Az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) az egyik legagresszívebben terjedő és globálisan nagy károkat okozó inváziós rovarfajta, amely az elmúlt néhány évtizedben számos olyan országban megtelepedett, ahol korábban nem észlelték a jelenlétüket. A rovar eredeti élőhelye Kelet-Ázsiában található, főként Kína, Korea, Tajvan és Japán területén, innen azonban a kereskedelmi forgalmat bonyolító hajók és járművek segítségével az 1990-es években elkezdett messzebbre terjeszkedni, legalábbis ekkor születtek az első feljegyzések a távoli országokban való megjelenéséről.

Az első nem őshonos példányokat az Egyesült Államokban 1996-ban, Pennsylvania államban, Allentownban detektálták és az elmúlt alig több mint negyed évszázad alatt majdnem minden államban elszaporodtak, valamint felbukkantak Kanadában is. Európában valamivel később, 2007-ben figyelték meg az első, nagyobb számú egyed feltűnésével járó kitörési eseményt Zürichben, de hamarosan Franciaországban, Olaszországban, később Görögországban és sok más európai régióban is találtak jelentősebb számban rovarokat. Magyarország is az újonnan "meghódított" helyszínek között van: első ízben 2013-ban észlelték a hazánkban a fajt, amely a Magyar Kutatási Hálózat (korábban Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, ELKH) leírása szerint azóta akadálytalanul terjed. Magyarország olyannyira fertőzött területnek számít, hogy az ausztrál növényvédelmi hatóság 2019-ben feketelistára tette az innen érkező bizonyos árukat, pontosabban szigorúbb szabályozás alá helyezte az itt előállított vagy innen szállított vegyipari termékeket, üzemanyagokat, fa-, üveg-, és fémtermékeket és gépalkatrészeket. A listán sok más ország is szerepelt, többek között Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada, Japán és sok európai nemzet - ez is mutatja, milyen széles körben elterjedt és milyen gazdasági kockázatokat rejt a megjelenése az inváziós fajnak.

Az ázsiai márványospoloska többek között azért tartozik a legsikeresebben terjeszkedő fajok közé, mert igen gyorsan szaporodik: egy nőstény példány évente legalább négy alkalommal több tíz petét rak le, rövid élete során 300 vagy több utódot hozhat így létre. A rovarok egy hónapon belül kifejlődnek és polifág faj révén rendkívül sokféle növényfajtát fogyasztanak, pusztítva a gyümölcsösöket, egyes zöldségtípusokat, a kukoricatermést és milliárdos károkat okoznak a mezőgazdaság számára. Gyors és hatékony elterjedésüket a természetes ellenségek szűk skálája segíti és a forró nyarak is kedveznek fejlődésüknek, nedvesebb és hidegebb időben ugyanis kevésbé szaporodnak. A rovarok szúró-szívó szájszervükkel ejtenek sebet a növényeken és ezen keresztül jutnak táplálékhoz, a károsodott termések pedig könnyen megfertőződnek és elpusztulnak.

A városokban élő lakosok számára a márványospoloskák legközvetlenebbül érzékelhető és legkellemetlenebb tulajdonsága az ősszel tanúsított viselkedésük lehet: ekkor keresnek menedéket a rovarok a hűvös időjárás ellen és hatalmas csoportokban jelenhetnek meg a házak falán, ahol az ablakon, ajtón vagy a kis repedéseken át jutnak be szobákba. Az emberre és állatra egyébként veszélytelen poloskák csendben meghúzódnak a sarkokban és ilyenkor nem szaporodnak, de jelenlétüket zavaróvá teheti a szaguk, amellyel az őket érő támadási kísérletek ellen védekeznek.

A kérdést, hogy hogyan lehet elkerülni a poloskák megtelepedését a lakásban, egy magyar kutatás eredményei segítenek megválaszolni, amelynek során a rovarok szemének felépítését és a számukra legvonzóbb fény-hullámhosszokat vizsgálták. Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) munkatársai a rovarok összetett szemeinek spektrális érzékenységét elektroretinográfiával elemezték és a mérések során kiderült, hogy az ázsiai márványospoloska fotoreceptor-készletét kétféle, egy zöld- és egy ultraibolya-érzékeny receptortípus alkotja, ami lehetővé teszi számukra a színlátást. Ez, a kutatók szerint, nagy valószínűséggel növeli az esélyüket a zöldségek és gyümölcsök vizuális azonosítására, de egyelőre annak a lehetőségét sem zárták ki, hogy ennél komplexebb módon érzékelik a színeket az állatok és esetleg rendelkeznek kék-érzékeny receptorral is.

A vizsgálatok következő fázisában a rovarok különböző hullámhosszúságú fényre adott válaszreakcióit tanulmányozták és az eredmények alapján felfedezték, hogy nem csak általában a fényhez, hanem meghatározott hullámhosszú fényhez vonzódnak leginkább.

"Kísérleteinkből kiderült, hogy ezek a poloskák annál nagyobb vonzalmat éreznek a fény iránt, minél kisebb a fény hullámhossza"

- mondta el Mészáros Ádám PhD-hallgató, a kutatás résztvevője.

Ez azt jelenti, hogy a melegebb, vagyis pirosas és sárgás fényeket ha nem is kerülik el, de mindenképpen kevésbé kedvelik a rovarok, míg a kék és ultraibolya fény iránt nagyobb érdeklődést tanúsítanak.

"A rövidebb hullámhosszakban gazdag hideg fehér fényű lámpák vonzóbbak a poloskák számára, mint a meleg fehér fényűek, amelyekben inkább a spektrum hosszabb hullámhosszú komponensei dominálnak.

Otthonunkban érdemes tehát inkább meleg fényű lámpákat használni, ha csökkenteni szeretnénk a poloskák és egyúttal más rovarok által okozott kellemetlenségeket." - tanácsolja az MKH.

A kutatók a mezőgazdasági területen viszont éppen ennek ellenkezőjét ajánlják, mivel szerintük a 368–455 nm-es hullámhosszú fénnyel működő csapdák hatásosak lehetnek a poloskák befogására. A kísérleti eredmények segítenek a rovarinvázióval való küzdelemben, de a vizsgálatoknak még közel sincs vége: egyelőre még az sem tisztázott kérdés, hogy vajon az épületek által kibocsátott meleg milyen mértékben vonzza az ázsiai márványospoloskákat és pontosan milyen módon érzékelik a hőmérsékleti jellemzőket, valamint az is csak a későbbi kutatások során derül majd ki, hogy a használnak-e valamilyen infravörös-érzékeny szervet az állatok, miközben az áttelelésre alkalmas búvóhelyet keresik.

(Fotó: Egri Ádám/ELKH ÖK, jhenning/Pixabay, MassanPH/Getty Images)