A Budapesti Műszaki Egyetemen 2021-ben alakult rakétaépítő csapat már túl van néhány szép sikeren, hiszen tavaly különböző nemzetközi versenyeken egy első és egy második helyet is begyűjtöttek az Erebos névre keresztelt rakétáikkal, míg a European Rocketry Challenge-en a kategóriájukban az ötödik helyen végeztek. Hafner Zoltán, a BME Suborbitals vezetője ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a Portugáliában megrendezett verseny az amerikai Spaceport America Cup mellett a legrangosabb ilyen jellegű megmérettetés a világon, ahova évről-évre Európa legnívósabb egyetemeiről érkeznek csapatok, hogy próbára tegyék a rakétáikat.

Az European Rocketry Challange-re a résztvevők két kategóriában nevezhetnek: az S3 kategóriában három, míg az S9-ben kilenc kilométeres magasságig kell emelkedniük a rakétáknak, majd onnan biztonságosan földet érniük. A versenyre már bekerülni sem egyszerű feladat, hiszen a résztvevőknek nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelniük, a projekteket pedig pontosan úgy kell dokumentálniuk, ahogy azt a nagy űrügynökségeknél, például a NASA-nál és az ESA-nál is teszik. A versenyszabályzat pontosan kiköti, hogy milyen méreteknek kell megfelelnie a csatlakozásoknak, mekkora lehet a rakétamotor maximális összimpulzusa, de például a kétfokozatú ejtőernyőrendszer is alapvető követelménynek számít. Nem csoda, hogy Hafner elmondása szerint egy ilyen rakéta dokumentációja több száz oldalas, amit a versenyen külön is értékelnek, emellett a szervezők minden rakétát lépésről lépésre szétszerelnek és ellenőrzik, hogy megfelel-e az elvárásoknak.

A 2022-es megmérettetés magyar szempontból igazán különlegesnek számított, hiszen a BME-ről rögtön két csapat is rajthoz állhatott, amelyek közül a Suborbitals az S3 kategóriában az ötödik, összességében pedig a kilencedik helyen végzett a rendkívül erős mezőnyben. A rakéta a felbocsátás során a hangsebességet is átlépve 1778 km/h-s maximális sebességet ért el, és rendkívül precízen teljesítette a feladatot, mindössze 20 méterrel lépve túl a kitűzött célmagasságot. Hafner hozzátette, hogy az elért eredmény értékét növeli, hogy a versenyre érkező csapatok jelentős része az ő költségvetésüknek a sokszorosából gazdálkodik, míg nekik sokszor a szerszámokat is maguknak kell legyártaniuk. A működésüket természetesen ma már nagyban megkönnyíti, hogy a BME a rendelkezésükre bocsátotta az egyetem K épületében található tanszéki labort, ahol olyan felszerelésekkel dolgozhatnak, amelyek értéke a több százmillió forintot is eléri.

A Suborbitals-t ugyan idén nem válogatták be a European Rocketry Challenge-re, ám ha minden a tervek szerint alakul, akkor jövőre már egy vadiúj, a korábbinál sokkal erősebb rakétával térhetnek vissza a versenyre. A Prometheus névre keresztelt rakéta a csapat képviselőinek elmondása szerint bizonyos konfigurációban akár 15-20 kilométeres magasságig is képes lenne emelkedni, ám az elsődleges cél természetesen a versenykiírásnak megfelelő kilenc kilométeres magasság elérése lesz. Ilyen magasság felett nem is igazán tudnák tesztelni az eszközt, hiszen ahogy Hafner elmondta, a hatályos jogszabályok szerint Magyarországon legfeljebb 10 kilométeres magasságig repülhetnek, és ehhez is minden esetben eseti légtérhasználati engedélyt kell kérniük, valamint a honvédséggel együttműködve kialakítani egy biztonsági területet arra az esetre, ha valami rosszul sülne el a teszt során.

