A Wienerberger és a BME régóta jó kapcsolatot ápol egymással, Orbán Imre szerint ezért is kérték fel az egyetem munkatársait, hogy vegyenek részt az új, X-therm tégla fejlesztési munkálataiban. Ezúttal ugyanis olyan szimulációkat is szerettek volna elvégeztetni, amelyben a test belső struktúráját vizsgálják, amiben az egyetem szakembereinek óriási tapasztalata van. Szintén Orbán Imre beszélt arról a Wienerberger honlapján megjelent interjúban, hogy az elmúlt időszakban a hőtechnikai előírások szigorodása miatt

egyre komolyabb hőszigetelési elvárások vannak a falazat és ezáltal a beépítendő téglákkal szemben is.

Azért, hogy ezeket teljesíteni tudják, a téglákat egyre kifinomultabb üregszerkezettel kellett ellátni. Ennek köszönhetően, javult, illetve folyamatosan javul a téglák és így a falazat hőszigetelő képessége. Ez nagyon jó tulajdonság, ám komoly kihívás a gyártás során, hiszen manapság már rendkívül finom szerkezetet kell készíteni, majd kiégetni. Éppen ezért az Porotherm X-therm esetében teljes szemléletváltást vittek véghez, és térbeli struktúraként tekintettek rá ahhoz, hogy kialakíthassanak egy új bordaszerkezetet. Ehhez szükségük volt olyan szakértőkre, akik ilyen struktúrákban otthonosan mozognak, sőt kutatják is azokat. Azt szerették volna, hogy az anyagjellemzőket figyelembe véve a maximális eredményt érjenek el mind a hőszigetelés, mind a stabilitást illetően. Míg doktor Hegyi Dezső hozzátette: az volt a feladatuk, hogy egy olyan javaslatot tegyenek az asztalra, amely segítségével a gyártási folyamat kiszámítható, megbízható lesz, a fizikai behatásokra pedig kevésbé érzékeny terméket nyernek.

Emellett szerettek volna javítani a hőszigetelési mutatókon is.

A projekt során számos szegmensben fejlődést értek el. Egyrészt az új bordaszerkezetnek köszönhetően javult a hőszigetelő képesség, ami manapság egyre hangsúlyosabb elvárás, illetve a hangszigetelés terén is komoly előrelépés történt, mígnem egy erős, jól gyártható tégla született. Ezen kívül a méretpontosságot is jelentősen növelték, ami végső soron azt eredményezi, hogy az építtető „kímélheti” a pénztárcáját, az építkezés összességét tekintve ugyanis akár kevesebb falazó- és vakolóhabarcsot kell felhasználnia, ami megtakarítást jelent számára. Ami pedig a termékfejlesztést illeti, annak egy tetemes része áthelyeződött a digitális térbe, a szimulációknak köszönhetően pedig a korábbiakhoz képest csökkent a próbagyártások száma, így egyértelműen kijelenthető, hogy

az új szemléletének köszönhetően a teljes fejlesztési folyamat is környezettudatosabbá vált.

Ahhoz, hogy erős, jól gyártható téglát alkossanak, a szakemberek lekövették a gyártást az elejétől a végéig. Áttekintették, hogy a termelésnek melyek azok a pontjai, ahol pontosabb információt tudnak adni, és megoldást tudnak kínálni a Wienerberger számára. Az Építészmérnöki Kar Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékén elsősorban építőanyagok, építési termékek, rendszerek vizsgálatával foglalkoznak, így a szakterületükhöz illeszkedően a gyártás során két kritikus, vizsgálható pontot határoztak meg. Az egyik a tégla kiszárítása volt, a másik pedig a kiégetés. Ezek ellenőrzését igen sok és költséges kísérlet mellett lehetne elvégezni, így, ahogy már korábban jelezték, az volt a következő felvetés, hogy az egyetem által nyújtott megoldási javaslatok ellenőrizhetőek-e digitális térben zajló szimulációval, digitális modellezéssel. Persze a kísérletek egy részét így sem lehetett megúszni, hiszen meg kell ismerni az anyag tulajdonságait. Ehhez a próbatesteket legyártotta a Wienerberger, és ezekkel végeztek laborkísérleteket. Ezt követően a megismert anyagtulajdonságok alapján készítettek egy számítógépes modellt, amely segítségével már elvégezhették a szükséges vizsgálatokat.

