A tudatossághoz a béta–gamma-tartományú szinkront és az „önszerveződő kritikusságot” társítják: az agy ilyenkor a nagy idegi „lavinák” határán működik, altatásnál viszont ez az egyensúly eltűnik. Keppler szerint a „hangoló” a kéreg mikrooszlopainál lehet, amelyek nagyjából százneuronos egységek, egy glutamátdús közegben.

Számításai alapján a ZPF bizonyos frekvenciái rezonálhatnak a glutamáttal, koherenciadoméneket hozva létre. Ezeket energiarések védhetik, ami a meleg, zajos agyban is stabilabbá teheti a kvantumkoherenciát. A csatolás során a ZPF módusai is gerjedhetnek, és a mikrooszlopon belüli mikrohullámú terek – az ioncsatornák modulálásán keresztül – finomhangolhatják a neuronok tüzelését, fenntartva az ingerlő–gátló egyensúlyt.

„Ha a modell helyes, a tudat nem csupán elektrokémiai jelátvitelből születik” – írja Keppler.

Most már „csak” az a kérdés, hogy mindezt lehet-e kérgi kísérletekkel tényleg bizonyítani.

(Kép: az agy és a mindenütt jelen lévő zéruspontmező (ZPF) rezonáns kölcsönhatása szinkronizált agyi aktivitást hoz létre, amely az önszerveződő kritikusság kulcsjellemzőit mutatja. Ezek az aktivitásmintázatok a tudatos állapotokra jellemzőek. Forrás: Joachim Keppler)