A Prometheus jóval nagyobb lesz, mint a Suborbitals által eddig épített rakéták: a hosszúsága eléri a 3,5 métert, az átmérője pedig a 160 millimétert, és természetesen a tolóereje is jóval nagyobb lesz, mint például az Erebos-II-é. Ennek megfelelően ez a rakéta akár már három kilogrammnyi hasznos terhet is képes lesz magával vinni, a csapatnak pedig számos új megoldást is ki kell fejlesztenie, például a légfékek megvalósítására vagy az irányított visszatérésre. Ahogy az előadáson elhangzott, a rakéta tervezése során a legnagyobb kihívást a dupla ejtőernyőrendszer kialakítása okozta, ami biztosítja, hogy a rakéta többször is felhasználható legyen. Hafner ezzel kapcsolatban elmondta, hogy amikor a rakéta eléri a 9000 méteres magasságot, a számítógépnek automatikusan ki kell nyitnia az orrkúpot, amely az ejtőernyőket rejti. Ezt többféleképpen is meg lehet oldani, például mechanikusan vagy pirotechnikai eszközökkel, a Suborbitals azonban egy pneumatikus rendszer mellett tette le a voksát, amely egy szén-dioxiddal töltött patron segítségével löki ki az orrkúpot - nagyjából úgy, mint egy nagyon erős szódásszifon. Hogy a Prometheus mikor emelkedhet először a levegőbe, egyelőre még nem lehet pontosan tudni, a csapat tagjai mindenesetre bíznak benne, hogy az első felbocsátásra már a jövő év elején sor kerülhet.

A Suborbitals-nak a Prometheus-on túlmenően más futó projektjei is vannak, hiszen a rakéta mellett már elkezdtek tervezni egy olyan teljesen saját fejlesztésű, szilárd hajtóanyagú motort is, ami a jövőbeli, nagyobb teljesítményű rakétáikat hajthatja majd meg. A csapat biztosította a rakétákat a Magyar Asztronautikai Társaság és a BME Kozmosz Szakkollégium által idén májusban megrendezett CanSat versenyhez is, amelynek keretében középiskolás diákok műholdszimulációit bocsátották a magasba. A kifejezetten a verseny igényeihez fejlesztett Athena 1250-1500 méteres magasságig tud emelkedni, ha pedig csak az alapanyagárat nézzük, akkor az építési költsége 350 és 500 ezer forint között mozog. A verseny nem csak a versenyző diákoknak, hanem a Suborbitals-nak is komoly próbatétel volt, hiszen a döntő során összesen öt felbocsátást kellett végrehajtaniuk, amit sikerrel abszolváltak.

A fentiek tükrében nem csoda, hogy a Suborbitals jelenleg is aktívan toboroz tagokat. Nagy Ádám, a csapat operatív vezetője elmondta, hogy szinte bárkinek a jelentkezését szívesen fogadják, hiszen a csapat már ma is nagyon sokszínű, gépészmérnökök, villamosmérnökök, szoftverfejlesztők, anyagtechnológiai mérnökök mellett többek között grafikusok, fényképészek is részt vesznek a projektjeikben, így az sem feltétlenül kizáró ok, ha valakinek nincs kapcsolata a mérnöki tudományokkal. Ennek megfelelően a csapat ma már nem is kizárólag BME-sekből áll, többek között ő maga is az ELTE GTK hallgatójaként került a Suborbitals-hoz.

"Az volt a célunk, hogy a hallgatók olyan tudással kerüljenek ki az egyetemről, ami ipari környezetben is használható" - mondja Hafner, aki szerint a Suborbitals-nál olyan problémákkal foglalkoznak, amire az egyetem nem feltétlenül készít fel, az így megszerzett tudást pedig azonnal hasznosítani is tudják. A projekteknek köszönhetően az elmúlt években széleskörű iparági kapcsolatrendszert is sikerült kialakítaniuk, így ma már kifejezetten keresik őket a cégek, több tagjuk pedig gyakornoki állást is kapott a Suborbitals-nál végzett munkának köszönhetően.

(Fotó: Bobák Áron/Rakéta.hu)