A Weizmann Tudományos Intézet rendhagyó kísérletet végzett 2024-ben: hangyákat és embereket versenyeztettek egymással, hogy kiderüljön, melyik faj teljesít jobban, ha logisztikai feladatról van szó. A verseny első hallásra inkább viccnek tűnik, de a tudományos precizitással elvégzett vizsgálat és az eredmények elemzése alapvető különbségeket fedett fel a két faj működésében egy fontos területen - a (logisztikai) együttműködés tekintetében.

A kiválasztott hangyafaj a Paratrechina longicornis (hosszúszarvú őrült hangya), amelyet azért hívnak “őrültnek”, mert ahelyett, hogy egyenesen vonulnának menetelés közben, gyakran inkább erratikus módon, csapongva mozognak. A hangyák csapatmunkában azonban egyáltalán nem szeszélyesek, hanem hatékonyan, összhangban dolgoznak együtt a probléma megoldásán.

A probléma, amit a kísérletben meg kellett oldani az embereknek és az őrült hangyáknak is, egy T-alakú tárgy átjuttatása volt két átjárón keresztül egy labirintusszerű területen, úgy, hogy közben a csapatnak együtt kellett rájönnie, hogyan lehet hatékonyan szállítani az objektumot. A kísérlet több részből állt: volt olyan felállás, ahol egyedül kellett kivitelezni egy-egy embernek, illetve hangyának a feladatot, volt, amikor kisebb csoportokban dolgoztak együtt, és volt, amikor nagyobb csoport, több mint 20 ember, illetve több mint 20 hangya cipelte a tárgyat.

Az egyéni feladatban az emberek jól feltalálták magukat,

de, ahogyan az a tanulmányból kiderült, több ember jelenléte nem egyenlő a “részek összességével”, vagyis több ember nem jelent annyival több találékonyságot és hatékonyságot. A hangyák esetében az állatok a csoport számának növelésével korreláló hatékonyságnövekedést értek el, az emberek viszont nagyobb csoportban rosszabbul teljesítettek. Ez persze írható az együttműködés nehézségeinek, és a kommunikációs problémák számlájára, de a hangyák között a kommunikáció vagy a “közös tudás” tömegben is jól működött, míg az embereknél fordítva történt.

A kísérletben az emberek nem beszélhettek egymással, és napszemüveget, valamit maszkot viseltek, hogy a kommunikáció csak a mozdulatok révén valósulhasson meg (úgy, ahogy a hangyáknál), és az eredmények szerint ebben a helyzetben a résztvevők gyorsan a “kapzsi” megoldást választották, ha akadállyal szembesültek.

“Kikövetkeztethetjük, hogy milyen tényezők vezetnek ahhoz, hogy az emberek egy korlátozott kommunikációjú csoportban növeljék a kapzsiságukat. Az egyik ok az lehet, hogy a rejtvényről alkotott észlelésük helyi és korlátozott.

Emlékezzünk rá, hogy a rejtvény mérete arányos a csoport méretével. Így, ellentétben azzal, aki egyedül oldja meg a rejtvényt, a csoport minden tagja csak a rejtvény egy kis részét foglalja el, ami a lokalitás érzetét kelti. Mivel a korlátozott kommunikációjú csoportok tagjai nem tudnak hatékonyan információt megosztani a rejtvény különböző részeiről, leginkább a hozzájuk legközelebbi nyílásra reagálnak, és az általuk tartott tárgy részét abba az irányba húzzák. Ezek a lokális erők összhangban vannak azzal a mozgással, amely a „kapzsi” megoldás felé irányul.” - írják a kutatók a tanulmányban.

“Megmutattuk, hogy a hangyák csoportként okosabban viselkednek, számukra az egész valóban több, mint a részek összege. Ezzel szemben az embereknél a csoportképzés nem növelte a kognitív képességeket. A híres „tömeg bölcsessége”, amely a közösségi hálózatok korában oly népszerűvé vált, nem mutatkozott meg a mi kísérleteinkben.”

- összegezte az eredményeket Ofer Feinerman, a kísérlet vezetője.

(Fotó: Weizmann Institute of Science, FuN_Lucky/Pixabay)