A párhuzamos univerzumok régóta a sci-fi egyik kedvenc témája, de vajon valóban léteznek? És ha igen, valaha átjuthatunk, csúszhatunk vagy ugorhatunk-e egy ilyen helyre? A kérdésre a Live Science cikke keresi a választ, amelyet röviden összefoglalunk alább. Az indítás elég ígéretes, ugyanis az első feltétel adott: egyes tudományos elméletek szerint a párhuzamos világok nem csupán a képzelet szüleményei.

A fizikusok két fő elméletet vázoltak fel a több univerzum kapcsán. Az első a kozmikus infláció elmélete, amely az univerzum legkorábbi pillanataiban lezajló gyors tágulást írja le. Ez az időszak lehetőséget teremthetett arra, hogy több univerzum is kialakuljon egyszerre – mindegyik saját, egyedi fizikai törvényekkel és szerkezettel. Ezek az univerzumok azonban messze túl vannak a megfigyelhető határainkon, és a fénysebességnél gyorsabban távolodnak tőlünk, így elérni őket gyakorlatilag lehetetlen. A második elmélet ismerősebb, mivel a sci-fi művek is jellemzően ehhez nyúlnak: ez a kvantummechanika sokvilág-interpretációjából származik. Ezen elképzelés szerint minden egyes kvantumesemény bekövetkeztekor az univerzum "szétágazik", és minden lehetséges kimenetel egy-egy külön valóságot jelent. Ha ez igaz, akkor folyamatosan végtelen számú univerzum születik, amelyek mind egy kicsit eltérnek egymástól. Ám még ha ezek a világok léteznek is, az átutazás ezekbe nem nélkülözi a kihívásokat.

Egyes feltételezések szerint a másik univerzumba való átjutás és az időutazás valójában egy és ugyanaz. Amennyiben ugyanis képesek lennénk visszautazni a múltba, akkor nem a már ismert idővonalat változtatnánk meg, hanem egy új, alternatív idősíkot hoznánk létre. Ez a gondolat megfeleltethető Igor Novikov önkonzisztencia-sejtésének, amely szerint a múltba utazás nem eredményezhet időparadoxonokat, mert az események mindig úgy alakulnak, hogy a történelem folytonossága megmaradjon. Vagyis lehetséges, hogy egy másik idővonalon találnánk magunkat, ahol a múlt mindig is magában foglalta az általunk végrehajtott változtatásokat.

Az időutazás azonban komoly elméleti akadályokba ütközik. A kvantummechanika szerint az időhurkok instabilitást és kiszámíthatatlan zavarokat okozhatnak a valóság szerkezetében. Még a klasszikus fizika is küzd azzal a kérdéssel, hogy egy időutazó képes lenne-e megváltoztatni egy múltbeli eseményt anélkül, hogy ezzel megbontaná a téridő folytonosságát. Az ilyen kérdésekre pedig csak akkor tudnánk teljes bizonyossággal válaszolni, ha ténylegesen építenénk egy időgépet. Ekkor tesztelhetnénk ezeket az elméleteket is: ha például megpróbálnánk megváltoztatni egy ismert múltbeli eseményt, kiderülhetne, hogy a történelem valóban rögzített és megváltoztathatatlan-e, vagy pedig alternatív idősíkok keletkeznek minden egyes beavatkozás során. Ha a múlt valóban változatlan marad, akkor az idő egyetlen, fix kontinuum. Ha viszont a változtatások új valóságokat hoznának létre, az a sokvilág-elméletet támasztaná alá.

Magyarán, ha léteznek párhuzamos univerzumok, az oda történő átjutás leginkább az időutazásra hasonlítana – sőt, konkrétan az lenne. Természetesen nevezzük bárhogyan, mindez erősen a spekuláció világába tartozik, ám olyan elméleteken alapul, amelyek a mi világunkhoz kapcsolódnak.

(Kép: Pixabay/geralt)