A kutatók, köztük a híres-hírhedt harvardi asztrofizikus, Avi Loeb, azt állítják, hogy ha elméletük igaznak bizonyul, az emberiség súlyos következményekkel nézhet szembe. Az objektumot július 1-jén észlelték, és már másnap megerősítették, hogy egy csillagközi eredetű test, amely több mint 200 000 km/h sebességgel halad a Nap felé. A mérete akár 24 kilométer is lehet, ami nagyobb, mint Manhattan – írja a New York Post.

A tanulmány szerzői szerint azonban elképzelhető, hogy nem csupán egy üstökösről van szó, hanem egy földönkívüli civilizáció által küldött kémtechnológia rejtőzik az álcája mögött. Loeb korábban is feltételezte, hogy a 2017-ben felfedezett ʻOumuamua nevű objektum egy mesterséges felderítő eszköz lehetett. A mostani kutatásban két brit kollégájával, Adam Hibberd-del és Adam Crowl-lal együttműködve arra a következtetésre jutott, hogy a 3I/ATLAS pályája és viselkedése szintén nem zárja ki az idegen eredetet.

Mint azt Loeb írja a blogján a tanulmány kapcsán, a munka egy provokatív hipotézist vizsgál: vajon a nemrég felfedezett csillagközi objektum, a 3I/ATLAS alátámaszthatja-e a „sötét erdő” elméletét – azt a gondolatot, miszerint az intelligens civilizációk félelemből hallgatnak, ahogy azt Cixin Liu A sötét erdő című regényében bemutatja. A sötét erdő egyébként a Fermi-paradoxon egyik feloldása, amiről részletesebben is írtunk.

Loebék szerint a 3I/ATLAS több rejtélyes tulajdonságot is mutat. Ezek közé tartozik, hogy az objektum retrográd pályája mindössze 5 fokon belül metszi a Föld pályasíkját – ez a véletlen egybeesés statisztikailag mindössze 0,2%-os valószínűséggel fordulhatna elő. A másik érdekesség, hogy a fényessége alapján az objektum körülbelül 20 kilométer átmérőjű lehet (5%-os albedót feltételezve), ami jóval nagyobb, mint amit egy tipikus csillagközi objektumtól várnánk – mivel elméletileg milliónyi kisebb objektumnak kellett volna megelőznie.

A spektroszkópiai megfigyelések nem mutattak ki üstökösökre jellemző gázokat, és az enyhe homályosság, amit az objektum körül észleltünk, sem nyújt egyértelmű magyarázatot. Figyelemre méltó, hogy az objektumot a pályája rendkívül közel viszi el a Vénusz, a Mars és a Jupiter mellett – ezek az együttállások önmagukban is ritkák, együttesen pedig mindössze 0,005%-os eséllyel fordulnának elő véletlenszerűen. A perihélium környékén az objektum a Nap túloldalán halad el, így akár el is takarhatja egy fordított Solar Oberth manőver nyomait – ez egy olyan technika, amellyel egy űreszköz hatékonyan lassíthat és a Naprendszerben maradhat.

Továbbá, a 3I/ATLAS megközelítési sebessége – 60 km/s – arra utal, hogy körülbelül 8000 évvel ezelőtt lépett be a Naprendszerbe, nagyjából akkor, amikor az emberi civilizáció megkezdte történelmének feljegyzését. Az objektumról a közeli bolygókra való eljutáshoz kevesebb mint 5 km/s tolóerőre lenne szükség – ez olyan érték, amely már ma is elérhető a földi ballisztikus technológiával.

Azt Loeb is elismeri, hogy nem állítható biztosan mindezek ellenére sem, hogy a 3I/ATLAS mesterséges eredetű technológiai eszköz lenne, de a csapatával együtt úgy gondolják, hogy ez a lehetőség tudományos megfontolást érdemel. Amennyiben pedig mindez igaznak bizonyul, a következmények a barátságos kapcsolatfelvételtől egészen az egzisztenciális fenyegetésig terjedhetnek. Hasonlóan Pascal híres tételéhez, egy ilyen eshetőség figyelmen kívül hagyása nagyobb kockázattal járhat, mint a körültekintő éberség költsége.

Noha azt a kutatók is úgy vélik, hogy jelenleg a természetes eredet a legvalószínűbb magyarázat, de úgy látják, hogy ettől független fontos nyitottnak maradnunk az alternatív lehetőségekre is – különösen, mivel a következő években várhatóan újabb csillagközi objektumokat fogunk észlelni. Egy hatalmas, potenciálisan ellenséges világegyetemben pedig figyelmen kívül hagyni a technológiai eredet lehetőségét – nem a bölcsesség jele.

(Kép: a 3I/ATLAS üstökös egy sűrű csillagmezőn halad át ezen a felvételen, amelyet a Gemini North teleszkóp Gemini Multi-Object Spectrograph műszerével készítettek 2025 júliusában, forrás: NSF NOIRLab / Int. Gemini Ob et al. / SWNS)