Doktor Hegyi Dezső szerint fontos tudni, hogy a számítógépeken nem állnak rendelkezésükre megoldások minden létező problémára. Konkrét, leszűkített kérdésekre kaphatnak csak értékelhető válaszokat, ráadásul minden újszerű jelenséghez kalibrálni kell az eljárásokat. A kívánt feladat csak akkor végezhető el, ha elkészítik hozzá a megfelelő modellt, amely tartalmazza azokat a kalibrált jelenségeket, amelyeket szeretnének kutatni. Ha egy modell nem tartalmaz egy jelenséget, akkor azt érthetően nem is vizsgálja, ilyenkor esetleg egy-egy anomália utal arra, hogy van ott még más vizsgálni való a látókörünkön kívül. A mostani felkéréshez hozzá kellett igazítani a már rendelkezésre álló szoftvereket. Ez volt az egyik legfontosabb feladat. A teszteket végül a vállalat számára elfogadható költség és időkereten belül megcsinálták. A konszern központi részlege igen kíváncsian várta az eredményeket, végül azonban nagy megelégedéssel vették a végkifejletet, hiszen a javaslataik alapján elkészült próbadarabok nagyon jó eredményeket hoztak. A trükk az volt, hogy leszűkítették a vizsgált jelenségek tartományát annyira, hogy azokat

gyorsan és hatékonyan vizsgálni lehessen, de még releváns eredményekre számíthassanak.

Hogy lesz-e folytatása a projektnek és a teszteléseknek az egyetem részéről, illetve készülhet-e belőle tudományos munka vagy publikáció, arról doktor Hegyi Dezső azt mondta, hogy bár a munkában és annak eredményeiben tudományos értelemben van potenciál, ahogy a Wienerberger sem zárkózik el az ilyen célú továbblépés elől, ám a helyzet mégsem ennyire egyszerű. Ahhoz, hogy ebből egy tudományos lapban értékes publikáció legyen még sok munkára lenne szükség. Ipari feladat esetén elégedettek lehetnek, ha látják, hogy jól működik a termék. Egy tudományos munkában az apró részleteket is el kell tudni magyarázni. Másként fogalmazva, egy ipari megbízásnál jó válaszokat várnak tőlük, a tudományos életben a miértek a fontosabbak. Hasonló vizsgálatok jelenleg nincsenek fókuszban az egyetemen. Ám nem kizárt, hogy idővel persze megcsinálják.

Míg a Wienberger esetén Orbán Imre úgy véli, a munka annyira elnyerte az anyavállalat tetszését, hogy jelezték: beszállnak a projektbe és annak finanszírozásába is. Már zajlanak az egyeztetések, hogy miként lehetne ezt hosszútávon a csoport munkájába beépíteni. Ezzel párhuzamosan a rendelkezésre álló tudást már megismertették néhány testvércég fejlesztő kollégáival, akik élénken érdeklődtek a projekt iránt. A projekt továbbá megerősítette őket abban is, hogy az innováció iránti elköteleződésükben az egyik leghasznosabb partner a Műegyetem, így a jövőben is szorosan együtt kívánnak velük dolgozni kutatási és fejlesztési munkákban.

(Forrás, fotó: Wienerberger)

További cikkek a témában:

Tomboló biodiverzitás és ultramodern építészet Szöul belvárosának hatalmas botanikus kertjében A botanikus kertek általában a városokon kívül vagy azok szélein találhatóak, legalábbis Magyarországon, olyan természeti oázisokként, ami a modern nagyvárosokból már hely hiányában kiszorult. Legalábbis eddig.

Élő felhőkarcoló génmódosított fából Helyreállítani az egyensúlyt a digitalizált nagyvárosok és bolygónk erőforrásai között, a fenntartható építészet alkalmazásával: ezzel a céllal adta be pályázatát az az a nyolcfős mérnökcsapat, akik végül elvitték az évente megrendezett eVolo verseny fődíját.

A szingapúri jövőváros látképéről lemaradt valami: hova lettek az autók? Egyre több tervező dönt úgy, hogy a jövő városaiban nincs helye a felszínen a motorizált közlekedésnek, a járműveket ezért a föld alá száműzik. A Szingapúrban felépülő erdei város, Tengah is autómentes lesz, helyette a növények veszik át a főszerepet az utcákon.