A Kuiper-övben található a Plútó törpebolygó, amelynek van légköre, de a régióban más légkörrel rendelkező égitestről mindeddig nem tudtak a csillagászok. A tanulmány szerint azonban sikerült megállapítani, hogy a Kuiper-övben egy körülbelül 500 km átmérőjű égitestnek szintén van vékony légköre. A felfedezés arra utal, hogy ezek közül a magányos égitestek közül néhány dinamikusabb lehet, mint korábban gondolták. A kutatók azt is megpróbálták megfejteni, hogyan alakulhatott ki a kis égitest légköre.

Az égitest, amely a (612533) 2002 XV93 nevet kapta, az úgynevezett transzneptuni objektumok közé tartozik. Nagyjából olyan távolságra kering a Nap körül, mint a Plútó. A transzneptuni objektumok közül a 2370 kilométer átmérőjű Plútó és a 2326 kilométer átmérőjű Eris a két legnagyobb, őket a törpebolygók közé sorolják.

A röviden XV93-ként is emlegetett objektum légköre mintegy 5-10 milliószor ritkább lehet a Földénél, és 50-100-szor ritkább a Plútóénál. A légkörét túlnyomórészt metán, nitrogén vagy szén-monoxid alkothatja.

„A felfedezés arra utal, hogy a Naprendszer külső részén található kis jeges objektumok nem feltétlenül teljesen inaktívak vagy változatlanok, ahogy korábban feltételezték” – magyarázta Arimacu Ko, az Isigakidzsima Csillagászati Obszervatórium vezetője, a tanulmány vezető szerzője.

Háromezer méteres jéghegyek a világűr peremén: lenyűgöző felvételek a Plútóról A NASA New Horizons űrszondája által készített nagy felbontású felvételek feltárják a Plútó geológiailag aktív arcát, ahol a csontig hatoló hidegben acélkeménységű vízjégből épült, többezer méter magas hegyláncok tornyosulnak a nitrogénjég borította síkságok fölé.

Vatanabe Dzsunicsi, a tanulmány társszerzője, a kiotói Szangjo Egyetem Kojama Űrtudományi Intézetének igazgatója hozzátette: általános vélekedés volt, hogy egy ilyen kis égitestnek nem lehet légköre. Az, hogy mégis van, azt jelzi, hogy ebben a távoli, jeges régióban is léteznek olyan dinamikus folyamatok, amelyekről eddig elképzelésük sem volt a kutatóknak.

Lehetséges magyarázatok a légkör eredetére

A szerzők kétféle magyarázatot is adtak az égitest légkörével kapcsolatban. Az egyik szerint a légköre lehet állandó, amit egyfajta hideg vulkáni aktivitás, kriovulkanizmus tart fenn úgy, hogy gázok szabadulnak fel az égitest belsejéből a felszíni repedéseken keresztül. Arimacu szerint ebben az esetben nem földi vulkáni tevékenységet kell elképzelni, hanem egy hideg, jeges világbeli változatot illékony gázokkal. A másik magyarázat szerint a légkör átmenetileg alakult ki, olymódon, hogy egy másik, kisebb objektum ütközhetett az égitestbe viszonylag a közelmúltban.

„Ha a légköre ütközéssel keletkezett, akkor az elkövetkező néhány évben vagy évtizedben szétoszolhat. Ha viszont fennmarad vagy évszakonként változik, az a folyamatos belső utánpótlás mellett szólna” – fejtette ki Arimacu.

Csillagfogyatkozás árulta el az objektum titkait

A kutatók egy csillagfogyatkozás megfigyelése során fedezték fel, hogy légkörrel rendelkezhet az égitest. Földi teleszkópok segítségével Kiotóban, Naganóban és Fukusimában figyelték meg, ahogy egy égitest a Földről nézve áthalad egy távoli csillag előtt és ez alatt rövid időre kitakarja a csillag fényét. A csillag fényének változásai alapján pedig meg tudták határozni az égitest fizikai jellemzőit.

A Neptunuszon túli, Kuiper-övnek nevezett hatalmas területen keringő égitest valószínűleg a Naprendszer kialakulásának korából, valamivel több mint 4,5 milliárd évvel ezelőttről származik. Elliptikus pályán kering a Nap körül, teljes pályáját 247 év alatt futja be. A kutatók szerint az objektumot vízjég, kőzet és szerves anyagok alkotják.

(Forrás: Reuters, MTI, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Nem lehetne elsüllyedni a Napban: Meglepő helyen állna meg a zuhanásunk, ha nem párolognánk el azonnal a közelében Bár a Napot gigantikus gázgömbként képzeljük el, a sűrűségi viszonyok miatt egy hipotetikus merülés során nem zuhannánk a végtelenségig, a fizika törvényei ugyanis egy pontosan meghatározható ponton megállítanák a süllyedést, ha valami csoda folytán nem párolognánk el a központi csillagunk közelében.

Merész húzással mentheti meg a NASA az emberiség legtávolabbi űreszközét A NASA egy kritikus fontosságú rendszermódosításra készül az emberiség legtávolabb járó űreszközének számító Voyager–1-en, amelynek célja az élettartam meghosszabbítása a fogytán lévő nukleáris energia mellett.

Idegen megastruktúrák nyomában: új kutatás szerint fizikailag is megvalósíthatók lehetnek a csillagléptékű építmények Egy friss kutatás szerint a csillagok energiáját hasznosító vagy akár teljes naprendszereket mozgató idegen megastruktúrák nemcsak elméletben létezhetnek.