsgálatát követően.

Dutkiewicz és csapata most tehát azt vizsgálta, hogy a mélytengeri áramlatok miként változnak a melegebb klímában – erősödnek-e vagy éppen lassulnak. Az üledékben talált zavarok gyorsabb örvényekre utalnak a tengerfenéken, míg a folyamatos üledékfelhalmozódás nyugodtabb körülményeket jelez. Elemzésük 293 tudományos mélytengeri fúrólyuk adatain alapult világszerte, ahol az elmúlt 70 millió év során 387 üledékzavart azonosítottak. Ezen adatok időbeni eloszlását vizsgálva pedig egy érdekes mintázatra bukkantak – egy 2,4 millió éves ciklusra, ami tehát összecseng az Föld és Mars közötti csillagászati nagy ciklusokkal.

Ráadásul ezen zavarok egybeesnek a melegebb klímájú időszakokkal, beleértve a közismert paleocén-eocén termikus maximumot, amely körülbelül 56 millió évvel ezelőtt történt, amikor a Föld hőmérséklete akár 8 Celsius-fokkal is megemelkedhetett. Mindez azért volt meglepő, mivel a modellek és a megfigyelési adatok alapján eddig úgy tűnt, hogy a Golf-áramlatért felelős cirkulációs rendszer leállhat a globális felmelegedés miatt elolvadó tengeri jég hatására.

A fentiek viszont arra utalhatnak, hogy az óceánok talán ellenállóbbak a klímaváltozással szemben, mint azt korábban gondoltuk. Dutkiewicz szerint a 65 millió évet átfogó mélytengeri adatok alapján a melegebb óceánok élénkebb mélytengeri áramlással rendelkeznek, ami akár meg is akadályozhatja az óceán pangását, még akkor is, ha az Atlanti-meridionális forduló áramlás (AMOC) lelassul vagy teljesen leáll. Mindez pedig fontos lehet az óceánok egészségének a megőrzésében, mivel az élénk áramlatok segíthetnek a víz oxigénnel történő dúsításában és az élővilág számára létfontosságú tápanyagok szétosztásában, még akkor is, ha a Föld klímája nagyot változik.

(Kép: Pixabay/Sttefan)